Gőzerővel folyik a lovas oktatás Nagykárolyban. Körülbelül heti 40 gyerek lovagol a kastélykertben, illetőleg rossz idő esetén a lovardában. Veress Annamária oktatót, terapeutát kérdeztük.
Nem „csodaszer” a lovaglás, sajnos nem old meg minden nehézséget, nem gyógyír a betegségekre, mégis sokat segít. Veress Annamáriával beszélgettünk erről is, illetve úgy általában a lovasoktatás nagykárolyi mindennapjairól, a lehetőségeiről.
A nagykárolyi Veress Annamária 2014-ben végezte el a gyógypedagógiai egyetemet Kolozsváron. Utána egy kétéves lovasterapeuta képzésen mélyítette, egészítette ki a tudását, mindezt immár a határ másik oldalán, a Magyar Lovasterápia Szövetség égisze alatt, gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna szakágon. Az elmúlt három évben Kanadában élt, egy nagy gyerektábor lovasprogramjának volt a vezetője. Két hete érkezett haza, s mint érdeklődésünkre mondja, azzal a szándékkal, hogy immár idehaza kamatoztatja az összegyűjtött tudását.
A nagykárolyi Equus Lovasegyesület keretében ennek megfelelően megkezdődött — gőzerővel — a lovasoktatás. Jelenleg 35–40 gyereknek tudják biztosítani a foglalkozásokat. Korosztály tekintetében ez azt jelenti, hogy akár 4 éves gyereket is tudnak fogadni, egészen 10–12 éves korig. Egyaránt vannak fiúk és lányok.
A nagykárolyi lovardában tevékenykedő egyesület elsősorban a kisgyerekekre fókuszál — magyarázza az oktató. „Hagyományos lovasoktatásban a gyerekek csak 10–12 éves kortól részesülhetnek. Én felkaroltam az egész kicsiket, mert erre van a leginkább igény. Ennek megfelelően megpróbálok egy nagyon játékos foglalkozást tartani nekik, amely révén tulajdonképpen a ló szeretetét próbálom átadni, és azt, hogy biztonságosan mozogjanak a ló hátán” — fejti ki. Mint hozzáteszi, a gyerekek ezáltal, ha majd odanőnek a hagyományos lovasoktatás időszakához, azaz 12 évesek lesznek, akkor ők sokkal biztonságosabban mélyíthetik a tudásukat, alappal rendelkeznek majd. Érdeklődésünkre felelve elmondta, hogy tudomása szerint a nagyobbacskáknak szóló lovaglásra azonban igencsak kevés lehetőség van Nagykároly vidékén. „Nagyon aktualitásokat nem tudok, hiszen most érkeztem haza. Amiről tudok: Csomaközön rendszeresen megtartják a lovastábort, annak a keretében kezdőkkel és haladókkal is foglalkoznak. Viszont nem tudok arról, hogy egész éven keresztül oktatnak-e. Csanáloson működik még egy sportklub, azonban az versenyzéssel foglalkozik. Néhány gyereket talán ‘felvettek’, azonban nem ez a fő profil. Például ők versenylovakkal dolgoznak… Talán a környékén legközelebb Fábiánházán tudnak lovagolni a fiatalok” — derül ki.
A nagykárolyi egyesület keretében egész évben igyekszenek a lovas oktatásokat biztosítani. Mint ismeretes, a hajdani grófi lovarda épületét majdnem teljes egészében sikerült egy határon átívelő projekt keretében megújítani, ennek köszönhetően pedig esős időben, télen is tudnak, mégpedig a fedett kifutóban foglalkozásokat tartani. „Úgyhogy most egész évben lesznek lovas foglalkozások. Hál’ Istennek, hogy meg van a fedeles lovagló terem, a lovarda, ezért végül is nem akadályoz minket sem az eső, sem a sár, sem a hó, mi tudunk bent dolgozni” — teszi hozzá.
Mivel lovasterapeutai képzéssel is rendelkezik, ezért speciális igényű gyerekeket is tudnak fogadni. „Vannak is ilyen gyerekek. Próbálunk egy kicsit gyógypedagógiai jelleggel hozzáállni, a fejlesztésüket célozzuk meg. Azaz nem is feltétlenül a lovas tudásnak az elsajátítása a cél, hanem akár lehet ott a figyelem-, a mozgásfejlesztés, a koordinációs képességeknek a javítása a cél. Tehát azokat a képességeket próbáljuk javítani, ami mondjuk az iskolai előkészítéshez, vagy akár az iskolában nekik erre szükségük van, lesz” — derül ki. Kíváncsiak voltunk arra, hogy a betegségekkel élő gyerekek szülei túlzott elvárásokat fűznek-e a lovas képzésekhez. Megértik-e, hogy ez semmiképpen sem csodaszer. Ugyan vannak hasznos és pozitív hatásai, azonban ettől nem „gyógyul” meg a gyermekük. Veress Annamária ekként válaszolt: „A lovasterápia nyilván nem csodaszer. Tehát nem beszélünk csodáról, azt nem várhatjuk el. Viszont ez egy komplex terápiás eljárás. Nagyon sok érzékre tudunk hatni a ló közelsége által. A ló mozgása nagyon egyedi, azonban tulajdonképpen megegyezik az emberi mozgással. És ez az egyetlen módja annak, hogy például egy mozgássérült gyermek azokat az impulzusokat megkaphassa, minthogyha ő maga járna. Ilyen szempontból tehát nagyon egyedi. A játékos tevékenységek által nagyon sok képesség fejlesztésére van lehetőségünk” — magyarázza a szakember. Elmondja azt is, hogy a lovaglásalapú képzés nyilvánvalóan különbözik például az egyéb hasonló terápiáktól. „Ami itt nagyon nagy többletet ad, az a motiváció. Mert a gyerekek nem úgy jönnek el ide, hogy igen, én a rendelőbe megyek, fejlesztésre megyek ismét… Hanem azt mondhatják: én lovagolni megyek” — világít rá Veress Annamária. A játékos foglalkozások során fejlődnek a gyerekek készségei, azonban ezt a folyamatot ők nem feltétlenül tudatosítják, ellenben a motiváció folytonosan biztosított, akár egy-egy nehezebb feladat esetében is, hiszen ugyan melyik gyerek ne próbálná meg ismét, ha a ló azt kéri, az ő kis lovacskája kedvében járhat ezzel vagy azzal. „A lónak azért van ez megjelenése, ami a gyerekeket elvarázsolja” — és ezt bizony nem lehet máshol megteremteni, egy fehér lap nem képes erre — teszi hozzá.
A nagykárolyi egyesületnek jelenleg négy lova van, mindegyikkel dogoznak is. Persze ügyelnek arra, hogy a gyerek és az adott ló képességeit összeegyeztessék. Megpróbálják a kisebb gyerekeket a kisebb lovakra ültetni, a nagyobbakat a nagyobbakra, és nyilván a tudásukat is figyelembe veszik. Jelenleg oktatóként csak Annamária tevékenykedik. Mint magyarázza, aki az előző évben segédkezett, szintén gyógyterápiát tanul. Egyébként is jellemző a nagykárolyi egyesület háza táján az, hogy azok a fiatalok, akik tudásban már odanőnek, hogy segítsenek, lassacskán elmennek, hiszen megkezdik az egyetemi tanulmányaikat. „Mire megtanulják, és ügyesen dolgoznak, addigra jönnek az egyetemi évek…” — összegzi. Ennek eredményeként meglehetősen korlátozott is az a gyereklétszám, amelyet tudnak fogadni. Jelenleg igazából nincs is üres időpont. Mint Veress Annamária kifejti, lényegesen nagyobb lenne az igény. „Szerintem kétszer, háromszor ennyi gyerek is jönne, ha azt megbírnánk. Viszont a hely sem ad többre lehetőséget, hiszen ahhoz, hogy egyszerre két-három lóval tudjak dolgozni, ahhoz nekünk egy kinti pálya, egy picit nagyobb tér kellene, ellenben itt, a kastélykertben ilyen tekintetben korlátozva vagyunk. Mivel jórészt kicsi gyerekekkel foglalkozunk, nagyon sokat vezetett száron, futó száron dolgozunk. A nagyobbak ugyan lovagolnak önállóan, de nagyobb arányban ott vagyok velük, ezért sem tudok még több gyereket felvenni” — mondja.
You must be logged in to post a comment.