Külkapcsolati tanácsosunkkal beszélgettünk

Beszámoltunk arról, hogy ismét bizalmat szavaztak Európa legnagyobb kisebbségi ernyőszervezetének küldöttei Vincze Lóránt korábbi elnöknek, aki immár Európai Parlamenti képviselői mandátumot kapott az RMDSZ jelöltjeként. Amúgy Vincze Lóránt 2016 óta tölti be az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója, a FUEN elnöki tisztségét, szombaton, június 15-én Pozsonyban, a FUEN 70 éves ünnepi kongresszusának küldöttgyűlésén egyetlen jelöltként nagy többséggel választották újra, így további három évig az ernyőszervezet elnöke marad.

2

A jubileumi kongresszus részleteiről a Szatmár megyéből származó Szilágyi Dóra Emesét kérdeztük, aki jelen volt az eseményen, sőt, a kongresszus küldöttei beválasztottak European Dialogue Forum tagjává. Természetesen megkérdeztük: mi lesz a teendője? (És arra is kértük, magyarázza el, miként merült fel az ő személye. Mit is tesz ez a szépnevű egyeztető szervezet?)

— Kezdjük talán az elején: mi ez az egyeztető szervezet? Milyen dialógusok zajlanak ott?

— A European Dialogue Forum/Európai Párbeszéd Fórum a FUEN egyik testülete, amelyet 2008-ban azzal a szándékkal hoztak létre, hogy biztosítsa a szorosabb kapcsolattartást az uniós intézményekkel, illetve hogy nyomon kövesse az uniós jogalkotási folyamatokat. Egy fajta lobbitevékenységet folytat. Természetesen az elkövetkező periódusban is a Minority Safepack európai polgári kezdeményezésre lesz a fókuszban.

— Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójáról, a FUEN-ről a Minority Safepack kapcsán figyelt fel a közvélemény. Most zajlik egy ahhoz hasonlatos kezdeményezés, aláírásgyűjtés is. Mi értelme van ezeknek?

— Így van, az RMDSZ által elindított és a FUEN zászlaja alatt beérett Minority Safepack európai polgári kezdeményezés túl van az egyik legnehezebb szakaszán, a formai követelményeknek eleget téve összegyűlt több mint 1 millió támogató aláírás, több mint 7 tagállamból, amiből a kárpát-medencei magyarok derekasan kivették a részüket. Ez már önmagában is egy sikertörténet. Jelenleg a FUEN szakértői azon dolgoznak, hogy jogi formába öntsék a kezdeményezés által megfogalmazott célokat. A következő fázisban a végső dokumentumot, a reményeink szerint hamarosan megalakuló új Európai Bizottságnak fogják bemutatni. A munka nem állt le, folytatódik, most épp egy kevésbé látványos, de annál fontosabb része zajlik. Azt szeretnénk ha a kisebbségvédelem nem az egyes tagállamok kizárólagos belügye lenne, hanem hogy uniós szabályok garantálják a kisebbségi jogok betartását és a védelem szintjét.

A Székely Nemzeti Tanács a nemzeti régiók egyenlőségéért indított európai polgári kezdeményezést, amelyet 2020. május 6-ig lehet majd aláírni. Azt hiszem, hogy büszkék lehetünk arra, hogy a Minority Safepack után itt a második európai polgári kezdeményezés, ami Erdélyből indul és a magyar közösség problémáira keresi a választ. Arra buzdítok mindenkit, hogy támogassa ezt a kezdeményezést is, hisz a két polgári kezdeményezés kiegészíti és erősíti egymást.

— Tasnádi, Szatmár megyei fiatalként miként került kapcsolatba mindezzel?

— Két és fél éve dolgozom jogászként a bukaresti képviselőházban, az RMDSZ-frakció mellett, így nap mint nap látom és tapasztalom az ott vívott csatákat. Mindig is felelősséget éreztem a közösségünk megmaradása iránt, így örülök, hogy tudásomat erre a célra tudom fordítani. Másrészről pedig a Szövetségen belül a külkapcsolati tanácsosi feladatokat látom el és a Minority Safepack nekem is a szívügyem.

— A fórumbeli tagság milyen kötelezettségekkel jár? Milyen feladatokkal? Milyen témát fog főként dialogizálni?

— A konkrét feladatokról és teendőkről csak az alakuló ülés után tudok majd beszámolni, miután a testület összeállítja a prioritásait. Az biztos, hogy izgalmas időszak áll előttünk és minden erőbedobásra szükség lesz.

— Hogyan tovább? Mi a célja? Egy leendő „brüsszelitának–technokratának” tetszik készülni? Melyek a céljai?

— No igen ezek az élet nagy kérdései. 🙂 Egy rövid ideig voltam gyakornok az Európai Parlamentben, így egy kis ízelítőt már kaptam az ottani munkából, ami nagyon csábító, bevallom. De úgy gondolom, hogy itthon, Szatmár megyében, vagy épp Bukarestben is találunk elég tenni valót. Szeretem a mostani munkámat, így egyelőre nem gondolkodom másban. Ha valakit érdekel a diplomácia vagy az érdekérvényesítés „művészete”, annak, azt hiszem, a szárnypróbálgatásra Bukarest a legjobb hely, a többi kiforrja magát.

— Sokat mondják mostanság, hogy az érdekképviselet aktívabb külpolitizálást feltételez. Vannak immár angol nyelvű közleményeink stb. Hogy lehet a sajátosságainkról szólni azoknak, akik máshol élnek? Mit tud, mit kellene tudnia Erdélyről, Szatmár megyéről egy flamandnak, egy vallonnak?

— Így van, muszáj a nemzetközi fórumok és a „nagy közönség” elé tárni a problémáinkat, hála Istennek megvannak hozzá már a csatornák. Romániai viszonylatban ez halmozottan igaz, mert míg az EU-s csatlakozás előtt voltak előrelépések a kisebbségvédelem terén, addig a külső nyomás megszűntével a folyamat leállt, és az állam részéről már csak hangzatos nyilatkozatokban merül ki a kisebbségi téma.

Azt tapasztaljuk, hogy nagyon nehéz, de nem lehetetlen elmagyarázni az erdélyi viszonyokat egy flamandnak vagy akár egy vallonnak. Elsősorban a térségben rejlő lehetőségeket kell bemutatni a külföldieknek. A gazdag történelem, kulturális kincseink és hagyományaink mellett az itt élőkben rejlő hatalmas potenciálra hívnám fel a figyelmet, amit még mindig nem tudtunk eléggé kiaknázni. A szülőföldön való boldogulásnak és megmaradásnak ez lehet a kulcsa.

1