Mi volt előbb: az autonómiaellenesség-tyúk vagy az autonómiatojás?

Ezt írta a Nagykároly és Vidéke…

ÚJSÁGHÍR: „Románia felnőtt lakosságnak csaknem 80 százaléka szerint elfogadhatatlan, hogy a magyarlakta területek közigazgatási autonómiát kapjanak – derült ki egy friss felméréséből, amelyet az Agerpres hírügynökség ismertetett. A CSCI közvélemény-kutató intézet felvetéséhez, miszerint a „magyarok lakta területek közigazgatási autonómiájára irányuló igény elfogadhatatlan Románia számára”, a megkérdezettek 72 százaléka határozottan, 7 százaléka pedig inkább egyetértően viszonyult, míg a válaszadók 6 százaléka jelezte, hogy nem igazán ért egyet ezzel a kijelentéssel, 8 százaléka pedig azt, hogy teljességgel más véleményen van.”

Megbízható-e ez a felmérés, illetve ha igen, mi az oka annak, hogy a románok túlnyomó többsége jelenleg elutasítóan viszonyul az autonómiához? Az első kérdés kapcsán megjegyezhető, hogy jelen esetben csak egy közvélemény-kutató intézet, a CSCI felméréséről van szó. Mint ismeretes, például országos választások alkalmával az Agerpres több, általában három – INSCOP, IRES, CSCI – egymástól független közvélemény-kutató intézet felmérésének az eredményét szokta ismertetni. Mégpedig azért mert a gyakorlat bebizonyította: egy-egy felmérés eredményét bizony a megrendelő kiléte, és az is befolyásolhatja, hogy a kivitelező intézet melyik politikai párthoz „áll közelebb”. Ilyen szubjektív okok miatt a különböző közvélemény-kutató intézetek által ugyanabban a témakörben elvégzett felmérések néha nagyobb mértékben eltérő eredményeket produkálnak. Vajon ha az INSCOP és az IRES közvélemény-kutató intézet is végezne azzal kapcsolatos felmérést, hogy a „magyarok lakta területek közigazgatási autonómiájára irányuló igény elfogadhatatlan Románia számára”, ezek milyen eredményre jutnának? Személy szerint úgy gondolom, hogy nagyjából a CSCI-éhez hasonlóra. Annak hátterében ugyanis, hogy választások alkalmával az egyes politikai pártokhoz „közel álló” közvélemény-kutató intézetek eredményei eltérőek, az húzódik meg, hogy a pártok mindegyike a számára minél kedvezőbb eredményt fogadja szívesen, és a felmérést végzők hajlamosak a mindenkori megrendelőnek, vagyis annak kedvezni, aki fizet. Ezért nagy valószínűséggel például a PSD által megrendelt felmérés a PSD, a PNL által megrendelt viszont a PNL számára fog kedvezni – legalább kisebb eltéréssel. Az autonómiával kapcsolatos felmérés vonatkozásában azonban egészen más a helyzet. Az autonómiát jelenleg valamennyi jelentősebb román párt elutasítja, ezért akármelyik rendeli meg a felmérést, az „elvárás” ugyanaz lesz. Tehát megbízhatunk a CSCI által elvégzett felmérésben? Éppen ellenkezőleg! Az, hogy a román pártok között konszenzus van ebben a kérdésben, már önmagában is növeli a „hibalehetőség” kockázatát. Hiszen így az sem kérdéses, hogy a felmérésért fizetőn kívül, a többi potenciális megrendelő milyen eredményt fogadna szívesen. Ám ami, ennél is sokkal lényegesebb, a román politikum 1918 óta egyfolytában ugyanazt akarja: olyan nemzetállamot, amelyben minél kevesebb kisebbségi él. És nem csak akarják ezt, hanem szorgalmasan, gyakran az eszközökben sem válogatva tesznek is azért, hogy így legyen. Az autonómiát is részben azért ellenzik olyan hevesen, mert lehetőséget kínálna arra, hogy a kisebbségek hatékonyabban védekezzenek az asszimiláció, a folyamatos számbeli csökkenés, a beolvadás ellen. Esetünkben tehát indokolt a következőképpen feltenni a kérdést: vajon a CSCI közvélemény-kutató intézet felmérése szerint Románia felnőtt lakosságnak csaknem 80 százaléka nem amiatt gondolja elfogadhatatlannak, hogy a magyarlakta területek közigazgatási autonómiát kapjanak, mert a politikum ezt tartja kívánatosnak? Vajon céljaik elérése érdekében a politikusok alkalmanként hamis kutatási eredményeket is bevetnek? Erre a kérdésre a válasz határozott igen. A CSCI közvélemény-kutató intézet által közzétett eredmény alkalmas az állampolgárok befolyásolására, ezért könnyen elképzelhető, hogy a hatalom éppen ezzel a céllal tette közzé. Milyen hatást gyakorolhat az ország román, illetve magyar polgáraira az a hír, hogy a válaszadók közel 80 százaléka szerint a „magyarok lakta területek közigazgatási autonómiájára irányuló igény elfogadhatatlan Románia számára”? A határozatlan románoknak azt üzeni, hogy ha a túlnyomó többség így gondolja, akkor nyilván így helyes, tehát akkor járnak el helyesen, ha maguk is az autonómiát elutasítók népes táborát gyarapítják. (Az emberek egy része mindig mindenhol hajlamos a többségi vélemény elfogadására.) A 80 százalék a magyaroknak is üzen. Mégpedig azt, hogy ilyen körülmények között nem érdemes küzdeniük az autonómiáért, ez a küzdelem eleve kilátástalan. A CSCI közvélemény-kutató intézet által most közzétett eredménnyel a hatalom két legyet üthet egy csapásra. Bukarest szemszögéből nézve mindenesetre érdemes hamis felmérési eredményt bedobni a köztudatba. Ha érdemesnek találták, vajon meg is tették? Talán igen, talán nem… Azonban Bukarest egy másik módszerrel is befolyásolhatta a felmérés végeredményét. Mégpedig egy olyan módszerrel, amelynek az alkalmazását szinte naponta tapasztaltuk-tapasztaljuk is. Az autonómia velejáróiról való tudatos és rendszeres félretájékoztatásra, illetve a magyaroknak a többség szemében való kitartó befeketítésére gondolok.

Ez a mostani felmérés több szempontból arra az esetre hasonlít, amikor valaki előbb mindennek elmond másvalakit egy harmadik valaki előtt, majd véleményt kér utóbbitól az általa mindennek elmondott személyről…

A román politikusok hosszú ideje minden alkalmat megragadnak a következőkhöz hasonló hazugságok hangoztatására: Romániában minden reális kisebbségi jog biztosított; az ország mások számára is példát mutat arra, hogyan kell a kisebbségekkel bánni; az autonómia veszélyezteti Románia területi egységét; az autonómia nem elfogadott Európában stb. Országos szinten olyan magyarellenes uszítás folyik, amelyből a (csöppet sem független) média mellett a politikum is nyíltan kiveszi a részét. Vajon mi lehet a cél? Természetesen minél több román meggyőzése arról, hogy a „magyarok lakta területek közigazgatási autonómiájára irányuló igény elfogadhatatlan Románia számára.” Továbbá minél több magyar megfélemlítése, illetve meggyőzése arról, hogy az autonómiáért felesleges dolog küzdeniük, mert úgysem lesz belőle semmi, így az autonómia melletti kiállással csak saját maguknak okoznak kellemetlenséget. Amikor aztán a politikum által megrendelt és irányított nagy hangulatkeltés meghozza a gyümölcsét, jöhet a CSCI (vagy valamely más) közvélemény-kutató intézet és hivatalosan is kimutathatja, hogy az ország lakóinak a 80 százaléka szerint a „magyarok lakta területek közigazgatási autonómiájára irányuló igény elfogadhatatlan Románia számára.” Mi következik abból, ha a túlnyomó többség ellenzi az autonómiát. Hát az, hogy az a demokratikus, ha nem lesz autonómia. Íme a román modell arra, hogyan űzhet csúfot a demokráciából az Európai Unió egyik tagállama. Az a demokratikus, amit a nép akar? Sebaj, majd betápláljuk a népbe, hogy mit akarjon. Az így megbundázott „népakaratot” pedig hivatkozási alapul használjuk az Európai Unió felé. Amely nemzetek feletti szervezet aztán törheti a fejét azon a fogas kérdésen, hogy miközben azt sem lehet tudni melyik volt előbb, vajon a román politikum autonómiaellenesség tyúkja miért nem tojik autonómiatojást?

Boros Ernő (megjelent: Nagykároly és Vidéke, 2015. május 21.)