Petőfi Sándor nagykárolyi mellszobra előtt tartott ma ünnepséget az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 171. évfordulója alkalmából a város magyarsága. Igazán szép idő köszöntötte az ünneplőket, ám a helyi amatőr színjátszók igencsak borús, a forradalom kevésbé magasztos mozzanatait állították előtérbe a Petőfi-strófákból összeállított előadásokkal. A színházban folytatódott a rendezvény — alkalomhoz illő beszédekkel, és Szarka Tamás és a Ghymes együttes 35 év című különösen megható koncertjével.
A Petőfi-mellszobor előtt kezdésként vers hangzott el, majd Turós Lóránd szenátor mondott ünnepi beszédet. „A mai nap alkalmas időpont arra, hogy feltegyük önmagunknak és egymásnak a kérdést: ‘Mit tettünk együtt és külön-külön azért, hogy a ránk bízott örökséget, magyarságunkat megőrizzük, új tartalommal, és értékkel gazdagítsuk-gyarapítsuk, hogy aztán továbbadhassuk az utánunk jövőknek?’ Legyen ez a kérdés, amelyet megválaszolunk magunknak, egymásnak. És szavainkat cselekvések kövessék, ugyanis mindennapi létünket csakis cselekedeteink határozzák meg” — fogalmazott a szenátor.
Ezután a városi művelődési központ magyar tagozatos színjátszói mutattak be szabadtéri előadást. Mint a felvezetésben el is hangzott, a helyi szokásokhoz híven ezúttal is formabontónak, rendhagyónak szánták a produkciót. Kéttucatnyi fiatal idézett Petőfi-versrészleteket, közben pedig több alkalommal is interakcióra serkentették a nagyérdeműt. A Szolomájer Tímea vezette színjátszók, azaz a döMIk, illetőleg a Szivárlányok csoportok tagjai idéztek a többi között Petőfi radikálisabb fellépést követelő költeményeiből. Így A nemzetgyűléshez címűből, mégpedig a „Hazát kell nektek is teremteni! / Egy új hazát, mely szebb a réginél / És tartósabb is, kell alkotnotok, / Egy új hazát, ahol ne légyenek / Kiváltságok kevély nagy tornyai…” De a Széchenyi István közlekedési minisztert ironizáló sorait is… „Szécsenyi olyan ember, ki a fogpiszkálókat is Angliából hozatja magának, élvén azon szent meggyőződésben, hogy a magyar ember hat-ökör az effélékhez.” „Természetesen” Petőfi Magyar vagyok című költeménye is sorra került, sőt, ez adta az előadás fő mondandóját. „Magyar vagyok. S arcom szégyenben ég, / Szégyenlenem kell, hogy magyar vagyok!” — zúgták az ünnepelni vágyóknak a károlyi fiatalok. A nagyérdemű persze illendően megtapsolta a produkciót, mely a vers utolsó soraival zárult: „Mert szeretem, hőn szeretem, imádom / Gyalázatában is nemzetemet!”
A szabadtéri rendezvény a koszorúk elhelyezésével zárult. A helyi civil, egyházi, politikai stb. szervezetek mellett magyarországi testvértelepülések küldöttsége (például Nyírbátor polgármestere is), de ottani oktatási intézmények, mi több, felvidéki iskola küldöttsége is elhelyezte az utókor nevében a hálát jelképező virágkölteményeket Petőfi szobrának talapzatához.
A színházban folytatódott az alkalom. Kovács Jenő, a nagykárolyi RMDSZ elnöke üdvözölte a jelenlévőket. Rövid beszédében kifejtette, hogy „őrült világban élünk”, amelyben „szülő 1-et és szülő 2-t akarnak ránk erőltetni” az édesanyai és édesapai szerepkörök helyett. Érzése szerint abban kell bízni, hogy mégiscsak megállítható ez a folyamat, és ennek apropóján kérte is a nagyérdeműt, hogy majd vegyen részt az Európa sorsát meghatározó EP-választásokon. Mint fogalmazott, különösen örül annak, hogy a magyar kormány képviseletében részt vesz az alkalmon Petneházy Attila. A magyar–magyar kulturális kapcsolatokért felelős miniszteri biztos Kölcsey Ferenc Jól megértsd! – az ember véges állat című esszéjét idézte, és beszédében is arról szólt, hogy érzése szerint március idusának üzenete a mához: a nemzeti keresztény erkölcsöket megőrizni, azokkal törekedni a jobb jövendőre. „Ha mi mindannyian, akik itt most közösen ünneplünk, és ahogyan a márciusi ifjak is szerették mi is úgy szeretjük hazánkat, benne szűkebb pátriánkat, városunkat, annak múltjával, történelmével, emlékeivel, amelyhez ezer szállal kötődünk, és ha erősen él bennünk egy keresztény nemzet jövőjének reménye, és képesek vagyunk együtt tenni megvalósításáért, hiszem, hogy méltók lehetünk 1848–49 örökségéhez” — fogalmazott.
Szarka Tamás és a Ghymes együttes 35 év című különösen megható koncertje következett, melyet a nagyérdemű hosszas tapssal jutalmazott, és nemzeti önazonosságában feltöltődve tért haza, illetőleg vett részt a rendezvényt lezáró kötetlen beszélgetésen, szeretetvendégségen.
You must be logged in to post a comment.