Méhészeti konferencia a partiumi magyar méhészek számára.
„A nehézség essen a kaptárotokba!” — hangzott el több alkalommal is csütörtökön Piskolton a közismert méhész-köszönés. A méhészek ugyanis mézgyűjtéskor mérleget helyeznek a kaptár alá, abban mérik naponta, mennyivel is gyarapodott a kaptár. Amikor már nem nő a súly, azt jelenti, hogy megállt a méhek gyűjtése, azaz kell pergetni. A köszöntés pedig arra utal, hogy minél nehezebb kaptárat — eredményesebb gyűjtést — kívánnak egymásnak. Százhúsz méhész regisztrált a szépen kialakított piskolti kultúr- és rendezvényházban otthonra lelt méhészeti konferencián, amelyet csütörtök dél előtt kezdtek meg, és hosszasan elnyúlt a délutánba. A jelenlévők — számításaink szerint, merthogy a regisztráció során azt is fel kellett tüntetni, ki hány „családdal” rendelkezik, nos, ők legalább nyolcezer méhcsalád nevelői.
Méhészeti konferenciát tartottak csütörtökön Piskolton. A több mint százhúsz részvevőnek összesen talán 8 ezernél is több méhcsaládról kell gondoskodnia — mint az előadásokból kiderült, ez igencsak komplex feladat.
A Szatmár Vidékfejlesztéséért Egyesület, valamint a Szatmár Megyei Magyar Gazdák Egyesület a méhészetről szóló szakkonferenciát tartott Piskolton csütörtökön. Mint Kovács Szabolcs falugazdász, szervező az érdeklődésünkre elmondta, korántsem véletlen ez. Szerintük ugyanis sokat kell segíteni a méhészeknek, éppen ezért a Szatmár megyeieken túl a bihari és szilágysági méhészeket is meghívták az alkalomra, amelyen neves magyarországi és itteni szakemberek tartottak előadásokat. Megtudtuk azt is, hogy a közeljövőben lesz még hasonlóan egy szakterületre fókuszáló rendezvény, vélhetően Csanáloson. Ott a szarvasmarha-tenyésztésről beszélnek majd, ezen belül is a húsért tartott tehenekről.
Abnormális törvénytervezetet akadályoztak meg
A konferencia nyitányaként Kovács Endre, a község alpolgármestere, a helyi RMDSZ elnöke köszöntötte az egybegyűlteket. Szintén így tett a szervező Kovács Szabolcs. Ő beszélt a falugazdász-hálózatról is, invitálta a jelenlévőket, akik még nem iratkoztak fel, tegyék meg. A fentiekben ismertetett méhészköszöntést is ő mondta el. Magyar Loránd parlamenti képviselő már konkrétumokat is érintett beszédében. Elmondta: sikerült megakadályozniuk, hogy az állattenyésztési törvény a méhészekre is vonatkozzon. Mint fogalmazott, a reményei szerint az új, a méhészek szempontjait figyelembe vevő törvény hasznára lesz ennek a közösségnek.
A képviselőt arra kértük, hogy részletesebben nyilatkozzon minderről: „A falugazdász-program keretében valósul meg ez a rendezvény. Nemrégiben Nagykárolyban tartottunk egy agrár-konferenciát, immár úgy gondoltuk, szükséges az, hogy rétegtalálkozókat tartsunk. Tudjuk ugyanakkor, hogy nem csak Szatmár megyében, hanem Bihar és Szilágy megyékben is jelentős magyar méhésztársadalom él” — fejtette ki. Hozzátette, hogy a parlamentben a mezőgazdasági bizottság tagjaként találkozott az állattenyésztési törvénnyel. Eredetileg a méhekre is vonatkozott volna ez a jogszabály. Olyan drasztikus előírásokat tartalmazott, mint például, hogy csak engedélyezett farmokról származó szaporító anyagot lehetett volna használni. „Ezt nem tartottam normálisnak. Ezért — az RMDSZ lobbinak köszönhetően — az állattenyésztési törvényből a méhészet kikerült. Egy külön méhészeti törvényt fogunk alkotni, amelyben — a reményeim szerint — ezt az állapotot, amelyet elindított a minisztérium, sikerül megakadályoznunk, és normális mederbe terelni a folyamatot. „A méhészetről tudnunk kell, hogy a szaporítás természetes körülmények között történik, nem is beszélhetünk olyan hivatalosan engedélyezett farmokról, mint a szarvasmarhák, a disznó, a csirke esetében” — fejtette ki a szakpolitikus.
„Országos szinten — tudomásom szerint — a Szilágy megyei méhészet az egyik legjelentősebb. Ők állnak ebből a szempontból a legjobban. Tudni kell a méhészekről, hogy rengeteg egyesületbe tömörülnek, ugye úgy tudnak támogatásokat is kapni az egyesületek. Úgy gondolom, egységesíteni kellene ezt a társadalmat, hogy ne legyen minden megyében négy-öt egyesület, hanem egy nagy érdekvédelmi szervezetük legyen, ami hatékonyabban működhetne” — fejtette ki lapunknak Magyar Loránd képviselő.
Jobban hullnak a méhek, mint korábban
„Sokkal nagyobb arányban pusztulnak el a méhek, mint korábban” — kezdte előadását dr. Békési László, a Haszonállat-génmegőrzési Központ Gödöllő Méhészeti és Méhbiológiai Intézet munkatársa. Mint hozzátette, sajnos a pontos okokról, a helyes védekezésről egyelőre ő sem tud sokat mondani. Ezt kutatják. „Ezzel kapcsolatban a világon mindenütt komoly kutatómunka folyik” — magyarázta. Mint hozzátette, a betegségekről, méhpusztulásokról, kaptárelhagyásról, mérgezésekről szóló előadásában inkább kapaszkodókkal szolgál, hogy mégis mire ügyeljenek a gazdák. Egyébként „méhésztársaknak” szólította a jelenlévőket, és amúgy is közösségi légkör lengte be a tanácskozást, noha olyanok is voltak, akik még sohasem találkoztak korábban egymással. De — mint érdeklődésünkre mondták — azonosak a problémáik.
A gödöllői szakintézet részéről előadással szolgált még Rácz Tímea intézeti munkatárs — az intézmény történetét ismertette, a jelenlegi feladatokról szólt. A konferencia keretében a mezőgazdasági szövetkezetek fontosságát vázolta fel a Dél-nyugat Szatmári Helyi Akciócsoportot vezetője, Tóga István. Egy minden méhészt érintő és érdeklő témáról, a méhanya életkorának a méhcsaládok tavaszi fejlődéséről és a méztermelésre kifejtett hatásáról értekezett dr. Oláh János (Debreceni Egyetem, Mezőgazdaság-, Élelmiszer-tudományi és Környezetgazdálkodási Kar, Állattenyésztéstani Tanszék), Takács Marianna az ázsiai méhatka (Varroa destructor) elleni védekezés stratégiai hiányosságait elemezte, ugyanakkor a Nemzeti Méhészeti Program keretében nyújtott támogatásokról tudhattak meg többet az érdeklődők. Aszó esett még a Méhgyűrű programról és a szelekciós munkáról; sőt, Horváthné dr. Kiss Tünde a mézek vizsgálatáról számolt be a kutató szemével, Flórián Márton pedig a méhviasz összetételéről és vizsgálatáról tartott előadást.
Még soha sem volt ennyire nyomott a méz ára
Az egyik „méhésztárs” Nagy András piskolti méhész volt. Vele beszélgettünk. Elmondta, hogy az öccse kezdte el mint „hobbi-méhész”, tőle kapott kedvet ehhez az egészhez. Korábban mezőgazdasággal foglalkozott. „Aztán én is megpróbáltam pár családdal, ennek már tizenegy éve. Jelenleg van kétszázhúsz családom” — tudtuk meg. Ez a mennyiség már azt jelenti, hogy főállásban foglalkozik ezzel. Mint fogalmazott: „ebből meggazdagodni nem lehet, de megélni próbálunk.” Sok munkát igényel a méhészet, főként azért, mert az anyaneveléssel is ő foglalkozik, de a kaptárat, a keretet is ő maga készíti el. Mint kifejtette, az ilyen kiegészítő foglalkozások révén a télen is akad tennivalója. Autodidakta módon tanulta el ezt a foglalkozást, amit az öccsétől ellesett, azt fejlesztgette, bővítette az idő során. „Neki is van 160 családja, a szomszédok is vagyunk, ő a szülői házban él, én mellette vásároltam házat. Mi főállásban tevékenykedünk ezzel.” A teleltetés úgy történik, hogy a háza mögött van egy kis gyümölcsöse, és tavasszal kiviszi a populációt „füzekre, barkákra”. „Egy parlagon hagyott szőlőre, az végül is bio hely, oda viszem őket indulásként, az nagyon jó hely nekik, hiszen nincs vegyszer stb. Kint vannak ott a reszegei homokon. Onnantól kezdve vándorolok, de a község területén maradva. Repcére, akácra, a magyar határ mellé. Majd visszajövök naprára, szintén itt, a községben” — mondta. Megtudjuk azt is, hogy szívesen látják őket a földtermelők, „megtalálták a farmerekkel a közös hangot” — részletezte. „Odafigyelnek ők is, ha vegyszereznek, értesítenek előtte” — tette hozzá.
Megkérdeztük azt is, hogy örül-e a konferenciának. „Mindig hallunk újat. Persze van olyan, aki azt mondja, hogy ‘én már mindent tudok!’, de ilyen nincs. Eleve minden év más, még csak nem is hasonló. Nem tudunk felkészülni. Mindig jelennek meg új betegségek, az atka elleni védekezésről is mindig hall az ember újat. Nagyon örülünk neki (mármint a konferenciának — a szerző megj.), mert ilyesmi még nem volt nálunk a községben” — válaszolta. Szerinte hatékonyabban kellene fellépni a méheket sújtó betegségek ellen, ám a politikum keveset tesz. „Meg aztán a mézár is annyira le van szorítva…” — tette hozzá. Mint megtudtuk, kapnak mezőgazdasági támogatást gyógyszervásárlásra, illetve a vándorláshoz felhasznált üzemanyagot részben megtérítik. „Ami nincs, és más állatoknál van, az a fejenkénti támogatás. A méhészetben ilyen nincs, márminthogy családonként kapnánk egy bizonyos összeget” — sérelmezte, az pedig szerinte szükséges lenne ahhoz, hogy akár nagyobb tételben foglalkozzon a méhészettel, illetve ahhoz, hogy kiszámíthatóbb legyen ez a foglalkozás. „Az ennyire nyomott árra még nem volt soha példa, és arra sem, hogy ne legyen kereslet. A méhészek hetven százalékának raktáron van a méze” — tudatta. Ő úgy látta, hogy a nagy kereskedelmi egységekben kapható mézek java része még csak nem is európai uniós. „Rá is van írva, hogy uniós, és unión kívüli országokból származó méz keveréke, hogy aztán mit is tartalmaz, arról én nem mondhatok semmit, mert én meg nem kóstoltam” — tette hozzá a piskolti méhész.
Nagy András amúgy vásárokra nem jár a mézével — egész egyszerűen nincs arra ideje. Otthonában érhető el, a házára van tábla kihelyezve. „Már többen ismernek, ők visszajárnak. A feleségem, ha ráért, kitesz egy kis standot a hídra… A kliensek visszajárnak, meg vannak elégedve” — fogalmazott.
You must be logged in to post a comment.