Az alábbi beszélgetés elolvasását nem ajánljuk senkinek, illetve senkinek sem ajánljuk úgy igazán. Nincs itt, kérem szépen, semmi érdekes. Egy menyecskével beszélget egy önmagát igen jóvágásúnak tudó fiatalember. Hát, felmerülnek a csacsogás közepette ilyen-olyan kérdések, mint a „nagykárolyi sajtópréri”; munkaviszony és munkaiszony; hivatás és kenyérkereset stb. Szóval, amolyan bennfentes témákról beszélgetnek, és ráadásul semmit sem oldanak meg, még igazán a mélyére sem járnak semminek…
A Nagykároly.ro hírportál korábbi riporterével, Végh (újabban: Szabó) Marikával cseverésztünk (csak az ura, meg a nejem meg ne tudja!).
– Szia, ifiasszony, milyen a házasélet?
– Köszönöm a kérdésedet, az eddigi közel két hónapos házaséletről csak jót tudok mondani, aztán bízom benne, hogy ez így is marad.
– Persze már, az első hetek (de rég is voltak!) – akkor még könnyű. Újfent munkatársat keresett a károlyi hírportál. Tégedet nem érdekel?
– Nem érdekel az álláslehetőség, ugyanis elég messze kerültem Nagykárolytól, így a távolság miatt nem lenne megoldható, hogy ismét munkába álljak a Nagykároly.ro-nál.
– Fél évet dolgoztál ott, igaz? Milyen volt?
– Összességében mondhatom, hogy jó volt, ám egyben nehéz is. Mivel nem szakképzett újságíróként kerültem a hírportálhoz, nehéz volt alkalmazkodni, lépést tartani, minden elvárásnak megfelelni.
– Mi volt a legkellemetlenebb tapasztalatod?
– Hmmm… Volt több kellemetlen tapasztalatom is. Nem volt könnyű megszokni, hogy vannak emberek, akik nem igazán nyitnak felém, viszont mindig megvigasztalt az, hogy mások megértéssel és türelemmel segítették a munkámat.
– Óh, Marika, legyünk már hányavetibbek. Úgy se olvassa ezt senki… Ki vele. Milyen érzés volt az, amikor rosszat mondtak rólad, amikor rossz élményeid voltak a hírportálozás közepette? Voltak rosszak egyáltalán?
– Persze, hogy voltak! Természetesen rossz volt. Nagyon szívemre veszem a dolgokat. Az újságíráshoz kell egyfajta „pofátlanság” és „nemtörődömség”, ami belőlem hiányzik. Nagyon jól esett, amikor privátban értesítettek a hibáimról (ahogyan te is tetted, ha kellett), ám a rosszindulatúságot nem tudom jól kezelni.
– Rendben, akkor mesélj, kérlek, arról, hogy mi volt a jó? Melyik rendezvény nyerte el a legjobban a tetszésedet?
– Nem tudnék kiemelni egy kedvenc programot sem. Lehetőségem szerint részt vettem mindahány rendezvényen, lenyűgöztek a fotókiállítások, a zenei előadások, a nemes célt szolgáló programok és hát volt néhány izgalmas tanácsülés is! Öröm volt azt látni, hogy nagyon sok jó ember van Nagykárolyban, akik a háttérben teljes erejükkel egy szebb és jobb kisváros jövőjéért küzdenek.



You must be logged in to post a comment.