Mesterségem címere: mézeskalács-készítő

Mitereiter Kornélia mézeskalács-készítővel beszélgettünk a szakmájáról, a munkájáról és a hobbijáról. Családjában majd 100 éves hagyomány már ez a mesterség, több generáció is űzte ezt a szakmát. Igazán édes foglalkozás ez és egész biztosan nagyon sok gyerek szeretné, ha otthon a szülei vagy nagyszülei is reggeltől estig mézeskalácsokat, debrecenit, cukorfütyülőt készítenének.

– Hogy lett mézeskalácsos?

– Úgy, hogy férjhez mentem, és a Mitereiter család már évtizedek óta ezzel foglalkozott. Az eredeti mézeskalácsos az apósomnak az édesapja volt, ő kezdte ezt a mesterséget, Kassán tanulta a szakmát, ott mesterlevelet is kapott és valamikor az 1920-as évektől egészen 1971-ig folyamatosan csinálta is. A fia, az én apósom is folytatta a mézeskalácsosságot, majd pedig az ő három fia is csinálta, de mára már rendszeresen csak mi, a férjemmel foglalkozunk ezzel. Igaz, a kisebbik fiú is néha. Tehát így szállt apáról fiúra ez a mesterség a családunkban.

– Vannak még mézeskalácsosok a városban?

– Van még egy család, ők Pengászéktól tanulták meg, de ők nem ezt a fajta mézeskalácsot készítik, más díszítéssel és más tésztával is dolgoznak.

– Hajdanán jobb volt? A mézeskalács becsülete növekedik mostanában, vagy pont fordítva?

– Régen jobb volt, de mint hagyomány még most is népszerű, mert főleg az idősek vásárolják előszeretettel az unokáiknak és persze maguknak is nosztalgiából.

– Mi a legjobb ebben a szakmában?

– A szépsége, szép dolgokat alkothatunk, persze a nehézsége is megvan, mert dolgozni nagyon sokat kell, nagyon sok az aprólékos munka, nagyon időigényes, ami sajnos nincs megfizetve.

Többet kérni érte nem lehet, mert akkor meg rajtunk marad az áru.

– Ajánlotta vagy ajánlaná a gyerekeiknek vagy unokáiknak?

– Szerettem volna, ha valaki a családból folytatná a mesterséget, de egyik gyerek sem csinálta, a lányunokám ő korábban még érdeklődött, de már letett róla, hacsak nem majd a pici fiú unokám, ha majd megnő, és esetleg őt fogja folytatni.

– Milyen alapanyagokkal dolgoznak?

– Liszt, cukor, méz, szalakáré, ami puffasztja a tésztát és ételszínezékkel, nagyjából ezeket használjuk.

– Hogy készül például egy cukorfütyülő?

– A formába öntjük a cukormasszát, azt ki kell lyukasztani és fontos, hogy szóljon is, ezért mindegyiket ki kell próbálni.

– Mi a vásárlók kedvence?

– A debreceni, azt nagyon sokan kedvelik.

– A külföldiek kedvelik ezeket a finomságokat?

– Igen, nagyon. A nyáron például, mikor Szatmáron voltunk a megyenapokon, ahova egyébként meghívást is kaptunk, ott is sok külföldi érdeklődve és mosolyogva jött a standunkhoz és vittek is magukkal egy kis vásárfiát.

– Hol szokták árulni a termékeiket?

– Vásárokon, minden hónapban egyszer van Turcon, hétvégenként Tasnádon, búcsúkon, különféle eseményeken, gyereknapokon, városnapokon, falunapokon és ahova meghívást kapunk.

– A téli ünnepekre szokták-e rendelni a termékeiket? Más szóval: a Mikulás, Jézuska és az Angyal ilyenkor jön-e megrendeléssel?

– Szoktak venni, de a vidékünkön kevésbé, hanem Sarmaságon – és ott azon a részen – sokkal jobban vásárolják ezeket a mézeskalácsokat. Próbálkoztunk többféle karácsonyi termékkel is, és úgy tapasztaltuk, hogy ilyenkor az megy jobban, ami színes, mert a fenyőfán mutatósabbak.

– Hol kell keresni a termékeiket, ha valaki a kis csizmácskákat szeretné megtömni ilyen édességekkel vagy esetleg a fenyőfát szeretné feldíszíteni?

– Itt a városban a piacra ritkán járunk, ezért itthon a háznál, a Kaplonyi utca 12. szám alatt lehet vásárolni, de egyébként a vásárokon és a búcsúkon.

– Ha visszaléphetnénk az időben, akkor ismét választaná a mézeskalács-készítést?

– Igen, mert én ezt szeretem csinálni, szeretem díszíteni is a mézeskalácsokat, mert azzal kapja meg az igazi formáját és szépségét, kicsit ez is egy művészet.

– Mivel foglalkozik még a mézeskalács készítés mellett?

– Nekem ez a fő foglalkozásom.

– És szabadidejét mivel szokta tölteni, mi a hobbija?

– Ez a foglalkozás eléggé időigényes, ezért a hobbim már csak a pihenés, a zenehallgatás, de különben munka közben is mindig szól a rádió. A tévében a szórakoztató műsorokat is szívesen megnézem, az egész napi munka után már jól esik egy kis kikapcsolódás.

– Köszönöm a beszélgetést!

a111

Nagykárolyi kisvállalkozásokat bemutató sorozatot indítunk. Fentebb a 6. rész olvasható. Nem kell nagy riportokra, vagy hasonlóra gondolni. Egész pontosan arról van szó, hogy Fülöp Csaba, az Anziksz barátja ezúttal nagykárolyi mobiltelefon- vagy tévészerelőket, kisboltosokat, festőket, villanyszerelőket stb. keres fel, és azok válaszolhatnak öt-tíz kérdésre, és mindezt egy-egy interjú formájában jelentetjük meg az Anzikszon. A sorozatunkat a B&B Kft. boltjai, a Lavender és a Home Art, illetőleg Erdei D. István parlamenti képviselő nagykárolyi irodája támogatja. Ezúton is köszönjük!