A legjobbak közé tart

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség II. kategóriájú játékvezetője a nagykárolyi KOVÁCS ISTVÁN, TISZA. A román bajnokság egyik legtöbbet foglalkoztatottabb sípmestere. Hétfőn a nagykárolyi focipályán vezette a római és a görög katolikus lelkészek közötti meccset. Természetesen megkérdeztük: hogy vagy?

– Hogy vagy? Mi a helyzet veled mostanság?
– Köszönöm, jól vagyok. Ugyebár egy hosszú szezon van mögöttem. Éppen a szabadságomat töltöm, és nemsokára foltatom a felkészülést. Számomra a nyári szezon mindig hamarabb kezdődik, mint a többi játékvezetőnek, hiszen a FIFA II. kategóriájához tartozom, és így az Európai kupák selejtezőkörében bíráskodom. A második és a harmadik selejtezőkör mérkőzései megkezdődnek már július elején. Mivel a román bajnokság is megváltozott, ezután tizennégy csapat lesz, nálunk is sokkal hamarabb kezdődnek a mérkőzések. Július 8-án megtartják a Szuperkupát, és július 11-én kezdődik a bajnokság. A játékvezetők esetében ez azt jelenti, hogy június 29-étől egész július 3-áig felkészítőn veszünk részt, amit Brassóban tartanak meg. A szokásos fizikai, elméleti és videós teszteket végezzük ilyenkor. A játékszabályzat újdonságait is megtanuljuk…

– Milyen volt ez az idény? Ugyebár többféleképpen lehet értékelni.
– Szerintem csak egyféleképpen lehet értékelni: nemzetközi szinten annyi mérkőzésem volt, mint soha korábban. Én az őszi szezonban bíráskodom, azaz nyártól egész télig vannak meccseim. A tavaszi szezonban csak az egyes kategória játékvezetői vezetnek meccset. Tíz mérkőzésem volt ősszel, soha korábban ennyi. Ugyanakkor becsúszott egy baki – és hát mindenki erre kíváncsi, mindenki arról beszél, ami történt azon a Marosvásárhely–Steaua-találkozón. Egy hosszú periódus, egy szünet nélküli időszak után volt az a meccs. Minden harmadik nap mérkőzésem volt. És egész egyszerűen fáradt voltam. Nem fizikai, hanem mentális szempontból. Megtörtént az a hiba. Mondhatom azt, hogy rossz időben rossz helyen hibáztam. Ugyebár ki voltak éleződve a kedélyek a román focibajnokságon belül. A sajtó is többnyire a Bukaresti Steauával tart, nekik a Steaua jelent mindent. Persze felfújták: bolhából lett elefánt. De hát ez bármelyik bírónak az életében előfordulhat.

– Sikerült ezen a hibán túllépni?
– Úgy tűnik, hogy igen. Tavasszal tizennégy mérkőzésem volt a tizenhétből. Az egész román játékvezetői keretből senkinek sem volt ennyi. Ez azt jelenti, hogy a vezetőség és a játékvezetői bizottság továbbra is, ugyanúgy bízik bennem. Különbség csak az volt, hogy a Steauának és a Marosvásárhelynek nem vezettem meccset. Azon az egy hibán kívül, ami ha nem csúszott volna be, és ami azért visszahúzott… Nos, az évet 21 mérkőzéssel zártam; Cristi Balajnak volt a legtöbb, 22, tehát mondhatom, hogy minimális a különbség. És ez ugyanígy volt az elmúlt három vagy négy esztendőben. A bökkenő csak az – és ez ennek a mesterségnek ez a velejárója –, hogy hiába van két és fél éved, vagy három és fél éved problémamentesen, egy döntéssel, ami egy másodperc vagy egy tizedmásodperc alatt történik meg, belerúghatsz az addigi munkádba.

– Melyek a célkitűzéseid az új szezonra?
– A harmadik évembe lépek be, amikor második kategóriás játékvezető vagyok. Szeretnék egy lépést feljebb tenni. Ami jogosít arra, hogy a csoportkörökben is vezessek mérkőzést. Így is vezettem egyet, azzal zártam a szezont, az Everton–Krasznodar-meccsel. Az tulajdonképpen tét nélküli mérkőzés volt, hiszen az Everton már továbbjutott, a csoportelső játszott az utolsóval. Az ilyen meccseken szokták kipróbálni a fiatal, tehetségesnek tartott játékvezetőket, akiket figyel az UEFA. Ha egy lépest feljebb tennék, akkor az már feljogosítana arra, hogy hivatalból legyen egy-két mérkőzésem a csoportkörön belül.

Egy évvel ezelőtt a Magyarországon megtartott U19-es Európa-bajnokságon bíráskodtam. Egy elődöntőt, a Portugália–Szerbia-találkozót vezettem. Amúgy most zajlik az U20-as vébé, és a szerbeknek ismét sikerült az elődöntőbe jutniuk. Azon a találkozón, a 120 perc alatt összesen tizenkét elrontott passz volt. A két csapat részéről. Azok a játékosok, akik ezekben a csapatokban játszanak, klubszinten is a legjobbak között vannak. Szeretek olyan mérkőzést vezetni, amelyen ilyen szintű labdarúgók fociznak.