Mindennapjaink egy méhész szemével

Weiszenbacher József királydaróci méhésszel beszélgettünk. Kíváncsiak voltunk arra, milyen volt az idei termés.

– Olvasni, hogy a méhek életén múlik az emberek élete is: ha ezek a csoda kis lények kipusztulnak, végünk lesz nekünk is. Állítólag Kína egyes részein emberek végzik a méhek feladatát, azaz viszik a virágport növényről növényre, mert nincsenek már méhek. Egy méhésznek mi a véleménye erről?

– Ez sajnos így van, akár háromezer kilométert utaznak Kínában egyik helyről a másikra, hogy virágport gyűjtsenek, és visszaviszik, grammra árulják, és tollal söprik rá a beporzandó növényekre. A sok vegyszer miatt pusztulnak a méhek. Itt jelenleg még nincs olyan nagy veszély, de évről évre egyre gyengébbek a méhek. Épp ezért már történtek lépések, egyes vegyszereket az idéntől bevontak. Reméljük, hogy ez valamennyit fog segíteni, mert ha a méhek eltűnnek, egy pár év múlva minden eltűnik, nem lesznek gyümölcsök, ha nem porozzák be őket. A vadméheknek több száz fajuk volt, azok már eltűntek. A méheket a méhészek gondozzák, járnak utánuk, odafigyelnek a betegségeikre, ezért még léteznek, de évről évre rosszabb, nehezebb sajnos. Sokan mondják, a klímaváltozás is közrejátszik benne, és hogy egyre kevesebb a kaszáló, kevesebb a virág a mezőkön. Mostan, ha beköszönt a tavasz, a méhek szednek egy kis virágport gyümölcsfákról, fűzfáról maguknak, de utána semmi. Az akác az utóbbi tíz évben hatszor lefagyott, az idén is. A búza régen tele volt pipaccsal, búzavirággal. Ma semmi sincs, minden vegyszerezve van. Sajnos. A legrosszabb, hogy éveken keresztül a napraforgón nagyon sok méh elpusztult, mert egy olyan vegyszerrel volt kezelve a mag, ami miatt a méhek elveszítették a kontrolljukat, nem találtak haza, és elpusztultak. Az idéntől nem szabad használni azt a vegyszert. Reméljük, hogy be is tartják a mezőgazdászok.

– Miért kezdett el méhészkedni?

– Hogy őszinte legyek, azért kezdtem, mert 2010-ben, egyetemistaként kellett a pénz. Az egyik szomszédom méhészkedik, de addig sose vonzott a dolog. 2010-ben nagyon jó év volt az akác miatt, és azt mondtam, miért ne. Elkezdtem kaptárakat gyártani, megvettem a deszkaanyagot, a szomszédom segített, kaptam öt rajt. Először beöltöztem – hosszú ruha, kesztyű, maszk, ami csak létezik –, ott voltam a méhek közt, s folyt a víz rólam, annyira féltem tőlük. De jött a nyár, meleg lett, egyre kevesebb ruhát vettem magamra, már a végére hálót sem hordok. A pénzért indult, de a következő télen észrevettem, hogy valami hiányzik, nincs tennivalóm a méhekkel. Alig vártam, hogy jöjjön a tavasz, hogy lássam, mi van velük, megmaradtak, túlélték-e a telet? S akkor rájöttem, ez nem csak a pénz, ez hobbi is. Ma pedig már azt is mondhatom, hogy ez biznisz is. Aki csak a pénz miatt kezd bele, abba is hagyják egy-két év után, mert a méhek csípnek, oda kell rájuk figyelni, nagyon sok munka van velük. Sokan mondják, hogy egész nap csak ott bogarászik az ember, pedig azzal bizony kemény munka van, pláne májusban, akkor reggel 5-től éjfélig lehet dolgozni. De aki ezt nem szereti, annak kár foglalkozni vele. Ezt vagy megszereti az ember, vagy abbahagyja.

– Hány méhcsaládja van?

– Jelenleg 120-at kéne hogy tartsak egy pályázat miatt, de 160 van. Mondjuk télire körülbelül 130 fog megmaradni, remélem. Vannak gyengék is köztük, tartalékban, ha eltűnik egy családtól az anya, hogy legyen honnan adjak, hogy ne essek 120 alá.

– Milyen méhekkel foglalkozik? Mi az előnye és mi a hátránya ennek a fajtának?

– Én Carpatica méhekkel foglalkozom, itt az országban ez az őshonos méhfaj. Előnyük, hogy nagyon jól dolgoznak, sokat hoznak be egy hordásra, aránylag szelídek. A probléma velük csak annyi, hogy nagyon rajzanak. Emiatt le is akarom cserélni őket egy másik fajra, már vettem is tavaly egy Buckfast anyát. Ezek sokkal szelídebbek, nem csípnek annyira, de a lényeg az, hogy nagyon szépen fiasít az anya, népes családot tart fenn, és nem rajzik, kevesebb munka van vele. Legalább a fele állománnyal át szeretnék állni erre.

– Megéri? Megbecsülik-e az emberek a házi mézet?

– Mondhatom, hogy igen. Akik hozzám járnak, már évek óta tőlem viszik a mézet, persze az is igaz, hogy már hat éve nem emeltem árat. A piaci árhoz képest olcsón adom a mézet, de nekem ez így megéri, mert nem kell felvásárlónak adnom, abból nem lehetne megélni.

– Milyen volt az idei termés?

– Nagyon gyenge, mondhatni, szinte semmi. Az akác lefagyott, a repce is gyenge volt. A méheket etetni kell, hogy ne pusztuljanak el.

– Teleltetés után merre vitte a méheket? Feltételezhetően több helyen is járt a virágzáshoz igazodva…

– A teleltetés valamikor márciusra fejeződik be, ha a hőmérséklet felmelegedik 12 Celsius-fok fölé, már elkezdenek kirepülni. Olyankor átnézzük a családokat, hogy átvészelték-e a telet, minden rendben van-e velük, maradt-e elegendő méz nekik. Én nem tudok sok helyre járni velük munka mellett, az akácra szoktam vinni őket, egyébként itthon vagyok. Mivel az akác lefagyott, az idén ott se voltam. Itthon, a környéken mindig van elegendő repce meg napraforgó, ebből lesz egy kis méz. Az idén összefogtunk még két méhésszel, vetettünk három hektár mézöntő virágot a méheknek, ezzel is biztosítunk nyárára egy kis mézet nekik.

– Ha gyereke lesznek szeretné-e, hogy ők is méhészkedjenek?

– Persze. Az biztos. De hogy ők mit szeretnének… Nagyon sok méhészt ismerek, és sajnos az a tapasztalatom, hogy nincs ki tovább vigye a méhészkedést, a fiatalokat nem vonzza.

Linzenbold Evelin

mehesz