Múlt, jelen és jövő találkozása fotósszemmel

Ahogyan a hírekről való értesülés és az olvasás, a fotózás is egyre inkább leszűkült a digitális képek készítésére. A hagyományos technikák egyre ritkábbak és a fiatal generáció számára szinte ismeretlenek. Ezekről a technikákról próbáltunk minél több információt szerezni Naghi Bernardtól, akinek a sokak számára elavultnak minősített módszerek iránt való vonzódása senki előtt nem titok, és most minket is próbál bevezetni ebbe a világba. Felber Fanni Tünde interjúja.

− Mikor kezdődött a fotózás iránti rajongásod?

− Gyerekkorom óta nagyon érdekelt a fényképezőgépek működése. Nagymamám volt az, aki először a kezembe adta az első masinát, és ez nagyjából olyan volt, mint egy életre szóló szerelem. Természetesen úgy próbáltam akkoriban képet készíteni, hogy film sem volt a fényképezőgépben, de valahol el kellett kezdeni. Majd a líceumi éveimben (Berni az Elméleti Líceum diákja volt – a riporter megjegyzése), kicsit komolyabb fejjel álltam hozzá, és digitális módszerekkel az iskola fényképésze lettem, de hamar abba is maradt.

− Miért érezted úgy, hogy nem illik hozzád a digitális képek készítése?

− Egyszerűen azért, mert ott volt a lehetősége annak, hogy kitöröljem a képet. Ha bármelyik régi technikát nézzük, nincs lehetőség több ezer kép készítésére. Úgy érzem, hogy megdolgozom azért a képért, elgondolkodtat, megtanít, hogy kihasználjam maximálisan azt az egyetlen lehetőséget, így számomra a képeknek valódi értékük lesz.

− A jól ismert filmes képeken kívül milyen technikát alkalmazol még?

− Például ott vannak a polaroid, vagyis instant fényképek, amelyek egyre népszerűbbek manapság, ugyanakkor kevésbé ismert a nedves kollódiumos eljárás is, amely különböző kémiai vegyszerekkel készül, és a korai fényképészek módszerei közé tartozik.

− Te magad is próbálkoztál már ezen technikákkal? Ha igen, sikerrel járhat egy ilyen „régi vágású” fényképész a mai modern világban is?

– Igen, pár éve kezdtem el a nedves kollódiumos eljárást, amit azóta is gyakorlok. Számomra a felkészülés egy rituálé. A folyamat egy üveg- vagy esetleg alumíniumlap megtisztításával kezdődik. Ezt követi alkohol és éter keverékében oldott kollódiumgyapot felöntése, mely igazán nagy gyakorlatot igényel. Kis idő után ezüst-nitrátba kell helyezni, így fényérzékennyé válik, majd ezt követi a kép elkészítése és fixálása.

– Mikorra tehető a fényképezés kezdete?

– Először is az emberek jóval a fényképezés megjelenése előtt megtették az első pár lépést meglehetősen jó irányba. Például ott volt a sötétkamra, melyet a 16-18. században még a várak megvédésére használtak és a festészet világában a tökéletes perspektíva elérése végett. Ez csak évszázadokkal később vált hasznossá a fényképezés világában is. Az első fényképezőgépek már igazán jól működtek, de az emberek egyre többet akartak, és végül majdnem 200 év telt el, míg az első színes felvételt James Clerk Maxwell skót fényképész elkészítette 1861-ben.

– Személyes tapasztalatok alapján és évek hosszú munkája során mindig ott volt a kreativitás, de honnan jönnek ezek az ötletek? Mi ad neked ihletet?

– Ezeket a kép-, illetve festményötleteket főként a mindennapi életben találom meg. Néha elég csak egy szép táj, egy hűvös vagy túl meleg fuvallat, esetleg az évszakok. De ez nem mindig ennyire egyszerű. Sokszor van, hogy ihlet nélkül maradok. Ekkor jön az olvasás, a zene, más művészek munkái, ami nagyban segít az ötletek megtalálásában és a személyes fejlődésemben egyaránt. Persze emellett elengedhetetlen a családom és barátnőm támogatása is.

– Általában mi az, amit a legszívesebben fényképezel?

– Embereket, mindennapi helyzetben.

– Talán ez a legnehezebb. Miért pont ránk esett a választás?

– Ezáltal tudom leginkább megmutatni, ami legbelül van, de nemcsak nekem, hanem az alanynak is. A legalkalmasabb érzelmek és ötletek kifejezésére, azonban minden részletre kell figyelni. Sok lelki és fizikai munka árán, de megszületik a tökéletes munka.

– Hogy látod a fényképezés jövőjét?

– Gyorsan fejlődik, mint ahogyan körülöttünk minden. Viszont egyre inkább azt látom, hogy visszatér a filmes fényképezőgépek használata, ami egyértelműen jó jel. Érdemes megtartani azt, hogy a fénykép egy emléket hoz vissza, egy érzést, egy pillanatot, ami már soha ne tér vissza, ezért az érzelmek tükrözése rendkívül fontos.

– Mivel töltöd a mindennapjaid?

– Tanulmányaim vége felé járok a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem Képzőművészeti Karának fotó és videó szakán. A tanulás mellett fényképek előhívásával, rajzolással, festéssel és új ötletek megvalósításával foglalkozom. Hamarosan új kiállítással állok a nagyközönség elé.

– Mit üzensz a fotózás iránt érdeklődő olvasóknak?

– Mindenkinek szívből ajánlom, hogy próbálkozzanak meg az analóg fényképek készítésével, amíg még lehetőségünk van rá, és tartsuk életben ezt a csodát!

– Nagyon szépen köszönöm, hogy a Nagykárolyi Anziksz rendelkezésére álltál, és bevezettél minket a fényképezés aligha ismert rejtelmeibe.

– Én köszönöm a lehetőséget, hogy betekintést nyújthattam a jövő generációjának a rendelkezésünkre álló technikák világába!

Felber Fanni Tünde
Elméleti Líceum