Kedves, mosolygós leányzó írásait volt alkalmunk mostanság naponta olvasni az Anzikszon. Sajnos ez az időszak elmúlt. A kolozsvári egyetemre készül Berei Csenge Bernadette. Sok sikert kívánunk neki! Valamint nagyon szépen köszönjük a sok segítséget. A viszontlátásra, Csengi!
– Kérlek, mutasd be magadat. Ki az a Berei Csenge Bernadette?
– Januárban töltöttem be a 19. életévemet, a nagykárolyi Elméleti Líceumban végeztem természettudományok szakon, jelenleg pedig a felvételire készülök.
Tizenkettedikesként nem tudtam eldönteni, hogy mi vonz igazán, mivel szeretnék foglalkozni felnőttként. Nem szerettem volna olyasmit elkezdeni, amit nem teljes szívből csinálnék. Többek között ezért is maradtam itthon, és valamikor karácsony után döntöttem Kolozsvár mellett.
Szeptember óta pedig nem lógatom a lábamat. Rengeteget tanultam néptánc terén, sok kisgyermeket és szülőt megismertem, és igyekszem minél többet foglalkozni a Rekettyével. November óta pedig saját csoportom is van.
Nem bántam meg, hogy érettségi után nem mentem egyetemre, mert így át tudtam gondolni, hogy mit szeretnék. Remélem, ezek után sem fogom megbánni az akkori döntésemet.
– Hogy lettél „anzikszos”?
– Egy nagyon esős, hideg, januári napon kaptam az üzenetet, hogy beszélni szeretnél velem. Akkor voltam először abban az étteremben, ahol nagyon finom a kávé. Mint később megtudtam, ajánlották, hogy részt vegyek az oldal írásában. Örülök, hogy akkor megkerestél, mert sokféle embert megismertem, és egy kicsit betekinthettem az újságírásba.
Nyitott embernek tartom magamat, talán ezért is vágtam bele.
Többen is jelezték, hogy örülnek annak, hogy olvashatnak tőlem is, megtudtam, hogy Margittán is olvassák az Anzikszot. Szóval köszönöm, hogy azon az esős napon felkerestél!
– Melyik interjúdat élvezted a legjobban?
– Igazából mindegyikben volt valami kihívás.
Amit legjobban élveztem, az egyértelműen a The Phoenix SM zenekarral készült interjú. Egy vasárnap délután találkoztam a fiúkkal, akikkel nagyon jót beszélgettünk, kedvesek voltak, közvetlenek, úgy éreztem magam, mintha már régóta ismerősök lennénk. A fiúk abban is segítettek, hogy végül ne késsük le a vonatunkat. Az utómunka pedig hosszadalmas volt, de teljesen megérte. Így utólag is, köszi, fiúk!
Gacsó Kati is nagyon kedvesen fogadott, ahogyan ő fogalmazott, bearanyoztam a napját.
Igazi öröm volt, mikor ilyen pozitív visszajelzéseket kaptam. Akár az alanyoktól, akár az olvasóktól. 🙂
– Melyiket a legkevésbé?
– Azokat, amelyek el sem készültek. Természetesen ez kétoldali hiba. Lehet, hogy én sem a legmegfelelőbb időben kerestem meg valakit, de úgy gondolom, nem olyan eget rengetően sok idő válaszolni néhány kérdésre.
– És melyikre vagy a legbüszkébb?
– Nem tudok csak egyet kiemelni. De a kedvencek között van Szabó Adri, Gacsó Kati, az Implom József-verseny (amikor egyszerre négyen válaszoltak a kérdéseimre), Heletya Orsi és Sopronyi Roland is. De azt hiszem, a legtöbbet szeretem. 🙂
– Mizu? Mi újság veled? Hovatovább? Tanulsz?
– Mostanában a kémia köt le. Április 16-án, Kolozsváron lesz a Candin Liteanu-kémiaverseny, erre készülök. Októbertől szeretnék a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Kémia és Vegyészmérnöki Karán tanulni. Erre gyúrok.
Emellett még táncolok, tanítok, készülünk a rekettyés gyerekfesztiválra és a nyári táborainkra is. Rekettyés szempontból nagyon mozgalmas nyarunk lesz.
– Ha te lennél a „nagyfőnök”, akkor min változtatnál az Anziksz kapcsán?
– A versenyeknél megváltoztatnám a szavazást, ugyanis több helyről hallottam, hogy csak frissíteni kell az oldalt, és már lehet újat is szavazni. Emellett bevezetném a kulcsszavak szerinti keresést. Ilyet csak telefonról tudok – bár lehet, hogy az én böngészőm buta.
Ezek apróságok, de hasznosak. Egyébként, nem változtatnék. Szeretem az oldalt, szoktam olvasni, nincs kivetnivalóm. 🙂
(Nem tudtam eldönteni, hogy hova írhatnám be. De köszi a sok emberkének a sok segítséget, gondolok itt pl. Kocsis Alizra a Jonas-interjúval kapcsolatban, meg úgy mindenkire, aki időt szakított az írásra is és az olvasásra is.) 🙂
Megyeri Tamás Róbert