Minden második nő életében erőszak áldozatává lesz. Az agresszió a fizikain túl lehet szóbeli, mentális, vagy akár gazdasági is. Abban viszont azonosak, hogy fel kell lépni ellenük. Erről szóló előadást tartottak ma Nagykárolyban.
Az RMDSZ helyi Nőszervezetének elnöke, Belényi Andrea köszöntötte a kastély lovagtermében az illő számú résztvevőt, közte a megyei szervezet vezetőségét. Az országos szervezet által készíttetett rövidfilm megtekintésére szólította fel a közönséget – mindannyiukat megkérte, hogy mondják ki magukban azt a bizonyos „álltjt, ne továbbot”, amikor is nyilvánvaló lesz számukra, hogy tarthatatlanok a látott állapotok. A filmecskében egy pár mindennapjaiba leshettünk bele – a férfi kórosan ügyelni akart a hölgyre, számon kérte, mire költötte el a pénzét, milyen ruhát vesz magára stb. Fizikai agresszió nem következett be (bár megfélemlítés igen), ugyanakkor érezhető volt, hogy a pár közös élete gondos szembenézés hiányában előbb-utóbb zátonyra fut, s ez akár tettlegességgé fajulhat.
Várna Gyöngyvér nagykárolyi pszichológus kapta azt a hálátlan feladatot, hogy erről a témáról beszéljen. Előadása kezdetén be is vallotta, hogy ódzkodott a témától, melyet túlságosan is nehéz tart. Elmondta, hogy hozzá is közel áll az a magatartásforma, mely alapján egyszerűen nem veszünk tudomást a nők elleni vagy a családon belüli agresszióról. Statisztikai adatokkal domborította ki, hogy hiába dugjuk homokba a fejünket, a mindennapok része az erőszak. Például élete során minden második nő eleln követnek el agressziót. A 40 éven aluli nők esetében a leggyakoribb elhalálozási ok az erőszakra vezethető vissza. Elmondta, hogy őt magát is sokkolták ezek az adatok.
Mindennek a tudományos megközelítéséről beszélt. Személyiségtípusonként meg lehet állapítani azt, hogy kik hajlamosabbak az erőszakra, ám ez a látottakkal, tapasztaltakkal is összefüggésben áll. Beszélt arról, hogy az agresszió egyaránt lehet a családon belül a hölgy sérelmére elkövetett, de a férfiéra is és a gyerekére is. Az erőszaknak a fizikai vagy szexuális megnyilvánulása mellett igen súlyos a szóbeli, a mentális, a gazdasági vagy más természetű. Szakirodalomból kölcsönzött példákkal igazolta azt, hogy sok esetben egyszerűen nem is tudatosul az elkövetőben és az elszenvedőben, hogy agresszió passzív vagy aktív résztvevői. Ennek kapcsán is javasolta, hogy forduljanak szakemberhez az elszenvedők, hiszen hosszú távon úgy lehet esetlegesen rendbehozni a vakvágányra siklott kapcsolatot. Kifejtette, hogy a családot övező, és félreértelmezett hit miatt mostanában is tabu az erőszak. Egyszerűen nem beszélnek róla a családtagok, s ez még inkább mélyíti a kialakult lelki sérüléseket.
Kérdések sora hangzott el az érdekfeszítő előadást követően.


You must be logged in to post a comment.