Könyvajánló sorozatunk következő részében egy fiatal magyartanár, Azurac-Láng Ivett enged bepillantást olvasási szokásaiba, és mesél arról, hogy mit jelentenek számára a könyvek.
– Magyartanárként az irodalom a hétköznapjaid része. Milyen szerepet játszanak a könyvek, az olvasás a mindennapjaidban?
– Az olvasás szerepe az életemben változatosan alakult. Időszakonként változott az, hogy mit, hogyan és mennyit olvasok. Jelenleg gyermeknevelési szabadságon vagyok egy tíz hónapos kislány anyukájaként, aki mellett az elmúlt időszakban kevésbé kaptak teret a könyvek, kivéve a mondókás könyveket, meséskönyveket. Az utóbbi hónapokban viszont már szükségét éreztem annak, hogy végre egy jó olvasmányt a kezembe vegyek, ami kikapcsol, ami feltölt, ami kimozdít egy másik világba. Számomra nagyon fontos az, hogy amit olvasok, kézzel fogható, igazi könyv legyen. Fontos a formája, az illata, a tapintása. Nekem ezek mindig valamilyen többletet adnak, az olvasás élményét gazdagítják.
Diákként nagy kedvenceim Jókai Mór és Móricz Zsigmond regényei voltak, amelyek máig jelen vannak az életemben. Azt hiszem, hogy velük és általuk szerettem meg az irodalmat, lettem magyartanár. Egyetemistaként rengeteg könyvvel találkozhattam, úgy éreztem, hogy nincs is időm arra, hogy elidőzzek egy-egy olvasmánynál. Visszatekintve az mennyiségi olvasás volt, aztán az évek során alakult át minőségi olvasássá. Azóta sikerült több ilyen könyvet újraolvassak, így vált egyik kedvencemmé Szerb Antal Utas és holdvilág című regénye. Magyartanárként természetesen jelen van a mindennapjaimban az a bizonyos klasszikus, kötelező olvasmány, amit a diákokkal ismertetni kell, viszont egyre jobban teret kap a kortárs irodalom is, sőt olyan művek, amelyeket már csak azért olvasni érdemes, mert egy-egy tanuló kedvence, ebből adódóan úgy érzem, hogy a tanárnak is ismernie kell.
– Hogyan, mi alapján választasz ki egy könyvet elolvasás előtt?
– Hogy hogyan választok könyvet? Igazából ez is változó. Régebben a szerző alapján döntöttem, mivel ha megismertem magát az írót, tetszett a stílusa, akkor egymás után több könyve is a kezembe került. Így jártam Szerb Antal és Ambrus Zoltán műveivel. De olyan is volt, hogy az adott irodalmi korszak fogott meg, akár művek által, és igyekeztem minél több írót, művet abból a korszakból megismerni. Ma inkább az ajánlások hatnak rám. Próbálok figyelni arra, hogy a barátaim, kollégáim kit vagy mit ajánlanak. Illetve magyartanárként az aktualitásokat is igyekszem követni az irodalmi portálokon, kiadók honlapján. Különösen figyelek arra is, hogy volt tanáraim mit publikálnak, és igyekszem ezeket az alkotásokat is elolvasni. Ilyenek például Fóris-Ferenczi Rita, Balázs Imre József, Demény Péter, Kányádi András művei. Azt is el kell ismernem, hogy olykor egy könyv kiválasztása esetében a címet helyezem előtérbe, számomra sokatmondó egy olvasmány címe. Ez az első lépés ama bizonyos kapcsolat megteremtésében, ami a szöveg és olvasó között létrejön. Valahogy úgy működik ez nálam, ahogy a szerelem első látásra. Így állok jelenleg Ugron Zsolna, Fábián Janka, Péterfy-Novák Éva regényeivel, novelláival is.
– Kérlek mesélj a kedvenc könyvedről, vagy egy olyan műről, mely nagy hatással volt rád a közelmúltban.
– A közelmúltban Delia Owens: Ahol a folyami rákok énekelnek című regényét olvastam, és azt mondhatom, hogy nagyon megérintett, bár első látásra korántsem volt szerelem. Sokat hallottam a New York Times sikerlista-vezető könyvéről, és igazából csak kíváncsiságból kezdtem el olvasni. Számos internetes felületem láttam, hogy sokan ajánlják, több fórumon a legjobb könyvnek választották, ezért kíváncsi voltam arra, hogy miért örvend ilyen nagy népszerűségnek, annak ellenére, hogy a címe miatt kissé félve fogtam neki az olvasásnak. Azóta rájöttem, hogy az egy jó hely, ahol a folyami rákok énekelnek, hiszen egyre jobban belemerültem Kya világába. Kya Clark a főhősnő, akit a regény elején kisgyermekként látunk, a végére pedig érett, sokat tapasztalt nőként. Így lesz a történetből fejlődésregény krimivel és szerelmi szállal fűszerezve. Külön érdekessége, hogy a Lápi Lány történetének írója egy zoológus, ennek következtében a mocsár, a lápvidék hiteles, részletes rajza tárul elénk. Kya lelkivilága, magánya, gyermeki boldogsága folyamatosan a szemünk előtt bontakozik ki. A regény egészében egy különös egység fedezhető fel a mocsárban élő lány és az őt körülvevő érintetlen természet között. Érdekes és megdöbbentő, hogyan válnak eggyé, hogyan feltételezi egyik a másikat, miközben az emberi világban, a társadalomban a főhősnőnek nincs helye.
Szerkezetileg is érdekes megoldást választott a szerző, megkerülve a lineáris cselekményvezetést, folyamatosan ugrunk az időben, hol előre, hol vissza. Így vezet végig két cselekményszálat, melyek valahol és valamikor természetesen összefonódnak. Ez a találkozás torkollik egy meglepő végkifejletbe, ami korántsem nevezhető megszokottnak. Mindezek mentén, Kya vezetésével sodródtam én is a csónakjában a regény olvasása közben. Egyszerűen azt éreztem késői órákban is, hogy csak még egy kört mennék. Bátran ajánlom a könyvet az Olvasóknak, és kellemes sodródást kívánok hozzá!
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban
You must be logged in to post a comment.