Meghitt mindszenti zarándoklat

Immár a 30. alkalommal tartották meg az Érmindszenti Zarándoklatot. Ady Endre szülőfalujába idén is szép számban mentek el.

Az esemény lelki megalapozásaként abban az istenházában, ahol annak idején a kis „Bandikát” megkeresztelték, hirdették Isten igéjét. A szülőház udvarán folytatódott a mértéktartó ünnepség. Illő gondolatok, szépen előadott verseket hallhattunk, zárásként pedig koszorúkat helyeztek el, illetve nemzeti imánkat énekeltük.

A Tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tasnádi szervezetének égisze alatt jött létre idén, immár a 30. alkalommal az érmindszenti Ady-megemlékezés. A főhajtás, akár az utóbbi három évtizedben mindig, a lelki megalapozással kezdődött. Üdvözlő beszédet mondott ifj. Tolnay István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese, míg a házigazda lelkipásztor, Forró Csaba hirdette Isten igéjét.

A főhajtás a szülőház udvarán folytatódott. Ruff Zsófia, a Tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület elnöke mondott köszöntőt. Szintén így tett Érkávás község polgármestere, Marius Roka is. Román és magyar nyelven is szólt arról, hogy az utókor a talán legillőbb módon fejezi ki elismerését Ady Endre irodalmi munkássága előtt, hiszen a szülőfalujának a romániai hivatalos elnevezése Ady Endre. Köszönetet mondott továbbá Muzsnay Árpádnak, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület főtanácsosának, az Érmindszent Zarándoklat előző 29 alkalma főszervezőjének. A mostani rendezvény, illetőleg a leendők okán a tasnádi Bendel Józsefnek és Kiskasza Balázsnak mondott köszönő szavakat.

Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke, az RMDSZ megyei szervezetének elnöke kontextusba helyezte Ady Endre munkásságát. „Bár ő nem próféta volt, hiszen nem megjövendölte a sorsunkat, hanem józan ésszel, értelemmel kikövetkeztette, hogy minek mi lehet a várható következménye ‘a magyar ugaron’. Mi pedig csak elképedve olvassuk és magunkra ismerünk a soraiban. Ő mindig hitt abban, hogy a haza nem fordulhat szembe a haladással, ám meghalt mielőtt a politika olyan fordulatokat hozott volna, amelyek jelentősen átírják a cselekvési lehetőségeit annak a hazának, amelyet ő ismert. Kisebbségi létünk olyan harcokat kíván, amelyek embert próbálók. Vállaljuk ezeket a harcokat, mi ezt vállaltuk, én ezt vállaltam. Önökért, de sohasem önök nélkül. Mert Ady Endre sem volt egyedül, akkor sem, amikor szembe mert menni a tömeg véleményével, ha ezt érezte szükségesnek. Én is megteszem, ha kell, a nyomdokain járva” — fogalmazott.

Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa részéről Csige Sándor konzul kedveskedett alkalomhoz illő gondolatokkal. Kiemelte: „ma is szükség van hasonlóan gondolkodó, de legfőképp cselekvő emberekre. Nem a kritikától kell félni, hanem egy csendes, mindenbe beletörődő társadalomtól. Ady Endre egyszerre volt magyar és európai, aki mindent el akart mondani, ami egy mai magyart is hajthat. Az életében esendő és romló Ady helyett a költő nagyságát, és a látnoki erőt kell meglátni benne, ami közkincs és örök értéke a magyarságnak.” Érzése szerint értelmetlen ma mintegy Ady Endre szemére vetni az „emberi botlásait, közéleti megnyilvánulásait, téves politikai ítéleteit, mert nem személyes életútja, hanem elementáris erejű költészete példa az utókor előtt”.

Mészáros Rita-Krisztina, a LiterArt egyesület tagja mondott Ady irodalmi géniuszát részletező beszédet. A magyar szakos tanár saját bevallása szerint méltóan, szépen igyekezett emlékezni rá. „Arról az Ady Endréről, aki azt tartotta magáról: ‘Mindent el akartam mondani, ami ma élő magyar emberben támadhat, s ami ma élő embert hajt, mint szíj a gépkereket. Elmondhatom ma már: a mai magyarság, kultúr-magyarság lelkiismeretének hiszem magam, ez a lelkiismeret pedig nem lehet mindig tiszta. Hogy mit csináltam, körülbelül tudom, s hogy mit lehetne még nekem csinálni — ha lehetne —, azt is.’ Ekképpen vallott magáról a költő, aki Góg és Magóg fiának, egy eltévedt lovasnak tekintette magát” — mondta. Elmondása szerint sokat gondolkodott miként is összegezhetné röviden Ady irodalmi munkásságát, s arra a következtetésre jutott, hogy Móricz Zsigmond Adyról című, Felolvasás az Ady-ünnepen alcímmel ellátott írását olvassa fel, hiszen a kortárs, a barát, a másik irodalmi géniusz megállapításai ma is érvényesek. Ennek szellemében felolvasta a rövid írást, s Ady büsztje előtt elhangzott: „Ma már érzem, hogy nincs véletlen. Nem volt véletlen, hogy volt, hogy Ady Endre született s magyarnak született: s így nem véletlen, hogy elment s magyarul maradt. Nem véletlen, hogy itt együtt vagyunk, mert nem véletlen az élet és a halál. Törvényszerűségek vannak: csak nem ismerjük még őket. És megnyugtat, hogy a Halál azért van, hogy szolgálja az Életet.”

Illő számban vettek részt egyébként a főhajtáson. És mint talán az utóbbi években soha, ragyogó, őszi napsütés melengette a részvevőket. Különösen akkor, amikor középiskolás diákok mondtak verseket, mégpedig nagy-nagy, figyelemreméltóan jelentős odaadással tették. Előbb a nagykárolyi Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum két tanulója, a 10. osztályos Botos Péter — az Ifjú szívekben élek című verset mondta el —, majd a 11. osztályos Kocsis Anett – Félhomályban. A Tasnádi Elméleti Líceum diákja, Bendel Anna 11. osztályos tanuló a Lenni kell, lenni című költeménnyel szolgált. Utána pedig a nagykárolyi Elméleti Líceum tanulói, a 12. osztályos Bakó Blanka — A Garé de l’Esten —, illetve a szintén végzős Bartha Máté — Szeretném, hogyha szeretnének — mondott verset. Zárásként egy Ady-költemény megzenésített változatát énekelték el Lőrincz Szilveszter vezetésével és közreműködésével a következő elméletis diákok: Sabău Alexandra, Koszma Melinda, Baumli Anita és Koch Krisztina Vanessa.

A koszorúzás következett — számos szervezet, intézmény érezte fontosnak, hogy egy-egy virágkölteménnyel is jelezze, főt hajt Ady irodalmi nagysága előtt. Zárásként, a mindösszesen egy óránál is rövidebb megemlékezés lelki megkoronázásaként nemzeti imánkat énekelte el a megemlékező sokadalom.

Utána persze jutott idő a régen látott ismerős üdvözlésére, a kötetlenebb beszélgetésre, mindehhez a szervezők harapnivalóval kedveskedtek. Meghitt zarándoklat volt az idei.