„Levelek a Lujzából” címmel, megjelent Lakatos-Bakó Melinda új könyve, sorrendben a második. A kötet egyfajta memoár, mely a mindennapok mellett, a régmúlt történéseibe, a Tanárnő gyermekkorába, az emlékekbe is betekintést nyújt. Lakatos-Bakó Melindát arra kértük, meséljen az Anziksz Olvasóinak erről a könyvről.
A könyv ajánlója:
„Kedves Olvasó!
Végigmenni a Ménesi úton az maga a gyönyörűség… Fák, virágok, madarak… és ez folytatódik a Szent Lujza Szeretetotthon kertjében. Egyik ismerősöm mondta: ti palotában laktok!
Ezek az emlékek beszélnek az írásaimban a madarakról, virágokról, sünökről, sárgaszemű cicákról és nénikékről.
Nehéz arra gondolni, hogy jó lenne aktív munkás életemről írni. De az csak próza! Munka, főzés, sehol cicák, se örökzöldek, se madarak, se csiripelés – csak munka, munka, munka!
Hát olvassátók szeretettel a cicákról – madarakról és a Lujzáról írottakat!”
Kedves Tanárnő, a könyv megjelenésekor, Andrea (Lakatos Andrea Éva, Melinda néni lánya -a szerző megjegyzése) úgy fogalmazott, hogy „Megjelent Édesanyám új könyve!”. Ez azt jelenti, hogy a kötetnek volt előzménye?
Igen, volt 2 éve az első könyvem: „Én,a kulcstalan felnőtt….gyermekkor, néprajz, visszaemlékezés tanári indulásomra, középiskolás koromra… szóval mindenféle emlékek sora, képekkel, 240 oldalnyi elbeszélése magamnak! Voltak sokan, akik azt mondták, túl nyílt vagyok, kiadom magam…. de elég öregnek érzem 79 évesen magam, ahhoz, hogy ne hazudjak és ne hárítsak – őszinte könyv ez a „Kulcstalan”… című!”
És igen, a Levelek a Lujzából…folytatásnak is elképzelhető. A Lujza a Szent Lujza Szeretetotthon, ahol lakom, Budapesten a Ménesi úton. Vincés nővérek kolostora volt, ma is az az épület, csak a nővérek öregedtek meg, de a szelleme él. Ez a 2. könyv is rólam, gyermekeimről, régi életünkről, a vincés nővérekről, a lakótársaimról szól, tulajdonképpen memoár, valahogy benne a sok nehézség, életünk folyása… stb.
Levelek a Lujzából – mit jelent a cím és milyen jellegű kiadványt tarthat kezében az olvasó?
Igen, a Levelek a Lujzából… az első könyvem folytatásának is elképzelhető. A Lujza a Szent Lujza Szeretetotthon, ahol lakom, Budapesten a Ménesi úton. Vincés nővérek kolostora volt, ma is az az épület, csak a nővérek öregedtek meg, de a szelleme él. Ez a 2. könyv is rólam, gyermekeimről, régi életünkről, a vincés nővérekről, a lakótársaimról szól, tulajdonképpen memoár, valahogy benne a sok nehézség, életünk folyása… stb.
A „Levelek a Lujzából” nem kaffkamargitos, csak amolyan bakomelis.
‘Azon elmélkedtem, milyen kellemetlen gyermek lehettem – itt ültem a metrón, és figyeltem a kb. 8-9 éves kislányt, aki bőszen lóbálta a lábait, orráig kalimpált szinte, és az álló metróról percenként felugált ”menjünk már! -siettető kiabálással. Ezt csinálta az út során végig.
„Megérkeztünk”- kiabálta minden megállónál, … Még nem, szóltak rá! és én magam láttam úgy 50 évvel visszamenőleg és vidéki környezetben. Lovaskocsi. Melike, aki én voltam, rángatja a lőcsöt-menjünk má’ – türelmetlenkedik, Ibike ül szép nyugodtan, anyukánk miatta bírja ki Melikét nem suppant egyet rá! Végül elindul a lovasfogat, Mici és Csillag szépen indul kifele a nagykapun. Én meg, ahogy kiértünk a Fő utcára, kezdek nyavalyogni, hogy én is akarom fogni a gyeplőt, ezt apánk visszautasítja, aztán én az ostort követelni.
Varga Árpád, felnevelő apám úgy oldotta meg a kettőnk dolgát, hogy igérte: fon nekem egy sziju ostort, kicsi nyéllel, ami csak az enyém lesz- azzal kormányozhaton Miciéket. Hatott!!!”
A „Levelek a Lujzából” Nagykárolyban is bemutatásra kerül. Ahogy azt Lakatos-Bakó Melinda elmondta, ősz folyamán nagy valószínűséggel sor kerül egy könyvbemutatóra a Károlyi-kastélyban. A bemutatóval kapcsolatos részletekre természetesen visszatérünk!
You must be logged in to post a comment.