Lőrincz Szilveszter zenetanárt, zenészt, karnagyot kérdeztük.
– Az előző évet záró ünnepi időszakban több helyen is hallhattuk a Pro Ecclesia Kórust, azaz a Nagykároly-kertvárosi Református Egyházközség énekkarát. Karnagyként mely mű előadását emelné ki? Melyikre volt a legnehezebb felkészülni, melyiket volt a legnehezebb betanulni?
– Az ünnepi időszakban, hála Istennek, több felkérést is kapott a kórus, amelyet tizenötödik éve vezetek. A gyönyörű új református templomon kívül is több alkalommal énekeltünk. December 3-án a nagykárolyi Down Egyesület adventi ünnepváró koncertjén adtunk elő adventi és karácsonyi kórusműveket, 11-én a Nagykárolyi Kulturális Igazgatóság, a Nagykárolyi Művelődési Központ és a Gróf Károlyi Idegenforgalom-népszerűsítő Központ szervezésben a Karácsony Varázsa Kórusfesztiválon, 22-én a nagykárolyi magyar ajkú görögkatolikus templomban szervezett karácsonyváró koncerten és 26-án a Német Demokrata Fórum által szervezett hagyományos karácsonyi koncerten, a Szentlélek római katolikus templomban. A karácsonyi ünnepkör jó alkalom volt arra, hogy az ökuménia jegyében több alkalommal énekeljen a kórus különböző felekezetek templomaiban is. A kórusművekkel kapcsolatban törekedünk arra, hogy magyar zeneszerzők műveit szólaltassuk meg. Mivel amatőr egyházi énekkarról van szó, Kodály Zoltán, Rezessy László, Sztáray Mihály kórusművei feladják a leckét, de türelemmel áll a kórus az új művek megtanulásához. A repertoárunkban több, általam megharmonizált, átírt kórusmű is található.
– Hol, milyen időközönként próbálnak?
– Hetente egyszer próbálunk, mégpedig az új kertvárosi református templomban csütörtök délutánonként. Ezennel kihasználom az alkalmat, hogy szeretettel hívjak még a kórusba énekelni szerető egyháztagokat.
– Karvezetőként milyen volt a mögöttünk álló éve?
– A kórus karnagyaként örülök, hogy az elmúlt évben több mint 50 alkalommal énekelhettünk istentiszteleteken, kórustalálkozókon, különböző ünnepi alkalmakkor. Szerintem minden karnagy egyetért velem abban, hogy egy amatőr kórust a fellépési alkalmak éltetnek. Igyekszem a kórus színvonalához illő műveket válogatni, a reneszánsz kórusművektől napjaink muzsikájáig. Az elmúlt évben több új művet is megtanultunk.
– Milyennek tervezi ezt az évet? Hol hallhatjuk önöket legközelebb?
– Ebben az évben folytatjuk a munkánkat, a próbáinkat. Január 25-én, szombaton a nemzeti összetartozás évében a magyar kultúra tiszteletére szervezett kórushangversenyen veszünk részt, amelyet a mátészalkai Zenebarátok szervez a mátészalkai Szentpétery Zsigmond Kulturális Központ és Színház épületében. Erre az alkalomra csakis magyar zeneszerzők műveiből válogattunk. Kilenc kórus vesz részt ezen a hangversenyen, közösen fogjuk énekelni a Himnuszt és az általam írt Fölszállott a páva című kórusművet. Ezt követően a január 27. és február 2. közötti imaheti alkalmakon szolgálunk.
– A karácsonyi ünnepkör során is előfordult, hogy zenélt a régizene együttesben, karnagyként is szerepet vállalt, közben tanárként is tevékenykedik… Nehéz mindezt összehangolni? Melyik a „szerelem”, és melyik a munka?
– Mindegyik zenei tevékenységnek más és más szépsége van. A Carmina Renascentia zenekarban autentikus reneszánsz zenét játszunk, a Karoler Trióval a kihalófélben lévő szatmári sváb zenét igyekszünk megmenteni, a Pro Ecclesia Kórussal a zenei szolgálatok felemelők, és a zenetanári munkának is megvannak a maga élményei. Amikor zenélek, mindig az aktuális előadásra koncentrálok. Ha valaki szívből zenél, akkor nincs különbség a munka és a zenélés között. Egyszóval a munkám a „szakmai szerelmem”. Fontos, hogy mindezt szívből kell csinálni, mert ha az előadásaink üzenete nem jut be a hallgató szívébe, elméjébe, akkor azt az emberek nem fogják érezni.
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilap
2020. január 23-ai számában
You must be logged in to post a comment.