Miért mondta, hogy szavazzunk?

Az EP-kampány során egykori kollegina írása jött velünk szembe a közösségi felületen. Szavazásra, az esetleges sérelmek félretételére buzdított. Természetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy mennyit fizetett neki ezért az írásért a politikum. És eleve, minek szól bele ilyen dolgokba? Nagyálmos Ildikó újságíróval beszélgettünk.

A cikket ide kattintva olvashatja el (ismét).

— Hányan olvasták ezt a publicisztikádat?

— Fogalmam nincs, nem szoktam követni, de nehéz is lenne megsaccolni, miután kimegy a világhálóra. A Hargita Népe honlapján a számláló 1842 olvasót mutat. Viszont több ismerősöm megosztotta, de hogy hányan olvashatták, tényleg nem tudom. Hetente írok jegyzetet az aradi Nyugati Jelen napilapba, nagyjából kéthetente a Csíkszeredában megjelenő Hargita Népbe. Mindig elmondom, hogy egyik legnehezebb műfaj a publicisztika, csakis akkor érdemes hozzáfogni, ha van mondanivalód. Ugyanakkor arra is fel kell készülnöd, hogy vitába szállhass, ha úgy adódik, jól érvelj és megvédd magad, az általad vélt igazat. Legtöbbször akkor is meg kell írnunk a penzumot, amikor nincs kedvünk hozzá. Emlékszem, évtizedekkel ezelőtt csakis a tapasztalt és nagyon okos öregek írtak vezércikket. Ma már másképp működik az újságírás.

— Tudtál róla, hogy például az RMDSZ is „felhasználja” majd, azaz a kampányban kiemeltként fog szerepelni?

— Arról végképp nem tudtam, hogy az RMDSZ megosztotta. Próbáltam most is, mint mindig, az arany középutat választani, de mégis elmondani valahogy azt, amit fontosnak tartok. Most tényleg az agyoncsépelt és sokat hangoztatott összefogásra volt szükség, másképp az erdélyi magyarság nem tudott volna képviselőt küldeni az európai parlamentbe. Az más kérdés, hogy mennyire tudnak majd kiállni a jogainkért, de úgy gondolom, ők is érzik a felelősség súlyát, az utolsó utáni esély lehetőségét és mindent megtesznek, mert négy év múlva nem lesz pardon.

— Megrendelésre íródott? Kevéssé ismerős a közéleti kérdésekben állást foglaló Nagyálmos…

— Megrendelésre max. gyerekverset írok, vagy olyan témákat járok körül, aminek kevés köze van a politikához. Különben soha, egyetlen lapnál sem kérte tőlem senki, a laptulajdonosok hovatartozásától függetlenül, hogy olyat írjak le, ami nem az én véleményemet tükrözi. Soha nem voltam tagja egyetlen politikai pártnak sem, próbálok objektíven tájékoztatni minden eseményről. Nem érdekel a párt, csakis az ügy. Nem szeretem a konfliktushelyzeteket, ezért ha lehet, kerülöm. Valószínű, ezért nem foglalok nyíltan állást, nem hőbörgök, nem vitatkozom nyíltan, pláne értelmetlenül, de azért figyelek és tisztában vagyok azzal, hogy ki melyik oldalon áll.

— Milyen visszajelzéseket kaptál? Mi lepett meg a legjobban, mit tartottál igazságtalannak?

— Kaptam néhány vállveregetést, de nem ez számít. Persze, fontos az elismerés is, de ahhoz képest kevés visszajelzés érkezik. Úgy felgyorsult minden, hogy saját magunkat sem tudjuk követni. A napilapírás kemény dolog, minden nap teleírni az üres lapot. Húsz év alatt bele is fásul az ember.

— Mi újság az újságíró Nagyálmos Ildikóval?

— Amint mondtam, két napilapnál dolgozom, emellett szerkesztek egy egészségügyi újságot, és havonta jelennek meg gyerekverseim a Napsugár és Szivárvány gyereklapokban. Szóval nem unatkozom egy percig sem. Emellett pedig kertészkedem, és utazom, amikor úgy adódik.