Nászútjukról meséltek Nagykárolyban fiatalok. Zita és Árpád négy éven keresztül járta a nagyvilágot – egészen pontosan annyi kilométernyit kerékpároztak, mint amennyi az egyenlítő hossza. Eközben – azaz 1550 nap alatt – kimondatlanul is az élet bölcsességét keresték. Nézték az embereket, nézték, hogy boldogak-e.
Nos, olyan tapasztalatokra tettek szert, miszerint a boldogságnak nem az anyagi jóllét az alapfeltétele. Hiszen például a két évnyi Ázsiában való „lakás” során számtalan boldog embert láttak. Beszéltek arról is, hogy ezekbe az általunk harmadik világbelinek nevezett vidékekre miként tör be a mi civilizációnk. És igen, olykor iPhone-papucsban járnak, a hatalmas buszokat, kamionokat is előszeretettel díszítik szívecskés galambokkal. Mármint egy egész csoporttal.
Természetesen meseszép tájakat is bejártak. Mindehhez pedig mi kellett? Nos, az elindulás volt a legnehezebb. Továbbá beosztani a napi 3353 forintot, hozzávetőleg 50 lejt, túlélni a betegségeket, megbízni az emberekben. Utóbbi kapcsán egyébként jó hírrel szolgálhatnak: a világ igazából egy biztonságos hely.
Nos, az örömhírüket elmesélni érkeztek Károlyba is a Borostyán Produkció szervezésében. Közel félszáz embernek szóltak arról, hogy az álmok beteljesíthetők. Volt, aki naptárat vett, volt, aki egy-egy kérdést tett fel nekik, de mindenki elgondolkodott azon, hogy jó is volna nekivágni a nagyvilágnak.


You must be logged in to post a comment.