“Nem” a soviniszta provokációra, “Igen” a békés együttélésre Nagykárolyban (fotógalériával)

Minden hangulatkeltés, kolompolás, pfujjolás és őrjöngés, előre megtervezett szabotázsakció ellenére sem lehetett oka panaszra mindazon nagykárolyiaknak, akik részt vettek a szerdán délután megszervezett ünnepi eseményen. Régi álma vált valóra az itt élő magyaroknak: újra a város főterét díszíti a Kölcsey Ferencet mintázó alkotás.

Fokozott rendőri és csendőri jelenlét mellett gyülekeztek a nagykárolyiak és az ország több pontjáról odaimportált nacionalisták délután 5 órakor a város központjában, hogy csúfot űzzenek abból, a helyiek számára oly fontos ünnepi eseményből, melynek keretében felavatták a Himnusz költőjének, Kölcsey Ferencnek az ülőalakos szobrát. (Az ünnepi rendezvényeket megelőzően, már több kisfilm is felkerült a különböző közösségi oldalakra arról, hogy a Nagykárolyba odacsődített nacionalista csoportosulások hogyan kívánják megakadályozni, megzavarni Magyarország köztársasági elnökének, Novák Katalinnak az ünnepi beszédét és a magyar himnusz eléneklését. Tény: mindent elkövettek, hogy tönkretegyék a nagykárolyiak ünnepét, ugyanakkor az is tény: nem jártak sikerrel. A nagykárolyiak bebizonyították, hogy nem engednek az uszításnak, a gonosz, öncélú hergelésnek és nemet mondanak a sovoniszta provokációra.)

Üdvözöljük Nagykároly és Szatmár nagy visszatérőjét: Kölcsey Ferencet”

Hatalmas tömeg gyűlt össze az ünnepség kezdetére. Idősek és fiatalok, gyermekek érkeztek, hogy részesei legyenek ennek a történelmi eseménynek.

Az ünnepi eseményen az üdvözlő beszédet Kovács Jenő, Nagykároly polgármestere mondta.

Köszöntöm önöket és örülök, hogy ennyien jelen lehetünk ma, itt üdvözölni Nagykároly és Szatmár nagy visszatérőjét: Kölcsey Ferencet. Jelen és múlt furcsa összefonódása, emlékek és tények találkozóhelye ma a volt Szarvas Fogadó -, jelenlegi Polgármesteri Hivatal előtti tér -ahol Himnuszunk megálmodójának emléke és – tagadhatatlanul – Novák Katalin Elnök Asszony személyes varázsa – összehozott ide ma mindannyiunkat.

Úgy gondolom, úgy gondoljuk – hogy ma 2023-ban -, mint Nagykároly történetének része, Kölcsey Ferenc megérdemli, hogy fizikai valóságában újra a nagykárolyi mindennapok részévé váljon, Győrfi Lajos szobrászművész remek alkotása révén.

Köszönettel tartozunk ezért a szobor alkotójának, a Magyar Kormánynak és pár lelkes támogatónknak. Külön örömömre szolgál, hogy Magyarország első közjogi méltósága, Novák Katalin elvállalta az új szobor fővédnökségét, nyomatékosítva így nemcsak Kölcsey Ferenc életpályája nagykárolyi ciklusának fontosságát, helytörténeti vonatkozásait, hanem folytonosságunk és összetartozásunk szükségességének aktualitását. „Összefüggést nem múlt és jelen, hanem jelen és jövő közé kell teremteni”. Alázattal, kitartással, Isten kegyelméből.

Reményre ad okot és örülök, hogy a hazai meghívottak mellett, magyarországi közjogi méltóság is jelen vannak ma Nagykárolyban, Partiumban, mint úgy általában egy Székelyföldi avatón, ezt a jó szokásukat remélem ezután is megtartják. Ha másért nem, hát Kölcsey-ért, a Himnuszért”- mondta Kovács Jenő.

Ma újra Kölcsey-szobrot avathatunk Nagykárolyban”

Kovács Jenőt, Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes követte a felszólalók sorában.

Kelemen felidézte Nagykároly régi Kölcsey-szobrának történetét is. A kastélypark melletti, Kallós Edee által készített alkotást fűrésszel fejezték el.

Maga a tény is elgondolkodtató, hogy a Kölcsey-szobor fejét fűrésszel lefűrészelik. Úgy bántak el nemzeti himnuszunk költőjének szobrával, ahogy diktátorokéval, vagy a kulturális eltörlések korában, írókkal, államférfiakkal, államalapítókkal szoktak a 21. században. Lefejezték Kölcsey-szobrát, de nyoma, talapzata a hatvanas évekig megmaradt, mint ahogy azt a helyiek is megőrizték tudatukban. (…)

Nagykárolyban ma újra Kölcsey-szobrot avatunk. Persze tudjuk, hogy a történelem alakulása, csak a legritkább esetben a szerencse kérdése, hiszen a hatalmi erőviszonyok és a helyes, vagy sok esetben helytelen emberi döntések jelentik, továbbá a közösség elkötelezettsége és kitartása jelenti. A kitartás, amely nehéz időkben képes megvédeni a közösséget, ha szükséges, forradalmat robbant ki, békés időkben pedig építkezéssel erősíti az identitást. Az építkezés nem csak a kézzel fogható építményeket jelent, hanem intézmények fejlesztését, hagyományok és szimbólumaink ápolását”- mondta Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettes.

Novák Katalin: “Ma is vannak olyanok, akik elvitatják a magyarok magyarságát, az anyanyelv pótolhatatlanságát, a nyilvánvaló történelmi tényeket. Nem hagyjuk, ne hagyjuk!”

Magyarország köztársasági elnökének, Novák Katalinnak, Nagykárolyban elmondott beszéde:

Kedves jelenlévők, tisztelt nagykárolyiak: jó ma önökkel lenni! Ezt az örömünket senki nem veheti el tőlünk. Két napot töltök Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében, s egy pillanaig nem volt kérdés, hogy eleget tegyek a partiumi szatmáriak meghívásának és eljöjjek ma Nagykárolyba. Elég lett volna az itt élők vendégszeretete, most azonban van más okunk is az ünneplésre. Éppen kétszáz évvel nemzeti imádságunk, a Himnusz megszületését követően, ismét Kölcsey szobrot avathatunk ma Nagykárolyban. Köszönöm Önöknek, hogy együtt törleszthetjük ma ezt az adósságot.

Tisztelt ünneplők! Az Úristen a világ egy huzatos részét bízta ránk, magyarokra. Egyszerre vagyunk kitéve a Délről érkező, reményvesztett tömegek nyomásának, a Nyugat felől minket is célkeresztbe állító, liberálisnak nevezett, de valójában hegemóniára törekvő, ideológiai hadivselésnek és a keleti irányból fenyegető katonai offenzívának. Ahogy a szél felerősödik a síkvidékre érve, úgy erősödnek fel a ránk leselkedő veszélyek is, mire elérkeznek hozzánk. Ezért kell még másoknál is jobban észnél lenünk, ezért figyeljük még másoknál is jobban a minket körülvevő világot.

Itt vagyunk a Kárpát-medencében, Európa szívében, kultúrák metszéspontjában. Rajtunk is múlik hogy a sokféleségből gyarapodás lesz-e, vagy szegényedés. A mi dolgunk, hogy a veszélyeket kihívássá, a kihívásokat feladattá alakítsuk. Egyszerre van szükség mindarra, ami olyannyira jellemző ránk magyarokra: a leleményességre és a gyors észjárásra, az alkalmazkodóképességre, és a megingadhatatlanságra. Az önbecsülésre és a másik iránti tiszteletre, az önállóságra és az együttműködésre, a tűrésre és a küzdésre. Nap mint nap tapasztaljuk: farkasok közt, a határ mindkét oldalán, hogy okosnak kell lennünk mint a kígyónak és szelídnek mint a galambnak. Egy biztos: mi magyarok, határon innen és túl, egymásra mindenkor számíthatunk. A felelősség nem áll meg ott, hogy megfelelő választ adunk a jövőnket meghatározó kérdésekre. A feladatunk nem merül ki abban, hogy erősítjük a magyar gazdaságot, gyarapítjuk a keresztény magyar kultúrát, iskolákat alapítunk, bátorítjuk a családalapítást, segítjük a gyereknevelést. Még csak abban sem, hogy ellenállunk a tömeges bevándorlásnak, nemet mondunk a pusztító ideológiákra, mindent megteszünk, hogy kimaradjunk a háborúból és hogy itt, a közvetlen szomszédunkban ismét béke legyen. A felelősségünk egyszerre vonatkozik a jelenre, a jövőre és a múltra is. Kölcsey Mohács című művében így fogalmaz:

‘Minden nemzet, mely elmúlt kora emlékezetét semmivé teszi, vagy semmivé lenni hagyja, saját nemzeti életét gyilkolja meg, s akármi más kezdődjék ezentúl: az a régi többé nem leszen. Az időtől fogva eltűnt a nemzet.’

Kölcsey arra figyelmeztet: hogy egyszerre kell gyarapítanunk a holnapot, vigyáznunk a mát és őriznünk a tegnapot.

Nem véletlenül énekeltették velünk a kommunizmusban, hogy a múltat végképp el kell törölni. Tudták, ahogy tudjuk mi is: a múltunk megőrzése legalább olyan fontos, mint a jelenről és a jövőről való felességteljes gondolkodás. Ma is sokan dolgonzk azon, hogy próbálják meg nem történtté tenni azt, amin együtt keresztülmentünk. Ma is vannak olyanok, akik elvitatják a magyarok magyarságát, az anyanyelv pótolhatatlanságát, a nyilvánvaló történelmi tényeket. Nem hagyjuk, ne hagyjuk! A közös jövőnkért és a közös múltunkért ki kell állnunk!”

Az ünnepi beszédeket a Kölcsey-szobor leleplezése, majd a jelenlévő egyházi vezetők áldása követte.

Novák Katalin még maradt egy keveset a nagykárolyiakkal. A hatalmas tapsot és ovációt követően, lehetőség volt arra is, hogy közös képek készüljenek az elnökasszonnyal.

Nem kis meglepetésre, Novák Katalin még azoknak is kezet nyújtott, akik mindent elkövettek a provokálása érdekében. Az emberi nagyságot nem nélkülöző gesztustól, még a csőcseléknek is elakadt a szava egy pillanatra.

Minden ellentétes igyekezet ellenére méltó ünnepség volt. Köszönet érte mindenkinek!