Megjelent László Keke első önálló verses kötete

„Hattyú lennék?” – ezt a címet viseli az a 35 költeményt tartalmazó verseskötet, amit a nagykárolyi  Simion Bărnuțiu Szakképző Líceum  egykori diákja, László Keke írt. Egy budapesti kiadó gondozásában jelent meg a könyv, melynek tartalmát szerelmi csalódás, baráti kapcsolatok átértékelése, megszűnése ihlette. Az alkotóval beszélgettünk.

László Keke négy évvel ezelőtt végzett a nagykárolyi középiskolában, ahol diszpécsernek tanult. Íráskészségére akkor figyelt fel akkori tanárnője, Váczi Magdolna, aki elküldte Laci több versét is publikálásra. Így jelenhettek meg költeményei a Szamos folyóiratban, illetve a Költészet Napja alkalmából meghirdetett Versíró pályázaton is sikert ért el alkotásaival. Írásaira ott is felfigyeltek, hiszen 2019- ben a Szeretett gyermekem, című versét, majd 2020-ban az Orkán című alkotását értékelte a másodiknak járó díjjal a zsűri.

Az iskolapadból kikerülve, a most 22 éves Laci nagy utat járt be. Alkotói énjére legmélyebb hatással azonban a magánéleti kudarcok voltak: véget ért egy ötéves kapcsolata, így a korábban pozitív csengésű, optimizmussal és vidámsággal teli versek hangulata teljesen megváltozott.

  • Laci, mesélj kérlek a kötet verseinek születéséről!
  • Négy évvel ezelőtt kerültem ki ugye az iskolából. Közben éltem Nagyváradon, barátnőmmel, akivel véget ért a kapcsolatunk. Öt évig voltunk együtt, s ez a csalódás, valamint több más, baráti kapcsolataim megszűnése, átértékelése is ihlette a „Hattyú lennék?” kötet verseit.
  • Milyen költeményeket olvashat az, aki kezébe veszi a kötetet?
  • Véget ért ugye egy öt éves kapcsolatom és ez rányomta bélyegét a verseimre. Ez ihlette ezeket a szomorkás hangulatú műveket. Nem sírós verseknek mondanám, inkább segélykiáltások ezek a költemények. Megmutattam a verseket egykori segítőmnek, Hompoth Máriának is, aki azt mondta, igencsak depresszív hangulatot tükröznek. Jó lenne túllépni ezen a fájdalmon, de nem tudom még, hogy szeretnék-e túllépni egyáltalán. Próbálom a negatív dolgaimat, gondolataimat, érzéseimet a versekben kiélni, ezáltal is enyhítve a fájdalmamat. Mikor verset írok, akkor egy tisztáson látom magam, ahol a fűben fekve engedem, hogy eluralkodjanak rajtam a gondolatok. Most úgy érzem, ki van kopva a képzeletbeli tisztásomon az a terület, ami eddig ösztönzött a vidám hangvételű versek írására.
  • Mit üzensz a verseiddel az olvasóknak?
  • A verseskötettel azt szeretném elérni, hogy a volt barátnőmhöz eljussanak ezek a költemények, míg a mai fiataloknak azt szeretném megmutatni, hogy egy fiatal szív is lehet annyira érett, hogy komolyan vegyen egy kapcsolatot és tudjon szeretni.
  • Mit kell tudni a kötetedről?
  • A kötetben 35 versem olvasható. Egy budapesti kiadó vállalta a kötet gondozását, megjelentetésének költségeit. Nehezen ment kicsit a megegyezés a kiadóval, ők ugyanis más címet akartak adni a kötetnek. Én viszont ragaszkodtam hozzá, mivel ezt egy nyílt utalásnak szánom valakinek, hiszen a hattyúk egy életre választanak párt maguknak. Vannak más elrejtett utalások a kötetben, melyek remélem célt érnek és az illető, akinek szólnak, felismeri ezeket.
  • Első kötetes szerzőként, van valaki, akinek megköszönnéd, hogy segítettek téged ezen az úton?
  • Szeretném megköszönni a családomnak a támogatást, amiért biztattak és segítettek. Szeretném megköszönni még Váczi Magdolna tanárnőnek és Hompoth Máriának a sok segítséget és ösztönzést. A kiadónak pedig azt, hogy bizalmat szavaztak nekem és megjelenhetett ez a kötet. Remélem sokakhoz eljutnak majd a verseim és lesz még folytatás!

    László Keke: FAL

    Társas magány sorsom,

    Vérem gyávaságból nem ontom,

    Meddig bántod a téged szeretőt?

    Miért használtad játéknak őt?

    Mert minden csak a látszat,

    Hamis volt a törödő alázat.

    Hazug volt az eskü, a szavak,

    Itt benn mélyen forrnak a tavak.

    Bánat, gyűlölet könnyeiből gyűlve,

    Hogy lelkem lassan eleméssze.

    Látod, de abba nem hagyod,

    Lassan megsemmisűl régi csillagod.

    Kihunyt fénye, eltörli magát,

    Hátra hagyja búját, baját.

    S nem fog többé téged zavarni,

    Bár neked világot akart adni.

    S te felégettél mindent mi volt,

    A szép világ a hamvába holt.

    Maradt a társas magány,

    S megannyi seb lelkem falán.