A Facebookról, a 21. századról, az unitárius közösségről, az anyaságról, a nőiségről, a helyhatósági választásról, a migránskérdésről stb. beszélgettünk Bartha Mária Zsuzsanna nagykárolyi unitárius lelkésszel.
– Tetszik tudni, kedves tiszteletes asszony, az Anziksznak egyebek mellett az a hibája, hogy a nagy tervek ellenére csak döcögünk. Például lassan egy éve megjelenünk, ám eleddig nem írtunk a nagykárolyi unitárius közösségről. Hogy vannak? Milyen gyakorisággal tartanak istentiszteleteket? Hol? Gyarapodtak-e az óévben? Nemrégiben volt a születésnapja. Az alkalmat megragadva boldog születésnapot kívánunk! Tetszik látni, erre is jó ez a fránya Facebook… Az Ön életében mennyire van jelen az internet? És az egyetlen magyar alapítású egyházunk miként kezeli a 21. századot?
– Internet. Eléggé jelen van, munkaeszköz. Az egyházunk igyekszik a helyén kezelni a 21. századot. hogy az idő ne csak teljen. Legyen célja, értelme létünknek! Most éppen a 21. században! Mostanában a minőségek és szerepek torlódásáról gondolkodom a 21. századi tempóban élő ember kihívásaként. Egy személyben gyerek, feleség, anya, lelkész, lelki gondozó, menedzser, utazó, olvasó…. Soroljam még? Sokaknak gondja ez. Lelkészként nemcsak a hivatalt viselem alkalmanként, hanem az összes többit is, csak adott helyzetben a lelkészség kerül előtérbe. Persze ember vagyok én is, tekintetem embertársaim felé fordítom, lelkem az ég felé nyílik.
– Aktualitások, gondolom, felmerülnek olykor az igemagyarázataiban. Az úgynevezett migránshelyzetről mit tetszett mondani?
– A migránshelyzet alkalmas arra, hogy a félelem keljen életre tudatunkban. Az jut eszembe, amikor egyik barátunk Burundiból látogatott meg. A fiatalember nagyon sötét bőrszínű volt és teljesen meglepődött, hogy nálunk nincs más afrikai ember rajta kívül… Pár lépéssel később éppen találkozott egy 10 év körüli mulatt kisfiúval és az innen elszármazott anyukájával. Szóval, mégis volt. Furcsa ebben a falu méretűvé zsugorodó világban ez a fajta félelem. Ugyanakkor a randalírozás senkinek nem jó – sem az elszenvedőknek, sem az elkövetőknek. A kétségbeesés mély bugyrai ezek minden szereplő számára.
– És hol a nők helye? Bizonyára tetszett hallani, hogy pesti körökben sokan (félre)magyarázták egy zeneművész egy mondatát.
– A nők helye alapvetően meghatározza a férfiak helyét! Három fiúgyermekes anyukaként naponta találkozom ezzel. Szerintem, aki a nőket vagy férfiakat alacsonyítja le, saját magát is lealacsonyítja. Sokszor idézik a Bibliából azokat a textusokat, hogy a nők a férfiakat kell szolgálják. Mi unitáriusok szabadelvű felekezet lévén már a 16. században is sokkal nagyobb mozgásteret adtunk a tudásnak, a vallásszabadságnak és igen, a nőknek is, mint az akkor szokás volt Európában. Ez ma is így van, a nők lelkészi, hivatásbeli minőségben is társai a férfiaknak és fordítva. A Házasság Hetének közelében ez most különösen aktuális. A nő a férfit követi és a férfi a nőt, az életet szolgálja. Így lehet teljessé a teremtés és így lehetünk munkatársai Istennek földi életünkben.
– A helyhatósági választások kapcsán tetszik majd szólni? Őszintén picit félem ezt a kérdést. Ha jól emlékszem négy éve az Erdélyi Magyar Néppártban tetszett szerepet vállalni. A választások napján láttam is, amint egy leszakadt bannerrel tetszett viaskodni, illetve megpróbálni azt visszaállítani. Annyira meglepett a helyzet, annyira elbambultam, hogy nem mentem oda segíteni. Kérem, fogadja a bocsánatkérésemet. Meg aztán, tetszik tudni, kicsit nehezteltem is akkoriban az EMNP nagykárolyi szervezetére (közleményt adtak ki ellenem)… Ellenben természetesen nem ezért nem mentem oda segíteni. Nos, ezt fontosnak tartottam elmondani.
– A választásokon most úgy tudom az EMNP támogatja polgármesterünket. Érdekes időszak emlékeimben az elmúlt választás. Sok tapasztalattal gazdagodtam és ezek közül az egyik, hogy az ilyen közéleti szerepvállalás eléggé időigényes, élethelyzetemben pillanatnyilag túl sok. Akkoriban választott meg a Kocsordi Egyházközség lelkészének, melyhez most Nagykároly, Nyíregyháza, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megye unitáriusai tartoznak. Ekkoriban még szórványlelkészként Szatmárra és Nagybányára is heti gyakorisággal jártam istentiszteleteket tartani. Sűrű volt, az biztos. Szép emlékeim maradtak meg erről az időszakról, hiszen önálló egyházközséget jegyeztünk be Szatmáron. Ezúton is szeretném kifejezni hálánkat és nagyrabecsülésünket az unitárius közösség részéről a reformátusok és evangélikusok felé, hiszen templomukat rendelkezésünkre bocsátják, ahová mi is szívesen járunk istentiszteletet tartani. Ez az igazi keresztényi szemlélet és élet. Közösségünk nyitott minden érdeklődő számára, istentiszteleteinket minden hónap első vasárnapján tartjuk 14 órai kezdettel a református templomban. A neheztelésekkel kapcsolatban érdemes mélyebben elmélyülni lelki életünkben! Ott szokott rejleni a fájdalmakon túl a fejlődés-továbblépés lehetősége.
– Gondolom, a gyerekeitől kapott ajándékok a legkedvesebbek. Melyek ezek?
– Születésnapomat lelkészi értekezleten töltöttem Magyarkúton, nagyszerű élmény, a Börzsönyben. Vasárnap pedig istentiszteleteket követően a családdal együtt ünnepeltünk. Sokat jelentenek számomra a mérnöki teljesítmények, amelyek legóból, papírból és egyéb háztartási kellékből épülnek ajándékként gyermekeimtől. A teremtő lélek kézzelfogható megnyilvánulása. Köszönöm barátaimnak, ismerőseimnek, a gyülekezet tagjainak is a virtuális és a valódi virágcsokrokat, a jókívánságokkal együtt.
– Köszönöm az interjút!
Megyeri Tamás Róbert