– Milyen nyarad volt, tanár-művész úr?
– Zsúfolt. Habár a suliban vakáción/szabadságon voltunk, sok koncertünk, fellépésünk volt, nem unatkoztam. És mindemellett szerencsésen felújítottuk a lakásunkat. Nem tervezett esemény volt, de most már túl vagyunk rajta…
A nyarat nagyjából a nagykárolyi szőlőben lévő kis gyönyörű székely házban töltöttük. Sajnos a lakásfelújítás miatt az idén nem mentünk kirándulni, de ezt kárpótolták az együttesekkel való kiszállások és a csendes, szőlői hangulat, mely nagyon jól jött a kánikulában.
– Hány zenekarban, zenei társaságban is muzsikálsz? Kérlek, sorold fel ezeket, illetőleg azt, hogy melyikkel mit tettél a nyár során…
– Hát elég változatos, megpróbálom időrendben felsorolni.
A nagykárolyi régizenekar tagja vagyok. Ebbe az együttesbe még – mint Collegium régizenekarba – 2002-ben kapcsolódtam be, melyet akkor Deák Endre vezetett. 2012-ben mint Carmina Renascentia régizenekar folytattuk a XV–XVI. századi művek megszólaltatását, bemutatását. Az együttessel a nyár folyamán több fellépésünk is volt, például a már európai szinten elismert Csíkszeredai Régizene Fesztiválon zenéltünk, ott egyébként minden évben jelen vagyunk; a Máramarosszigeten rendezett II. Szent István napok keretein belül önálló koncertet tartottunk a katolikus templomban; Szatmárhegyen egy előadássorozat keretében volt előadásunk; Szatmárnémetiben a Partiumi Magyar Napok keretén belül pedig tartottunk egy koncertet a Püspöki Palota aranytermében.
2006-ban alapítottam a Canticum Novum Kamarakórust, mellyel már túl vagyunk több mint 80 fellépésen. A nyár folyamán a kórussal egy érmihályfalvi kórustalálkozón vettünk részt, és szerepeltünk a Nagykárolyban megtartott Svábtalálkozón is, augusztusban.
A Nagykárolyi Kertvárosi Református Egyházközség Pro Ecclesia énekkarát 2007 óta vezetem. Ezen a nyáron a Canticum Novum Kamarakórussal együtt az érmihályfalvi kórustalálkozón vettünk részt velük, illetve Istentiszteleti alkalmakkor szokott énekelni a kórus.
Szintén 2006-ban alakítottuk a Karoler Trio sváb hagyományőrző együttest, mellyel sváb és német népzenét játszunk, illetve megpróbáljuk autentikus módon előadni. Az együttessel ezen a nyáron több svábtalálkozón, ill. falunapon léptünk fel, mint Csanálos, Csomaköz, Fény, Nagykároly.
Magyar zenét szoktunk előadni különböző kiállításmegnyitókon, egyházi, történelmi megemlékező eseményeken a 3az1-ben Magyar Kultúrzene Együttes keretében, ezt a zenekart 2007-ben alakítottunk. Az együttessel legutóbb a Júlia-bálon léptünk fel. Megemlítem, hogy kiállításmegnyitókon a feleségemmel, Tündivel is gyakran adunk elő virágénekeket és XVII. századi dallamokat.
Tagja vagyok a nagykárolyi Német Fórum GPS Férfikarának (Grosskarol-Petrifield-Sathmar) is, amellyel a nyár folyamán különböző svábtalálkozókon léptem fel, mint Csanálos, Petri, Csomaköz, Nagykároly.
Sokan mondják, hogy sok ez, de ez a művész sors. És imádom!
– Az Anzikszon pár hónapja olvashattunk, amint különösen fontos pedagógiai feladatnak, hálás feladatkörnek minősítetted az 5-6. osztályosok irányítását. Gondolom, az új tanévben ismét lelkesen vágsz neki mindennek.
– Igen. Már alig várom, hogy újra lássam őket. Mint osztályfőnök, vannak szép terveim az új tanévre: kirándulások, pályázatok, versenyek, szőlős játszónapok stb. Nagyon hozzám nőttek. Tényleg hálás vagyok az igazgatóságnak is, hogy én lehettem az Elméleti Líceum legkisebb osztályának az Oszikája az elmúlt tanévben, és persze a szülőknek is, a folyamatos kapcsolattartásért.
– Ismét nem gyűltetek össze ti székelyek Nagykárolyban. Ugyan nem vagyok székely, de nekem nagyon tetszett az a kezdeményezés…
– Három alkalommal sikerült megszerveznünk a Nagykároly és környékére települt székelyek találkozóját. Sajnos az utolsó alkalommal – rajtunk kívül álló okok miatt – már kevesebben jöttek el, ezért úgy határoztuk, kicsit szünetelünk a szervezett találkozóval.
– Mit szeretnél még idén megvalósítani?
– Nehéz kérdés. Terveim mindig vannak, célok. És remélem, Isten segítségével és a feleségem támogatásával legalább a felét sikerül megvalósítani.