Öt ország tanárai-diákjai töltöttek el egy hetet Nagykárolyban, egy Erasmus + projekt keretében. Az ő, a városunkkal, az országunkkal kapcsolatos véleményére volt kíváncsi az Anziksz. Kérdéseinkre Emi Andrikopoulou (Görögország), Erik Vrignon (Franciaország), Theresa Arroyo (Spanyolország), Maria Teresa Riggi (Olaszország) és Bertrand Bauweus (Belgium) tanárok válaszoltak.
– Milyen várakozásokkal érkeztek Romániába?
– Nem első alkalommal vagyok Romániában, elég jól ismerem az országot. Utoljára hat éve jártam itt. Görögország és Románia jó viszonyban van egymással, úgyhogy arra számítottam, hogy barátokra találok itt, mint ahogy Bukarestben és Brassóban is, ahol már jártam. Az Erasmus-projektnek köszönhetően most már Nagykárolyban is vannak barátaim. (görög)
– Nagyon kíváncsi voltam, hiszen sohasem jártam még Kelet-Európában. Nálunk Franciaországban az emberek hajlamosak az előítéletre. Én igazán európai gondolkodású vagyok, tudni szerettem volna, hogy milyen Kelet-Európa. Tulajdonképpen ugyanannak a kultúrának vagyunk a részei, a kisebb eltérések ellenére is. (francia)
– Első alkalommal vagyok Romániában, és úgy látom, Románia szegényebb, mint ahogy előzőleg gondoltam. Ez első látásra nem feltűnő, inkább az üzletekben látszik. Érdekes ugyanakkor, hogy a zöldségek és gyümölcsök sokkal egészségesebbek és finomabbak, mint Spanyolországban. Meglepődtem azon is, hogy Nagykárolyban, a nagy forgalom ellenére, nincsenek jelzőlámpák. (spanyol)
– Arra számítottam, hogy szegénységgel fogok szembesülni, viszont nem igazán láttam ilyesmit. Meglehet, azért, mivel mi a régió legjobb helyeit látogattuk meg. (olasz)
– Szerettem volna meglátogatni Romániát, hiszen fogalmam sem volt, milyen is ez az ország. Gyönyörű templomai vannak, viszont, Belgiumtól eltérően, hiányoznak az autópályák. (belga)
– Rengeteg helyi látványosságot tekintettek meg ezen a héten. Ki tudna emelni egyet közülük, amelyik a leginkább lenyűgözte?
– A tordai sóbánya lenyűgöző volt, ilyen helyen sohasem jártam még. De meglátogattuk a szaploncai vidám temetőt – ott már jártam egyszer –, és a máramarosszigeti emlékmúzeumot is. (görög)
– A sóbánya. Gyönyörű volt a kilátás. Mégis, a legjobban a petri sváb ház tetszett. Miért? Mert ez a régi idők egy darabkája volt. Meglátogattunk Kolozsvárt, körbejártuk Nagykárolyt – de ez csak egy része Romániának. A sváb házban láthattam valami különlegeset a múltból. Akkor azt kívántam, bárcsak jobban, mélyebben megismerhettük volna Romániát. Ha visszajönnék valaha Romániába, akkor az emberek miatt tenném – hiszen az utazás célja, hogy megismerkedjünk egymással. (francia)
– A máramrosszigeti Kommunizmus és Forradalom Áldozatainak Emlékmúzeuma és a tordai sóbánya. Az emlékmúzeum mélyen megrendített. Ismertem Románia történelmét, de mikor bementem, láthattam a meggyilkolt emberek arcképeit – ez nagyon mély hatással volt rám. Gyönyörűek még az ortodox templomok is. (spanyol)
– A tordai sóbánya. Sohasem láttam még ilyesmit. A legtöbb hely, ahol jártunk, hasonlított a szülőföldemhez, Szicíliához. (olasz)
– Milyennek látja a helyi lakosokat?
– Nagyon kulturáltak és illedelmesek. (görög)
– Ez a szociális-kulturális helyzetüktől függ. Nagyon nagy a különbség gazdagabb és szegényebb rétegek közt. Viszont Románia tele van tehetségekkel. Mindössze az önbizalom hiányzik az emberekből, hogy kihasználják ezt – hogy itt maradjanak és itt kamatoztassák ezeket az értékeket. (francia)
– Nagyon szimpatikusak. Sokkal motiváltabbak, mint a spanyolok. A fiatalság sokkal inkább akar tanulni és fejlődni. A spanyol fiataloknak kiskoruk óta megvan mindenük, és nem igazán értékelik a dolgokat. Itt ez pont fordítva van. (spanyol)
– Inkább a tanárokkal beszéltem, ők nagyon kedvesen fogadtak bennünket. (belga)
– Mi tetszett a legjobban a városban / az iskolában?
– A városban tetszett a központ, a templomok, a Károlyi-kastély. Az iskola pedig pozitív meglepetés volt számunkra. Ez egy régi típusú iskola, ahol mindennek értéke van. Európa nem szabad elfelejtse, hogy nem haladhat előre az oktatás az ilyen típusú iskolarendszer nélkül. A romániai oktatási rendszer hasonló a göröghöz, mi is régi típusú rendszerben tanítunk. Érdekes volt látni az előadást, amelyet az iskola diákjai készítettek nekünk: lehetett látni, hogy ez egy olyan hely, ahol a tanulók sok mindennel foglalkozhatnak. (görög)
– Tetszettek a nagy terek, a széles utcák, a parkok. Természetesen egy-két épület javításra szorul még, de szerintem jó lehet itt élni. Az iskolával kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy jól működik, hiszen tele van jó tanárokkal. A diákok pedig ambiciózusak, szeretnének mindig többet és többet elérni – nem úgy mint az átlag francia diákok. (francia)
– Legjobban a szervezettség tetszett, és az előadások. (olasz)
– Az együtt végzett munka volt a legjobb itt az iskolában. (belga)
– Mi volt önre negatív hatással Romániával kapcsolatban?
– Sokszor nehéz volt elérni a különböző helyeket. A régió kissé elszigetelt, nem mindig volt időnk eljutni egy-egy helyre. (görög)
– Az emberek önbizalomhiánya. A helyieknek el kell fogadniuk, hogy európai emberek, rengeteg értékkel és tehetséggel. (francia)
– Az autópályák hiánya. Nagyon sokat kell így utazni kis távolságokon is. (spanyol)
– A közlekedés lassúsága. Egyrészt ez az autópályák hiánya miatt van, másrészt az emberek szigorúan betartják a sebességkorlátokat. Olaszországban lazábban kezelik ezt az emberek. (olasz)
– Nagy különbség van a társadalmi rétegek között. Főleg ennek tudható be a szegénység is. (belga)
„Az öt különböző ország részvételével létrejött Jeunes eco-entrepreneurs d’Europe projekt célja egy természetbarát vállalkozás létrehozása volt. Az Elméleti Líceum diákjai számára ez kiváltságos helyzetet jelentett, hiszen itt az oktatás elméleti síkon folyik, itt pedig gyakorlati munkát kellett végezniük: létrehozni egy vállalkozást, foglalkozni a marketinggel, reklámot és weboldalt szerkeszteni, értékesíteni a termékeket. A vállalkozás humanitárius célú volt: a bevétel egy elmaradott afrikai ország megsegítését szolgálta. A projektnek más előnyei is voltak: a résztvevő országok kultúrájának és társadalmának megismerése és saját országunk értékeinek bemutatása. A projekt kirándulásokra is biztosított lehetőséget a régió különböző helyeire. Tehát nem csak az adott várost ismerhetik meg a projektben részt vevő diákok-tanárok, hanem az ezt körülvevő régiót is. Végül nekünk jó lehetőséget biztosított ez a hét, hogy próbára tegyük magunkat idegen nyelvek terén, a projekt hivatalos nyelve ugyanis a francia volt. A szervezők számára elég fárasztónak bizonyult az elmúlt időszak, de kellemes az a fáradtság, hiszen – úgy gondoljuk – a munkánk nem volt hiábavaló” – mondta el az Anziksznak Pop Rodica aligazgató összegezve az elmúlt hét eseményeit.
Kép és szöveg: Kovács Péter Zoltán


You must be logged in to post a comment.