Nem szabad elszalasztani a villamoson lévő meseszép szemű hölgyet, csak azért, hogy később ülőhelyünk legyen. Nem szabad ekként cselekednünk, merthogy túl hamar eljön a végmegálló, és a kék szemű hölgynek már a nyomát se találjuk. Ilyen tanulságokkal gazdagodtak azok, akik tegnap este Csáki Szabolcs debreceni színművész társaságában felkeresték fiatalkori önmagukat.
Kosztolányi Dezső Esti Kornélját, illetve az elbeszélésfüzérből pár részletet vitt színre a cívis városbeli színész. Egyéni estjét aránylag szép számú közönség követte figyelemmel a Szent László Közösségi Házban szerda kora este. A szervező Borostyán Produkció nevében Némethy Norbert köszöntötte a károlyi publikumot. Kérte a jelenlévőket, hogy olvassák Kosztolányi novelláit, merthogy többet tartalmaz az írás, mint amit az előadásba szorítottak.
Kétségtelenül így is van ez. Ugyanakkor – mint amiképpen a hangoskönyveknek is van létjogosultságuk – a színre vitt elbeszélés révén szintén átérezhető, hogy jobb az igazi Budapest, noha hazudnak egymásnak az emberek, mint a képzeletbeli, ahol még meg se próbálják eljátszani a kedvességet. Kellemesen lehet így is azon andalogni, hogy 309 darab ékszert lop el íróbajtársunk egyéb ingók és ingatlanok társaságában a csak képzelt világból. Önkéntelenül felnevetünk az íróval, összekacsintunk, amikor képzeletbeli alteregója arról panaszkodik, hogy túlságosan nehéz sok pénzt elkölteni. Különösen nagy hatással bír az is, amikor a színész énekli, hogy „fizetek, főúr, / volt egy feketém, / és egy életem, / amit elrontottam én…”
Őszintén tapsolta a közönség az előadást, és hazafele bandukolva a túl korán megérkezett őszben beszélgettek – természetesen „kosztolányisan”, keserédesen – arról, hogy mit gondolnak erről az egész „villamosutazásról”. Vélhetően pont ezért jött Csáki Szabolcs Károlyba.
(megyeri)


You must be logged in to post a comment.