Nagykárolyban táboroztak a kis fúvósok

A DoReMi Zeneiskola tagjainak szervezésében zajlott fúvóstábor Nagykárolyban.

A vakáció a nyári táborok időszaka, melyek lehetőséget nyújtanak a gyerekeknek arra, hogy új dolgokat próbáljanak ki, vagy éppen elmélyítsék tudásukat egy általuk választott területen. Július végén egy különleges, Nagykárolyt és környékét összefogó tábor helyszíne volt városunk, hiszen itt került megrendezésre a Doremi Zeneiskola fúvóstábora. A táborról az esemény egyik főszervezője, egyben a zeneiskola egyik alapítója, Czier Zsolt mesélt nekünk.

„Az idén tavasszal önkéntes alapon elindítottunk egy fúvós iskolát, a Doremi iskolát, ahol nagykárolyi és a környékbeli falvak gyermekei ismerkedhetnek a fúvós hangszerekkel. A jelenleg zajló tábor az iskola fúvós tábora, mely lehetőséget biztosít az iskola növendékeinek arra, hogy kicsit elmélyítsék tudásukat, illetve a teljesen kezdőknek arra, hogy megismerjenek egy hangszert.

A táborban 50 gyermek vesz részt, akik Nagykárolyból, Szaniszlóról, Csomaközről, Csanálosról, Mezőfényről, Börvelyből, illetve Teremről érkeztek. Közülük 40-en itt is alszanak, a többiek, a kisebb kezdő furulyások pedig a nap végén hazamennek. A gyerekek hangszerek szerint csoportokra vannak osztva, minden csoporttal egy-egy szaktanár foglalkozik. A tábor alatt a következő hangszerek oktatása történik: fuvola, furulya, klarinét, szaxofon, trombita, kürt, tuba, illetve az ütős hangszerek.

A több éves hagyománynak örvendő táborban előre megszabott program szerint zajlanak a napok: reggel hétkor költjük a gyerekeket, majd reggeli torna következik. Reggeli után, délelőttönként a hangszeres egyéni foglalkozásokra kerül sor, délután pedig a teljes csapat összeáll egy nagy zenekarba, és együtt próbálunk. Kis pihenés és vacsora után az esti órákban még van egy összpróba, majd jöhet a lefekvés. Nagyon jól bírják az iramot és nagyon lelkesek a gyerekek, sokan még az utolsó esti próba után is bennmaradnak gyakorolni.

A tábor egyik különleges eseménye, hogy a gyerekek lehetőséget kapnak az első bemutatkozásra is, hiszen az utolsó előtti napon egy koncertre is sor kerül, ahol a diákok megmutathatják, hogy mit is tanultak a tábor alatt, illetve a haladóbbak az elmúlt hónapokban.

Úgy tervezzük, hogy a tábor után lesz egy kis pihenő, az augusztusi nyaralások időszaka, aztán szeptembertől teljes erőbedobással újra folytatjuk. Ősszel új csoportok beindítását is tervezzük, így aki kedvet kap hozzá, az ősztől kipróbálhatja a fúvós hangszereket.” – fejtette ki Czier Zsolt a tábor egyik főszervezője.

A Doremi fúvósiskola másik oszlopos tagja Schuller Helmut, akit szintén megkértünk arra, hogy meséljen kicsit magáról, az iskoláról, illetve a táborról.

„Én főállásban a szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmóniában dolgozom mint tubaművész, emellett Fehérgyarmaton tanítok a Premier Alapfokú Művészeti Iskolában rézfúvós tanárként. A Doremi fúvósiskolában gyakorlatilag Zsolt és én oktatunk, én a rézfúvósokat, ő pedig a fafúvósokat. Ugyanígy a táborban a zenekari rész egy részét én tartom, én tanítom be a gyerekeknek a zenekari darabokat, ugyanakkor ő is vezényel 1-2 számot. Zsolt részéről nagyon nagy segítség még, hogy ő biztosítja a hangszereket a gyerekeknek.

A táborban én a tubát és a tenorkürtöt oktatom. A legrégebb óta nálam tanuló gyerek fél éve, az iskola alapítása óta ismerkedik a hangszerrel, így a gyakorlatban jelenleg amatőr, kezdő szinten vannak a gyerekek. Ennek megfelelően a táborra ifjúsági zenekarok számára írott, könnyebb darabokat választottunk. Természetesen az idő előrehaladtával folyamatosan nehezítünk majd, és építjük a repertoárt a gyerekek fejlődésének ütemében.

A munka folyamatát illetően nagyon fontosnak tartom a hangképzést a gyerekeknél, ennek megfelelően minden óra elején befújást tartok, ami a gyakorlatban egy bemelegítésnek felel meg, mint a sportolók esetén. A tüdőkapacitást is folyamatosan fejlesztjük, növeljük, melyet a hangok egyre hosszabb ideig történő kitartásával lehet megvalósítani. Mindezek mellett a rekeszizom feszességének megtartását is meg kell tanulni, amit szintén külön gyakorlunk minden foglalkozáson.” – emelte ki Helmut.

A táborban minden egyes csoportot külön szaktanár oktat, hogy a gyerekek minél többet haladhassanak, és hogy maximálisan profitálhassanak saját hangszerükre vonatkoztatva ebből a néhány napból. Megkértük a meghívott szaktanárokat is, hogy meséljenek kicsit arról, hogy honnan érkeztek, hogy hogyan, mivel készültek a táborra, illetve, hogy hogyan zajlanak az órák.

Lukács Zsolt vagyok, a táborban a klarinétosokat és a szaxofonosokat tanítom. Csíkszereda mellett születtem, de Nagyváradon éltem 8 évet, és jelenleg a Szatmárnémeti Dinu Lipatti Filharmóniában vagyok klarinétművész. A táborban meglepően fogékonyak a gyerekek, hiszen nagy részük csak fél éve tanul zenét, ami ezen a területen nagyon rövid időnek számít. Ennek ellenére nagyon ügyesek, nagyon sok a jó zenei hallással rendelkező gyermek a táborban, ami a jövőre nézve egy nagyon jó lehetőség.

Ebben a pár napban főként zenekari darabokkal foglalkoztunk. Ez egy viszonylag rövid tábor, általában a hasonló táborok 10 naposak vagy két hetesek szoktak lenni, így sokkal több idő jut az egyéni fejlesztésre, és a komolyabb darabokra. Mivel itt rövidebb volt az idő főként a zenekari darabokra összpontosítunk, de én próbálok az órákon időt szakítani arra, hogy egyénileg is foglalkozzak kicsit a gyerekekkel, és ki tudjuk javítani azokat a hibákat vagy berögződéseket, amelyek a későbbiekben hátráltatni tudják a tanulást.

Kassai Judit vagyok, furulyát és elsősorban fuvolát oktatok. Magyarországról jöttem, ahol jelenleg két helyen is tanítok: Nyíregyházán a Vikár Sándor Zeneiskolában, és Hajdúdorogon a Móra Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában. Helmut meghívására érkeztem a táborba, és nagyon szívesen és örömmel jöttem.

Az elsődleges célunk az volt, hogy a zenekarba az utánpótlás csapatot felkészítsük. A nagyobbak már régebb óta fuvoláznak, viszont a kicsiknek szaktanár hiányában nagyon nagy szükségük van arra, hogy megfelelő útmutatást kapjanak, abban az irányban, hogy mégis milyen módon kell helyesen megfújni a fuvolát, milyen technikai segítségekre van szükségük ahhoz, hogy egy tényleg szép zenei hangzás kialakuljon. Úgy gondolom, hogy a táborban az az elsődleges feladatom, hogy ezeket az alapokat lefektessem, megtanítsam nekik például a légzést, a helyes testtartást, hogy a következőkben majd milyen zenei motívumok alapján tanuljanak, illetve a logikus gondolkodást elindítani bennük. Erre azért van szükség, hogy ha mondjuk egy nehezebb kotta eléjük kerül, akkor ne ijedjenek meg, hanem rögtön meg tudják találni azokat a támpontokat, amik alapján máris könnyebb és logikusabb lesz egy kicsit.

A gyerekek a táborban nagyon nagy szeretettel és lelkesedéssel fogadtak, főleg a kicsik, és ez egy nagyon feltöltő élmény számomra. A furulyás gyerkőcök között igen kicsik, óvodások is vannak, így az órák felépítésében a gyakorlás mellett a játék, a mozgás, és a tánc is nagy szerepet kapnak.

A fuvolás diákokat úgy látom, hogy kicsit kihívás elé állítottam, számukra a kiválasztott zenekari anyag eléggé bonyolult, és még kissé nehéz, figyelembe véve, hogy csak pár hónapja kezdtek el fuvolázni, sőt van olyan is, aki csak a tábor kezdetekor. Ezért nem is vártam el tőlük, hogy végig vagy hibátlanul megtanulják, hanem csak azokat a részeket tanultuk meg, amiket kicsit egységesebbnek, vagy könnyebbnek gondoltunk.

Béres Dóra, a Kolozsvári Magyar Opera trombitaművésze vagyok. Ez a felkérés egy különleges dolog számomra, amit nagyon vártam, mert még nem tanítottam, de nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni. Mivel ez egy fúvós zenekar tábor, főleg Helmuttól kaptunk kottákat, és azokat gyakoroltuk a gyerekekkel. Több verzióban is próbáltunk, néha csak a kisebbekkel, máskor pedig mind a 11 trombitással egyszerre. A gyerekek nagyon kedvesek, lelkesek és meglepően szorgosak, már jóval a próba előtt megjelennek, és a foglalkozások után is pluszba gyakorolnak, ami nagyon nagy dolog.

Jitaru Balázs vagyok Mezőfényről, és ütős hangszereket oktatok a gyerekeknek. Gyermekkorom óta foglalkozom zenével, eleinte fúvós hangszeren játszottam majd pár év után váltottam ütős hangszerre, mely mai napig meghatározó szerepet tölt be az életemben. Autodidakta módon tanultam meg dobolni, és folyamatosan önmagam képeztem kották és oktató videók révén, tanárok hiányában. Több zenekarban is közreműködtem már dobos, illetve ütőhangszeresként. Jelenleg a Blaskapelle Schwabanda együttes dobosaként tevékenykedem. Célom a szerzett tudás és tapasztalat továbbadása, illetve megmutatni, hogy a zene révén minden ember hatalmas csodákat élhet meg.

Az oktatók mellett két kisdiákot is elcsíptünk, akik röviden összefoglalták nekünk, hogy milyen új élményeket tartogatott számukra a tábor.

Schnell Kristóf vagyok, Csomaközról érkeztem a táborba. Március óta játszom trombitán, és ez az első ilyen jellegű tábor, amiben részt veszek. A táborban az tetszik a leginkább, hogy könnyen lehet barátokat szerezni, és nagyon jó együtt lenni, együtt zenélni.

Pfeifer Debóra, Szaniszlóról érkeztem a táborba, trombitán játszom. Elsősorban azért jöttünk el a barátaimmal a táborba, hogy fejlesszük tudásunkat, hogy barátkozzunk, és hogy megmutathassuk a szüleinknek is, hogy mit tanultunk az elmúlt fél év alatt. Leginkább a kialakult közösség tetszik, nagyon jó ennyi emberrel együtt, egy zenekarban játszani.

Bagossy Andrea

Megjelent a Nagykároly és Vidéke hetilapban