Mindszenti anziksz

Ady Endre holtában is segíti szülőfaluját. Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület és a Szatmárnémeti Kölcsey Kör, Nagykároly és Tasnád RMDSZ-szervezeteivel, valamint Érmindszent Református Gyülekezetével karöltve idén is, immár a huszonhetedik alkalommal rendezte meg az Érmindszenti zarándoklat nevet viselő hagyományos Kárpát-medencei Ady-megemlékezését.

Nagykároly díszpolgára, dr. Németi János I. fokozatú tudományos kutató pár éve ekként vallott a szülőfalu és nagy szülötte kapcsolatáról: „Eredetileg Érmindszentre egy földút vezetett az Érkávás Nagykároly felőli bejáratától, a temető mellett, torony iránt a falunak, egy fahídon átkelve az Ér vizén, ami nyáron járható volt, vagy télen, ha megfagyott a sár vagy nagy hó esett, de tavasszal és ősszel járhatatlan volt. Az összekötő út kérdését már márciusban felvetettem (1977-ben, mely Ady Endre UNESCO-év volt – a szerkesztő megj.) az illetékes szerveknél, így megtervezték a ma is használt utat, amely Érkávás ellenkező faluvégétől egyenes vezetett az Ady-emlékházig – a ma használt út nyomvonala. A kövesút a centenáriumi ünnepségre, 1977 novemberére, elkészült. A falu lakossága igen megörült az elkészült útnak és egy riport alkalmával az egyik helybéli lakos a következőket mondta:

»A mennyországban a legjobb hely az Ady Endréé kell legyen, hogy halála után is mit épített nekünk«.

Idén immár új, frissen felújított – vélhetően közel négy évtizede először –, mi több, kiszélesített úton érkezhettek meg a zarándoklat résztvevői Érmindszentre. Mint ismeretes, a hetvenes évek végén (sebtében) kialakított emlékmúzeum is megújult – a rendezvény keretében a főszervező, Muzsnay Árpád, az EMKE főtanácsosa európai színvonalúnak nevezte a mostani tárlatot. Egyébként az Anziksz érdeklődésére Pataki Csaba, a Szatmár megyei önkormányzat elnöke is megerősítette, hogy az Ady-kultusznak köszönhető, hogy megújult ez az út.

Ökumenikus istentisztelettel vette kezdetét a mindszenti főhajtás. A házigazda lelkipásztor, Gál Sándor üdvözlő beszédében igyekezett megválaszolni a talán egyesekben felmerülő kérdésre: „van-e értelme annak, hogy évről évre összegyűlünk ebben a csendes kis templomban?” Álláspontja szerint egyértelműen helyesen cselekednek a zarándoklat résztvevői. Jót tesznek. Lényegét tekintve osztozott az álláspontján a lélekmelengető alkalom két igehirdetője és -magyarázója, Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke és Beer Miklós, a Váci Római Katolikus Egyházmegye püspöke.

Aranyló napsütésben folytatódott a főhajtás Ady Endre szülőházának udvarán. A költő szobra előtt előbb a főszervező, majd Marius Andrei Roca, Érkávás község polgármestere, majd a részben mindszenti Turos Lóránd RMDSZ-es szenátorjelölt, továbbá Szőcs Péter, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatóhelyettese szólt az emlékezőkhöz. Ünnepi beszédet tartott a mátészalkai Oláh András költő, a Partium folyóirat főszerkesztője, illetőleg lírai köszöntővel kedveskedett Elek György szatmárnémeti költő és publicista. Tasnádi középiskolások szolgáltak versmondással, míg felvidéki művészek – Jakubecz László és Reiter István, a pozsonyi Lírai Színház művészei – elevenítették meg Ady költészetét.

Koszorúk elhelyezésére is sor került: a nagykárolyi gróf Károlyi Gyula, valamint szatmárnémeti és szilágysomlyói cserkészcsapatok tagjainak közreműködésével számos szervezet és egyesület nevében helyeztek el virágkölteményeket Fekete József szobrász alkotása elé.

A jövő évi viszontlátás reményében búcsúzkodtak a zarándoklat résztvevői.