Dr. Hágó Attila Nándor muzeológust a szatmárnémeti Megyei Tanács díjazta az éves díjkiosztó gáláján. Munkájáról és hobbijairól kérdezte Berei Csenge Bernadette.
– Először is, szeretnék neked gratulálni. Pontosan milyen díjat kaptál?
– A Szatmári Díjkiosztó Gála volt a tegnap a Filharmóniában. Gyakorlatilag minden évben a Szatmári Megyei Tanács szervezésében zajlik, és több kategóriája van. Kultúra és művészet, van kutatás, tanügy és oktatás, sport és egyéb. Olyan személyek kapják, akik kiemelkedő tevékenységet végeztek a szakmájukon belül. Nem tudom, hogy az egész hogyan működik, mert engemet is meglepetésként ért, amikor a megyei tanácstól ezelőtt egy héttel felhívtak, hogy jelöltek. Van egy bizottság, ami ezt eldönti. Ebbe tartoznak különböző intézményeknek a vezetői, elismert szakemberek, akik a jelöltekre szavaznak. Tőlem kértek egy önéletrajzot és egy fényképet. Ez nem tűnt nekem gyanúsnak, mert gyakorlatilag a múzeum a megyei tanácsnak az alárendeltje, elküldtem nekik, utána pedig jelöltek. Kategóriánként eltérő a létszám, kutatásnál csak én voltam. Tavaly, tavalyelőtt többen is voltak. Sportnál, kultúránál voltak egyéni jelöltek is, illetve volt tánckar, kórus; oktatásnál főként tanárokat jelöltek, de voltak kiemelkedő eredményeket elérő diákok is, akik különböző versenyeken vettek részt. Voltak olimpiai és nem olimpiai sportágak versenyzői. Volt egy tűzoltóőrmester, aki a katasztrófaelhárításban tevékenykedik. Valamint van egy külön díj, az év embere, arra külön szavaznak. Én is meglepődtem ezen a jelölésen, aztán pedig azon, hogy meg is nyertem a díjat. Ez egy elismerés az eddigi munkámért, amit a múzeumban végeztem (múzeumi tevékenységek, kiállítások, múzeumpedagógiai foglalkozások, régészeti kutatások, történészi munkák).
– Mi történt a doktori cím megvédése óta?
– A munkát nem lehet abbahagyni, azt folytatni kell, sőt majd a doktori dolgozatot kell publikálni, de ez egy távoli történet. Cikkeket folyamatosan írni kell. Most is jó barátommal, Sasával (Romát Sándor) dolgozok együtt egy közös tanulmányon. Egyet odaadtunk egy kollégának, hogy nézze át ő is, mert ez egy többszerzős mű lesz.
Kutatunk, dolgozunk tovább, várjuk a jó időt, hogy lehessen terepre menni. Bent, a múzeumban a szokásos munkák zajlanak – anyagrendezés, leltározás –, februártól pedig beindul a kiállítási szezon is. Jelenleg a bankjegykiállításon dolgozunk (amelynek a megnyitója csütörtökön lesz 16 órai kezdettel).
– A legutóbbi beszélgetés óta bővült a korsógyűjteményed?
– Igen, bővült az is. Otthon leltározom az unalmasabb pillanataimban. Próbálom megtalálni a gyártót, a különböző szimbólumokat is megnézem. Túl sok darabbal nem bővült, mert már én is figyelek arra, hogy mit veszek. Tagja vagyok a Korsógyűjtő Egyesületnek, tavaly óta. Már megfigyelem, hogy milyen korsókat veszek, és nem az a fő cél, hogy minél nagyobb legyen a gyűjtemény, hanem minél érdekesebb. Tavaly körülbelül száz darabbal bővült, idén talán két-három darabot vettem.
Április 9-én lesz az éves klubgyűlés Ráckevén, de interneten is folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, megosztjuk a tapasztalatainkat, kérdéseinket a korsókkal kapcsolatban.
Ez egy sok helyet foglaló gyűjtemény, havonta kétszer át kell őket törölgetni. Ez egy legalább egynapos tevékenység (ugyanis körülbelül 800 korsó és üveg sorakozik a ház különböző pontjain).
– A fotóklubbal készültök kiállításra?
– A fotóklubra is több időm jut. Legközelebb most pénteken lesz kiállításunk Nagyváradon, ahova az EuroFotoArt Egyesület hívott meg. Oda készülünk a Természet és ember kategóriájú képeinkkel, körülbelül 60-70 képet állítunk ki, két hétig lesz megtekinthető, egy kisebb, de látogatott galériában. Idén ez az első kiállításunk.
Március végén, április elején Szatmárnémetiben lesz a szokásos kiállításunk a Szatmár Megyei Tanács előterében. Április közepén lesz egy utcai meglepetés, de erről részleteket nem mondhatok. Már szerveződik a nemzetközi év végi kiállítás.
Továbbá tervezünk élménybeszámolókat. Több barát, fotóstárs egzotikus országokban járt, vagy olyan helyeken, ahová az emberek ritkán jutnak el. Őket győztük meg, hogy egy fényképvetítéssel egybekötött élménybeszámolót tartsanak. Tervezünk dél-amerikai országokat bemutató vetítést, ezt egy szatmárnémeti barátunk fogja tartani, lesz egy az Amerikai Egyesült Államokról is, és még egyeztetés alatt is van néhány bemutató.
– Hogy haladsz a fényképezéssel?
– Már több időm van erre is, hiszen immár nem a doktori a legfőbb elfoglaltságom. Még sokat kell fejlődjek, de elég jó úton haladok.
Igazából nincs olyan kategória, amit különösebben preferálnék. Gyakorlatilag mindent fotózok. Ami inkább közelebb áll hozzám, azok az utcai fotók. Nagykároly kis város, de itt is lehet néha érdekes képeket készíteni. A portrék felé kacsintgatok még, de még ott is fejlődni kell, és a részletfotókat is nagyon szeretem, legyen az épület- vagy szoborrészlet. Lényegében „mindenevő” vagyok.
– Mi a legközelebbi kitűzött cél?
– Most lesz a bankjegyes kiállítás, de lesz régészeti kiállítás is. Nyáron lesz egy nagyobb kiállítás, hasonló a tavalyi fáraós tárlathoz.
Cél még publikálni, feljebb menni a régészeti listán, ott is vannak különböző fokozatok.
Fotózásnál pedig jó lenne több nemzetközi kiállításon részt venni, hogy lássam a visszajelzéseket, hogy mennyire jók vagy rosszak a képek.
– Nagyon szépen köszönöm!
– Szívesen!
Berei Csenge Bernadette