„Nagyon sokat számít az, hogy egy éppen szárnyát bontogató olyan környezetben tanulhat repülni, ahol segítségére vannak” – állítja Reiz Ágnes kézműves. Az esztétikum, a szépség igénye még mindig magas fokon jelen van az emberek életében, ezért fontos, hogy az megfelelő környezetben, kellőképpen legyen kinyilvánítva. Reiz Ágnessel folytatott beszélgetésünk során nemcsak a kézművesség egyes fortélyairól szerzünk tudomást, hanem életútjáról is, amely a művészet és hivatása felé vezette őt.
– Mikor kezdett kézművességgel foglalkozni?
– Mint köztudott, a hiszti és a tehetség már kisgyermek korban megmutatkozik. Ez így van! Életemet mindig is átfogta így vagy úgy a kézműveskedés (rajz, festés, agyagozás, gipszöntés, szalvétatechnika és egyebek). Első – nem hivatalos – tevékenységem még a főiskolai időkben volt, Nagyváradon. A zsebpénzemet kiegészítve, agyagból medálokat készítettem, bőrre vagy zsinegre fűztem és értékesítettem.
– Hobbiból vált hivatássá, vagy már az elején többet jelentett számára mint egy szabadidő program?
– Hivatalosan kb. 2008-tól foglalkozom kézművességgel. Próbálkoztam én az iskola befejezése után elhelyezkedni különböző helyeken (8 év tanügyi helyettesítőként, 2 hónap üzletben eladóként, 4 év értelmi és/vagy testi sérült gyerekekkel való foglalkozás, 5 év kézműves műhelyben) több-kevesebb sikerrel, mert egyiket sem éreztem igazán magaménak. Bárhol dolgoztam, mindig a kreatív oldala felől közelítettem meg a dolgokat. Néha rám szóltak, hogy mi a fenének kell mindig túlbonyolítani mindent. „Ez van, csináld meg és túl vagy rajta.” NA! Ez az, amit én soha nem tudtam elfogadni. És igen! A kérdésére válaszolva: mindig is többet jelentett számomra a kézműveskedés szimpla hobbinál. Hitvallásom: más azt látja, ami, én azt is látom, mi lehet még! Eleinte csak tudat alatt nem hagyott nyugodni, majd azalatt a néhány év alatt, amíg bizsukészítőként dolgoztam, kiteljesedett bennem, hogy: IGEN! ÉN EZT SZERETNÉM CSINÁLNI! 5 év után aztán elhatároztam, hogy a magam ura leszek.
– Milyen technikákat alkalmaz munkái során? Esetleg vannak olyanok, amelyeket ön kedvencként tart számon?
– Eleinte a kézműves műhelyből ellesett technikákat alkalmaztam, amiket ott az évek során elsajátítottam. Ezek viszont hamar lekoptak, mert minél jobban belemerültem a munkába, annál több újabb és újabb lehetőségre, technikára derült fény. Hazudnék, ha tagadnám, hogy nem inspirálódok a netről, de már kialakult a saját technikám, módszerem és ezeket alkalmazom. Azok a technikák, melyek publikusak láthatók a neten is, vannak azonban olyan technikák, amelyekre menet közben jöttem rá, esetleg véletlenszerűen; ezek az ún. műhelytitkok. Kedvenc technikám nincs, kedvenc motívumaim viszont vannak, ami a fővonalam is: a magyaros minták.
– Önnek mi ad ihletet egy-egy koncepció megvalósításához?
– Imádom a természetet! Rengeteg szépséget rejt, csak figyelmesnek kell lennem, hogy ki tudjam ragadni a nekem megfelelő kis részletet, melyből szép és értékes munka születhet.
Mikor leülök dolgozni, két lehetséges eset van: megrendelés, illetve vásár. Ha megrendelésre dolgozom, könnyű a dolgom, mert meg van szabva, mit készítsek (motívum, szín, tárgy). Ha vásárra dolgozom, a következő sorrend alapján teszem: mi a legkelendőbb tárgy és melyik motívum nyerte el a legtöbb vásárló-nézelődő tetszését. Mint már említettem, a fő vonalam a magyaros minta, de előszeretettel használok különböző virágmintákat-füzéreket, néha non-figuratív motívumokat (ilyenkor elszabadul a fantáziám), melyek így vagy úgy, de csak hasonlítanak egy-egy növényindára, füzérre.
– Vannak olyan technikák a kézművességet és ékszerkészítést illetően, amelyeket a közeljövőben tervez elsajátítani?
– A legkelendőbbek közé tartoznak az ékszerek, de megmondom őszintén, ezekből készítek a legkevesebbet. Öt évig bizsukészítőként dolgoztam; elég volt! Meghagyom a lehetőséget a száz meg száz többi bizsukészítőnek! Tavaly ősz óta a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskola esti tagozatos hallgatója vagyok, ahol a fazekasság minden csínját-bínját szeretném majd elsajátítani. Ez számos új lehetőséget tudna nekem nyújtani a közeli és távoli jövőben egyaránt. Elsődlegesen, ami a legfontosabb számomra, hogy hivatalosan is kézműves leszek, nem csak azért, mert én azt mondtam. Másodsorban azért, mert azt szeretném elérni, hogy azokat a tárgyakat is én készíthessem el, alkothassam meg, amelyeket megfestek, illetve süthető gyurmával díszítek.
Hogy miként kerültem én a kézműves suliba? Két éve az iskola által megrendezett nyílt napokon vettünk részt Nádudvaron, ahol megemlítették, hogy azokat a csodás dolgokat és technikákat, amelyeket ott bemutattak nekünk el lehet sajátítani az iskola tanulójaként, ha jelentkezünk oda (beindítottak egy kétéves ingyenes felnőtt oktatási programot, amelyen olyan felnőttek vehetnek részt, akik magyar állampolgársággal rendelkeznek). Akkor rögtön én nem foglalkoztam ezzel, de az egyesületünk vezetőjének felhívására (mely tavaly nyáron volt), miszerint ősztől lehetőség nyílik öt féle szakból választani és jelentkezni a suliba – elgondolkodtatott. Jelentkeztem. NEM BÁNTAM MEG!
– Többek között a Borókagyökér Egyesület tagja is. Tapasztalata alapján mennyire népszerű a gyermekek körében a kézművesség felé nyitás? Könnyebb tanítani, mint autodidakta módon elsajátítani egy-egy fortélyt?
– Akármerre vitt a sors, valamilyen módon mindig kapcsolatban voltam a kézművességgel, illetve a gyerekekkel. Mikor eldöntöttem, hogy kézműves leszek, szükségem volt valakire, aki segít egyengetni az utamat, hogy lehetőségem nyíljon a munkáim megismertetésére. A sors úgy hozta, hogy a Borókagyökér Egyesület tagja lehetek, melynek vezetője Szejke Judit. Köszönettel tartozom neki a sok lehetőségért, amit tőle, illetve egyesülete által kaptam. Nagyon sokat számít az, hogy egy éppen szárnyát bontogató olyan környezetben tanulhat repülni, ahol segítségére vannak. A Borókagyökér Egyesület célja az ilyen szárnyát bontogató kézművesek felkarolása, és az, hogy lehetőséget nyújtson arra, hogy érvényesülni tudjanak a későbbiekben. Bocsánat! A legfontosabbat nem említettem meg! Egyesületünk hagyományőrző egyesület! Minden tevékenységét a hagyományőrzés jegyében folytatja – kezdve a legegyszerűbb foglalkozástól a legvidámabb rendezvényekig. Mióta ide tartozom, fenekestül felfordult az életem! Jó értelemben! Szinte egy perc nyugalmam nincs (imádom ezt a zsibongást!), mert állandóan van valami rendezvény vagy foglalkozás az egyesületnél. Ha foglalkozásokat tartunk – mind felnőttek, mind gyerekek részére – (pl. üvegfestés, fafaragás, nemezelés, bútorfestés, gyöngyfűzés stb.), az mindig jókedvbe, éneklésbe (közismert népdalok) torkollik. Ezeken a foglalkozásokon igyekszünk megtanítani, továbbadni nagyanyáink régi bevált technikáit, módszereit az érdeklődő felnőtteknek és a jövő generációjának. Szerencsénkre könnyű dolgunk van, mert az utóbbi időben azt tapasztaltam, hogy igenis egyre jobban igény van a munkánkra. Óvodák, iskolák jelentkeznek sorban (és nem csak a környékről!), nem beszélve a rendszeresen szervezett táborokba állandóan visszatérő szinte egész családokról. Szeretik és igénylik azt, hogy olyan „világot tárunk fel” előttük a foglalkozásokon, mellyel kibővülhet az ismeretük a múlttal kapcsolatban. És az a tudat, hogy ez az igény mind erősebb, megnyugtat bennünket, kézműveseket, hogy van jövőnk! Igenis érdekli az embereket a múltjuk, a hagyományuk, csak rá kell vezetnünk őket, meg kell mutassuk nekik a különböző technikákon keresztül, hogy a RÉGIEK milyen csodálatos dolgokra voltak képesek egyszerű fortéllyal, minden modern eszköz nélkül.
Filip Rebeka
Elméleti Líceum
You must be logged in to post a comment.