Mezőfényi „kezek” zenéltek a nagysikerű „Hogyan tudnék élni nélküled?” filmben

Rég hallottunk a mezőfényi származású sikeres zenész, Tempfli Erik felől. Erik azonban nem tétlenkedett az elmúlt időszakban sem, a színházi munkái és a fellépései mellett egy igen izglamas projeknek volt részese. Ő játszotta fel a nagysikerű Demjén-film dalait.

A „Hogyan tudnék élni nélküled?” című, Demjén Ferenc dalokkal teletűzdelt magyar film meghódította a magyarországi és az erdélyi mozikat. Az elmúlt két hónapban minden rekordot megdöntött és a szatmár megyei közönségnek is hamar belopta magát a szívébe a nosztalgikus hangulatot idéző produkció. De ki gondolta volna, hogy ebben is benne van a keze a híres mezőfényi zenésznek, Tempfli Eriknek? Nem is kicsit, hiszen Erik játszotta fel zongorán a film összes dalát, az ő zongorajátékának hangja cseng most több százezer ember fülébe. Erik megosztott pár kulisszatitkot a produkcióról.

– Honnan érkezett a megkeresés, mit szóltál a felkéréshez?

– Subecz Tamás énekes, hangmérnök barátom keresett meg, akivel sok időt töltöttünk együtt az Abrakazabra zenekarban. Sokat beszélt erről a projektről a buszban, szóval nem volt ismeretlen számomra, hogy lesz majd egy ilyen. Ő jól ismerte a játékomat is, nem beszélve arról, hogy eleve mi együtt rengeteg Demjén-dalt játszottunk már az Abrakazabra zenekarban. Tomi egyébként Demjén Ferenc állandó vokalistája, és neki adatott az a hálás szerep, hogy a „Hogyan tudnék élni nélküled?” című film dalainak ő lehetett a hangszerelője és hangmérnöke, Menyhárt Jánossal karöltve. Nagyon megtisztelőnek éreztem a feladatot, mert az első filmzene amiben zongorázhatok, ráadásul gyönyörű Demjén dalokat!

– Hogyan kell elképzelni egy ilyen komplex munkafolyamatot?

– Igazából itt a feladat legnehezebb része mindig a zenei vezetőé vagy hangszerelőé, akiknek a művészi önkifejezésének mindig alkalmazkodnia kell a filmhez, a film rendezői meglátásaihoz, stb. Gyakorlatilag itt az én feladatom olyan, volt mint egy ilyen megszokott „session” feladat. Megkapom az anyagot, vannak bizonyos előre meghatározott kérések és én feljátszom rá a billetyűket. Igyekszem – ahol lehet – valamennyire belevonni az én saját elképzeléseimet, saját stílusomat is, ami vagy marad a végeredményben, vagy nem. Otthonról dolgozunk, elküldjük egymásnak a zenei sávokat. Ez a mai világban, a mai technológiai körülmények között így működik, hogy otthonról készülnek felvételek, lemezek. Ez nyilván valahol nagyon jó és praktikus, de én szeretek ragaszkodni a már hagyományosnak mondható, közös, nagy hangstúdióban készült felvételekhez. Szerencsére ez ebben az esetben is létrejöhetett. Egyik este felhívott Menyhárt János, – akinek ugye rengeteg Demjén-dal zenéjét köszönhetjük – stúdióidőpont-egyeztetés céljából, és fél órát sztorizott a telefonban a régi dolgokról, a zeneszerzésről és a jó dalokról, pedig ekkor beszéltünk életünkben először. Ez nagyon pozitív képet adott az egész projektnek. Mondanom sem kell, hogy ugyanilyen jó hangulatban telt a stúdiónap is, amikor ezeknek a csoda daloknak a zongora sávjait a szerző és Tomi társaságában véglegesre rögzítettük. Nekem ez hatalmas élmény volt.

– Milyen érzés volt ekkora slágereket játszani és részt venni egy ilyen nagyszabású produkcióban?

– Izgalmas dolognak éreztem és hálás vagyok érte. Jó volt látni, hogy többnyire a mi generációnk – ami korban kicsit messzebb van a Demjén-generációtól – rakják össze ezt az egész produkciót hatalmas lelkesedéssel, szívüket-lelküket beletéve: Ember Márkkal és Varga-Járó Sárival például a „Gatsby”-ben játszunk együtt a Vígszínházban, Papp Csabival (dob) vagy Erdő Zolival (szaxofon) pedig sok-sok éve együtt muzsikálunk. Jó volt tapasztalni ezt „kapcsot” a „Demjén-korszak” és a mi generációnk között. Többek között erre is képes a jó zene, a jó dal. Nem mellesleg az áthangszerelt verziók is hitelesek tudtak maradni a filmben.

– Rég hallottak felőled az olvasók. Hogyan telnek a mindennapjaid, milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Szerencsére nagyon színesek a mindennapjaim. Jelenleg a Pesti Színházban dolgozom a „Rémségek kicsiny boltja” című musicalben, készül Hegedűs Borival a második közös szerzői lemezünk, Gubik Petrával játszuk a közös előadásunkat, tanítok, de például nemrég játszhattam közel teltház előtt a Ganxsta Zolee és a Kartel 30 éves jubileumi nagykoncertjén a Papp László Budapest Sportarénában. Szóval, nem unatkozom!

– Mikor láthatunk/hallhatunk újra Nagykárolyban?

– Aktuális a kérdés, ugyanis pont most szerveződik egy koncert április végére a Nagykárolyi Színházba, ahol majd Hegedűs Borival és vendégeinkkel főleg az addig remélhetően már elkészült új lemezünk anyagából is hozunk Nektek. Erre majd szeretettel várjuk a nagykárolyiakat és a vidékieket. Hamarosan jövünk a részletekkel! Addig is mindenki vigyázzon magára!

Szolomájer-Lang Gyopárka

Megjelent a Nagykároly és vidéke térségi hetilapban