Nagykároly virágkötőmesterével beszélgettünk

A virágkötészeti mesterkurzust végzett el a nagykárolyi Kinál István. A Virágkötők, Virágkereskedő Vállalkozók Magyarországi Szakmai Egyesülete az Agrárkamarával hirdette meg idén is ezt a képzést, amely Budapesten zajlott. Ez tulajdonképpen a virágkötészet legfelsőbb szintje. Ugyanilyen mesterszint van a fodrászoknál, cukrászoknál is. Természetesen felkerestük, hogy személyesen is gratuláljunk.

– Hány alkalomból állt a képzés?

– Márciusban kezdtük el, és hetes, tíznapos periódusokban kellett felmennünk a Flóra Hungáriára, ami Kelet-Közép-Európa legnagyobb virágpiaca. Kétnapos, intenzív, reggeltől estig tartó oktatásra kell gondolni.

– Kérem, mondjon egy „nagyágyút”, aki tanította Önöket. Gondolom, a virágkötészet terén is vannak – ha szabad ilyet mondani – világsztárok.

– Szabó János a szakma egyik legelismertebbje. A kurzust Boros Attila szervezte a képzést, ő az egyesület elnöke, szintén elismert szakember, és tanított is bennünket. Szabó Zsuzsa volt a pedagógiatanárunk, ő zsűrizni szokott nagy versenyeken.

– A virágkötészet terén tartanak Európa- vagy világbajnokságot?

– Igen, persze. És a magyarok nagyon jó helyezéseket szoktak elérni. Idén augusztusban Brazíliában tartották a mesterek világversenyét, és például Magyarország az élmezőnyben szerepelt, méghozzá Kunfalvi Melinda, az egyik kolléganőnk révén.

– Ön mióta foglalkozik virágkötészettel?

– Már nyolc éve van üzletem, de azelőtt is – szinte mindig.

– Hogy kezdődött. Gondolom, az óvodában nem virág volt a jele? Családi hagyomány?

– Nem, nem, a családomban én vagyok az első virágos. Ez affinitás kérdése. Van hozzá érzékem, szeretem az egész szakmát, és immár rálátásom is van, ami ugye nagyon fontos. Kertészeti egyetemet végeztem, aminek keretében tanultunk virágkötészetet is. Ott ismerkedtem meg magával a szakmával. A kertészmérnöki elvégzése után nyitottam az üzletemet. A későbbiekben virágkötészeti kurzust végeztem el Debrecenben. Fehér Gyöngyi volt az oktatóm, ő igen elismert szakember azon a vidéken. Aztán egy elég nagy szünet után hozzáláttam a mesterképzésnek…

– Miért érezte ezt fontosnak?

– Egyrészt kihívás. Hogy vajon mennyire tudok én ott megfelelni? Tehát tulajdonképpen ki akartam magamat próbálni. Hasznát ennek a minősítésnek majd abban lelhetem, hogy immár taníthatok is. Akár virágkötészeti kurzusokat indíthatok, vagy iskolák keretében taníthatnék. Ez egyelőre csak terv.

– A virágkötészet szempontjából Szatmár megye, Nagykároly, hogy áll?

– Országos szinten is eléggé gyerekcipőben jár a virágkötészet. Nincsen szakmai egyesület, nincs mesterképzés, nincsenek mesterek, vagy legalábbis nagyon kevés. Városi szinten az biztos, hogy az egyedüli virágkötőmester vagyok. A beszállítóim és más üzletfeleim elmondása alapján a károlyiak aránylag jól állnak. Nagyon szépen kötünk, ízlésesen… Országos szinten nincs rálátásom, de mindenki dicséri az itteniek munkáit. Gondolom, nem véletlenül.

– Virágtermesztéssel is foglalkozik?

– Nem. A virágkötészet és a -termesztés két különálló műfaj. A virágkötő mindig hozott anyagból dolgozik. Termesztéssel egyébként egy időben én is foglalkoztam, de igazándiból nincs arra időm, hogy a kettőt párhuzamosan folytassam.

– A virágkötészet terén is változnak évről évre a trendek? Mi divatos mostanság?

– Természetesen mindig vannak újítások, új trendek. Mindig a beszállítók, illetve a nagykereskedések szabják meg ezeket. Ezért mindig ők szerveznek szakmai bemutatókat, kiállításokat. Persze még a szezon előtt. Például a jövő héten fogok elmenni az adventi kiállításra, amit Budapesten tartanak meg. Ilyen rendezvényeken persze látunk újdonságokat, új stílusirányzatokat, de főként új anyagokat. Nálunk nem igazán úgy van, mint mondjuk, a divatszakmában, nem úgy történik, hogy idén – teszem fel – a barna a trendi, hanem itt az új anyagok használata változik.

– Az új anyag alatt mit kell érteni? Új virágok, vagy új díszítőanyag?

– A vágott virág az nagyjából ugyanaz. Például az idei tél során nagy divatja lesz a gyapotnak, azaz a gyapjúfonalak, a -szalagok erőteljesen jelennek majd meg a kiegészítőkben. Legalábbis ezt láttam eddig Budapesten.

Összességében jó azért mindig topon lenni, mindig figyelni a kiállításokat. És ezen a téren is nagy hiányosságok vannak mifelénk…

– Amúgy nagyon éles a harc itt Károlyban? Önök, virágkötők között…

– Nem. Én legalábbis nagyon jó kapcsolatban vagyok mindenkivel.

– Ezek szerint nem haragszik meg valakire, ha adott esetben másvalakinél vásárol?

– Természetesen ezért sosem szoktam haragudni. Mert mindenki ott vásárol a pénzéért, ahol akar, ahol tud. Inkább azt szeretném, illetve én a saját boltomat inkább úgy határozom meg, hogy viszek egy bizonyos stílust, egy bizonyos minőséget. Ha a vásárló ezt meg akarja fizetni, meg tudja fizetni, akkor ezt megveszi, ha nem, akkor megteheti máshol. Tehát a minőséget azt mindenképpen igyekszünk biztosítani. Persze a lehető legjobb áron.