Ugyan mindössze pár évet töltött gimnazistaként Nagykárolyban Ady Endre, az itt történtek egész életére hatással voltak. Számos vonatkozás elhangzott a ma délután megtartott könyvbemutatón.
Ady Endre halálának centenáriumi évében, a közelgő születési évfordulója kapcsán Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa a Holnap Kulturális Egyesülettel és a Várad Kulturális Folyóirattal együttműködve irodalmi estet tartott a nagykárolyi Károlyi-kastélyban. A rendezvény első részében bemutatták Ady Endre első teljes életrajzát, Péter I. Zoltán Az Értől az Oceánig című, nemrég megjelent, háromkötetes művét. A szerzővel Szűcs László, a könyv szerkesztője beszélgetett. Elhangzott, hogy Ady Endrének „élő az emléke, a személye, a költészete, az írásai ma is foglalkoztatják az embereket”. Amúgy az irodalmi szeánszon is szép számban vettek részt nagykárolyiak és vidékbeliek.
A szerző Ady életművével nagyváradi helytörténészként, és még inkább képeslapgyűjtőként ismerkedett meg alaposabban. Az előző századfordulós anzikszokat gyűjtötte, és ezek révén a korabeli újságokat tanulmányozta, hiszen azok révén lelt rá egy-egy épület korabeli rendeltetésére. Péter I. Zoltán kifejtett, hogy a ’90-es évek elején volt olyan éve, amikor napi szinten kereste fel a megyei könyvtárt, bújta a korabeli lapokat. Persze ezt a saját kutatómunkát kiegészítette más Ady-kutatók munkájával, visszaemlékezésekkel stb. Mint fogalmazott, maga a munka „egyszerű” volt, aránylag könnyen össze lehetett állítani a köteteket. Sőt, kissé el is szontyolodott, amikor az befejeződött.
A kiadványok más hasonló kötetektől abban is eltérnek, hogy több verset, novellát, publicisztikát megtalálunk bennük. Ady élete a saját bevallása szerint is nyitott könyv volt, a kutató a száz év ellenére majdhogynem napi pontossággal tud arról, hogy mikor hol volt. Mindezt illusztrálandó Péter I. Zoltán megemlítette, hogy az adriai nyaralását — de egyéb útjai esetében hasonlóan — Ady összekötötte az írással, azaz a pesti lapokban rendszeresen beszámolt arról, merre járt, mit látott stb. Már csak azért, hogy a szükséges anyagi forrásokat előteremtse.
Ady Endre az érmindszenti elemi iskola után kerül a nagykárolyi piarista gimnáziumba. Testvéröccse visszaemlékezései szerint a módfelett anyás fiatalt nagyon megviselte az, hogy távol kerül az édesanyjától, sírva maradt magára, és mindenkoron nagy odaadással várta a hétvégenként őt meg-meglátogató „édest.” A tanulmányai tekintetében kevéssé volt szorgalmas, és bizony az osztályzatain is meglátszik ennek az eredménye, hiszen a sok jeles mellé be-becsúszott kevésbé kiváló minősítés. A magyar irodalom vonzotta már akkor is, de például a későbbi, a zilahi évek során is büszke volt a latin tudására, amit itt, Nagykárolyban alapozott meg.
Baleset is érte Ady Endrét Nagykárolyban, illetve a város közelében. Péter I. Zoltán elmondta, hogy az Ecsedi lápon csónakázhattak, amikor is Ady Endre vízbe esett. Ennek következtében reumatikus betegség alakult ki nála, amely élete végéig elkísérte. De például maga a gyógyulás is hosszas volt: negyvenhét napos. A szerelem érzése is meg-megkísértette ekkoriban, igaz, igencsak félénk volt még akkortájt Ady, így egyoldalú, plátói jellegű vonzalmak volt ezek — mondta el a kutató.
A szerkesztő Szűcs László kérésére a 3 kötetbe foglalt, 1200 oldalnyi kiadvány kapcsán Ady Endre személyiségét ekként foglalta össze Péter I. Zoltán: zseni volt, nagy művész, ellenben kiálthatatlan ember, aki valakit csak akkor fogadott el barátjának, amennyiben az teljes egészében behódolt neki. Péter I. Zoltán érzése szerint nekünk — az utókornak — úgy kell Adyval bánnunk, mint a kortársainak: az esetleges emberi hiányosságait elnézni a művészeti tevékenysége okán.
A kellemes, meghitt beszélgetést követően Ady „személyesen”, írásai, versei révén szólalt meg a kastélyban. Ebben Tóth Tünde és Dimény Levente nagyváradi színészházaspár működött közre egy igényesen összeállított műsorral. Zárásként természetesen meg is lehetett vásárolni a könyveket, de a szervezők és a szerző arról is gondoskodott, hogy a kiadvány megtalálható legyen a Nagykárolyi Városi Könyvtárban is.
You must be logged in to post a comment.