Minden jót, Marika!

Az alábbi beszélgetés elolvasását nem ajánljuk senkinek, illetve senkinek sem ajánljuk úgy igazán. Nincs itt, kérem szépen, semmi érdekes. Egy menyecskével beszélget egy önmagát igen jóvágásúnak tudó fiatalember. Hát, felmerülnek a csacsogás közepette ilyen-olyan kérdések, mint a „nagykárolyi sajtópréri”; munkaviszony és munkaiszony; hivatás és kenyérkereset stb. Szóval, amolyan bennfentes témákról beszélgetnek, és ráadásul semmit sem oldanak meg, még igazán a mélyére sem járnak semminek…

A Nagykároly.ro hírportál korábbi riporterével, Végh (újabban: Szabó) Marikával cseverésztünk (csak az ura, meg a nejem meg ne tudja!).

– Szia, ifiasszony, milyen a házasélet?

– Köszönöm a kérdésedet, az eddigi közel két hónapos házaséletről csak jót tudok mondani, aztán bízom benne, hogy ez így is marad.

– Persze már, az első hetek (de rég is voltak!) – akkor még könnyű. Újfent munkatársat keresett a károlyi hírportál. Tégedet nem érdekel?

– Nem érdekel az álláslehetőség, ugyanis elég messze kerültem Nagykárolytól, így a távolság miatt nem lenne megoldható, hogy ismét munkába álljak a Nagykároly.ro-nál.

– Fél évet dolgoztál ott, igaz? Milyen volt?

– Összességében mondhatom, hogy jó volt, ám egyben nehéz is. Mivel nem szakképzett újságíróként kerültem a hírportálhoz, nehéz volt alkalmazkodni, lépést tartani, minden elvárásnak megfelelni.

– Mi volt a legkellemetlenebb tapasztalatod?

– Hmmm… Volt több kellemetlen tapasztalatom is. Nem volt könnyű megszokni, hogy vannak emberek, akik nem igazán nyitnak felém, viszont mindig megvigasztalt az, hogy mások megértéssel és türelemmel segítették a munkámat.

– Óh, Marika, legyünk már hányavetibbek. Úgy se olvassa ezt senki… Ki vele. Milyen érzés volt az, amikor rosszat mondtak rólad, amikor rossz élményeid voltak a hírportálozás közepette? Voltak rosszak egyáltalán?

– Persze, hogy voltak! Természetesen rossz volt. Nagyon szívemre veszem a dolgokat. Az újságíráshoz kell egyfajta „pofátlanság” és „nemtörődömség”, ami belőlem hiányzik. Nagyon jól esett, amikor privátban értesítettek a hibáimról (ahogyan te is tetted, ha kellett), ám a rosszindulatúságot nem tudom jól kezelni.

– Rendben, akkor mesélj, kérlek, arról, hogy mi volt a jó? Melyik rendezvény nyerte el a legjobban a tetszésedet?

– Nem tudnék kiemelni egy kedvenc programot sem. Lehetőségem szerint részt vettem mindahány rendezvényen, lenyűgöztek a fotókiállítások, a zenei előadások, a nemes célt szolgáló programok és hát volt néhány izgalmas tanácsülés is! Öröm volt azt látni, hogy nagyon sok jó ember van Nagykárolyban, akik a háttérben teljes erejükkel egy szebb és jobb kisváros jövőjéért küzdenek.

1
Még károlyi firkászként