Nem hátrálunk meg!

Kongresszusát tartotta ma a romániai magyarok érdekeinek képviseletére vállalkozó politikai szervezet, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség. Az alkalmon természetesen a nagykárolyi szervezet is képviseltette magát.

Az Újratervezés jeligével meghirdetett előző, két éve Kolozsváron megtartott kongresszust a politikai elemzők leginkább a showelemek felvonultatása mentén értékelték, másként: hiányolták az igazi mondandót. A mostani, Zilahon megtartott útvonal-kijelölés számos lényeges, kézzel fogható elemet, jövőképet tartalmaz. Mind a díszmeghívottak, többek között Semjén Zsolt magyarországi miniszterelnök-helyettes és a legnagyobb romániai politikai szereplő, a kormányzó Szociáldemokrata Párt elnöke, Liviu Dragnea, mind a Szövetség vezetői arról beszéltek, hogy egymása utalt a magyarság és a románság, közös jövőt kell építeniük. Ebben pedig kiemelt feladata kell legyen az erdélyi magyarságnak.

Kelemen Hunor a Zilahi Kongresszuson: magyarok és románok nem lehetnek egymás ellenségei!

Fontosnak tartottuk és fontosnak tartjuk, hogy Románia és Magyarország viszonya partneri viszony, bizalmi viszony legyen. Ez most néhány éve nem ilyen, de látok esélyt arra, hogy ezt javítani akarja mind az egyik, mind a másik fél. Mi szívesen segítünk ebben, mert a románok és magyarok nem lehetnek egymás ellenségei. A szomszédság és egymásrautaltság meghatározza a következő nemzedék jövőjét is – hangsúlyozta Kelemen Hunor szövetségi elnök megnyitóbeszédében szombaton, az RMDSZ Zilahi Kongresszusán.

„Mondanám azt is, kétévente együtt vagyunk. Az RMDSZ kongresszusára eljönnek a román és a magyar pártok képviselői, a kormány képviselői, eljön az elnöki hivatal képviselője is. Azt javasoljuk, hogy a találkozókat tegyük gyakoribbá” – fogalmazott az RMDSZ elnöke. Mint kiemelte: a romániai magyar közösség meg akarja őrizni identitását, jövőt akar tervezni és építeni. Ezért is fontos, hogy a két ország közötti viszony jó legyen.

A Wesselényi Miklóstól kölcsönzött „Nem hátrálunk meg!”-jelmondatról elmondta: nem harci kiáltás, nem valaki legyőzésére szolgál, ez arról a romániai magyar közösségről szól, amely úgy tudott talpon maradni az elmúlt évszázadban is, hogy tette a dolgát, építkezett.

„Bízom abban, hogy az RMDSZ hosszú éveken keresztül meghatározó szereplője lesz a román politikának, az elkezdett érdekképviselet hosszú időkön keresztül folytatni tudjuk. Hallatni tudjuk a hangunkat európai szinten is, hozzájárulunk ahhoz, hogy rendezzük az őshonos kisebbségek helyzetét” – összegzett Kelemen Hunor.

Romániai, magyarországi és határon túli partnerek köszöntötték az RMDSZ-t

Seres Dénes házigazdaként köszöntötte a Zilahi Kongresszust, úgy fogalmazott nem hátrálnak meg, haladni akarnak a fejlődés útján azért, hogy a magyar közösség erős legyen. „Mi, erdélyi magyarok is hajózunk néha az árral szemben, ahogyan azt Wesselényi is tette. Az a dolgunk, hogy evezzünk, a felszínen maradjunk. Együtt, mert másképp nem lehet. Mert együtt erősek vagyunk, és nincs az az ár, amely minket elsodorna” – hangsúlyozta az RMDSZ Szilágy Megyei Szervezetének elnöke.

„Zilah város önkormányzata elsődleges feladatának tekinti a helyi lakosok életszínvonalának növelését, románokét és magyarokét egyaránt. Úgy vélem, városunkban a két közösség viszonyát nem az egymás mellett élés jellemzi, hanem az együtt élésé, együtt neveljük a jövő generációit, tiszteletben tartva egymás kultúráját, hagyományait, hiszen útjaink közösek, nem szétválaszthatóak” – mondta el köszöntőjében Ionel Ciunt, Zilah polgármestere.

Laurențiu Ștefan Klaus Iohannis államelnök üzenetét tolmácsolva elmondta, az RMDSZ az egyik alappillére Romániának, az ország demokráciáért folytatott törekvésében. Üzenetében az államelnök kifejtette, minden megyében ugyanazzal a problémákkal szembesülnek a lakosok, nemzetiségtől függetlenül. Továbbá üdvözölte az RMDSZ azon szándékát, amely célja, hogy a legmodernebb politikai alakulattá váljon Romániában.

Liviu Dragnea, a Szociáldemokrata Párt elnöke úgy fogalmazott, nemcsak az RMDSZ számára fontos ez a Kongresszus, pártja is figyelemmel kíséri azokat a döntéseket, amelyeket itt ma meghoznak. „Jövőre Románia száz éves évfordulója lesz, ekkor különösen fontos, hogy emlékeztessük magunkat arra, − még akkor is, ha a politika, főleg kampányokkor egymásnak ugrasztja a két közösséget − közösen, békésen kell együttélnünk, bizalommal kell fordulnunk egymás iránt. Együtt kell építkeznünk, együtt kell építenünk Romániát, ezt szolgálja közösségünk javát is.”

Semjén Zsolt, a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, a FIDESZ-KDNP képviselője gratulált az RMDSZ-nek a 2016-os választásokon megvalósított összefogáshoz, amely értékelése szerint megtörte a negatív részvételi trendet, és amely arányos képviseletet biztosított az erdélyi magyarságnak a parlamentben. „Szükség van az erős képviseletre, hiszen az utóbbi időben több olyan történésnek voltunk tanúi, amelyek a magyar közösség ellen irányultak. Példaként említhetjük a marosvásárhelyi katolikus iskola helyzetét. Bürokratikus okokra hivatkozva akadályozzák a magyar gyermekek oktatását, és abszurditás, hogy szülőket hallgatnak ki a korrupcióellenes ügyészek. Elfogadhatatlan, hogy Romániában leállt a restitúció, és míg mindenhol Nyugat-Európában természetes a nemzeti szimbólumok használata, számos kísérlet van arra, hogy az erdélyi magyarokat megfosszák ettől a joguktól. A jog álarca mögött, megpróbálják megfélemlíteni a magyar önkormányzati képviselőket.”

Gulyás Gergely, a Fidesz alelnöke kongresszusi beszédében elítélte az RMDSZ választott képviselői ellen indított eljárásokat. Elmondta, a jogállam működésének zavarát mutatja az, hogy ezek az eljárások elindultak, és ha ezek nem zárulnak le, akkor a jogállamiság sérül Romániában. „Az egységes magyar nemzet elvét azzal tudjuk gyakorlatba ültetni, ha határok nélküli vonzó magyar világot teremtünk az anyaanyaországban és azon túl. Tudnunk kell, hogy magyar és magyar között mindig több az ami összeköt, mint ami elválaszt” – mutatott rá beszédében.

Călin Popescu-Tăriceanu, a Liberálisok és Demokraták Szövetségének (ALDE) elnöke videó-üzenetében felidézte, miniszterelnöksége idején jól együttműködött az RMDSZ-el, ez a partnerség pedig nemcsak a magyar közösség, de a román társadalom számára is eredményes volt. „Közös célunk, hogy támogassuk a fiatalokat – román és magyar fiatalokat egyaránt –, hogy itthon képzeljék el jövőjüket, itthon alapítsanak családot, itt vállalkozzanak, itthon gazdagítsák közösségünket. Ez mindannyiunk érdeke” – hangsúlyozta.

Molnár Gyula, a Magyar Szocialista Párt elnöke úgy véli a „Nem hátrálunk meg!”− jelszó nem az ellenállás, hanem az építkezés jelszava. Mint kiemelte, mindnyájan egyetérthetnek abban, hogy a sikerek ellenére számtalan a megpróbáltatás. Az RMDSZ elmúlt huszonhét esztendőjéhez gratulált, valamint további jó munkát kívánt a Szövetségnek.

„Nagyon jól ismerem a Romániában élő kisebbségek problémáit, hiszen bánságiként ezt megtapasztaltam. Idén a március 15-i beszédemben is elmondtam, hogy a különbségek nem választanak el, nem tesznek egymás ellenségévé, és egymás megismerése által tudjuk csak megőrizni gazdag, közös örökségünk. Azonban a közel jövőben következetesnek kell lennünk a kisebbségek jogainak a gyakorlatba ültetésében, párbeszédre van szükség, és meg kell erősítenünk a kisebbségi jogok védelmét” – hangzott el Sorin Grindeanu miniszterelnök kongresszusi üzenetében, amelyet Molnár Zsolt miniszterelnöki tanácsos tolmácsolt.

Antonio López-Istúriz White – az Európai Néppárt főtitkára videó-üzenetében azt hangsúlyozta, tisztában van vele, hogy a romániai magyarok a csatákat két fronton vívják, hiszen a kisebbségi törvények bővítéséért harcolnak, ugyanakkor azért is küzdenek, hogy a kisebbségeket érintő törvényeket betartsák. „Támogatunk benneteket, mert hisszük, hogy a nemzeti kisebbségek sokszínűséget jelentenek,  és  ez  a  változatosság  adja  minden  európai  társadalom  erejét. A kisebbségeket  a  jogállamiság  keretein  belül  kell  megvédeni,  egyetértésben  az ország minden lakójával” – hangzott el az üzenetben.

Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke úgy fogalmazott, az együttműködés által két évvel ezelőtt új fejezet nyílt az Erdélyi magyar politikában, az új felelősség korszaka, ennek tartópillére az erősközösség és elkötelezettség. „A történelem során azt láttuk, hogy összetartozás nélkül meggyengülnek a közösségek. Jelmondatunk: Józan ész, magyar szolidaritás és felelősség a választók iránt. Mi innen indítottunk és úgy néz ki jól döntöttünk. Egy erős érdekképviselet által tudjuk megvalósítani céljainkat. Ígérjük, hogy hozzájárulunk az érdekképviselet érvényesítéséhez, arra fogunk törekedni, hogy több mint negyed század után végre Romániában is lezárjuk a posztkommunizmus korát” – mondta.

„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Nemzeti Liberális párt az évek során bebizonyította, ugyanazokat az értékeket képviseli, az Európai Néppárt tagjaiként hatékonyan dolgoztunk a romániaiak jólétéért. Úgy vélem, az erdélyi magyarság egyazon egész része, Románia egyenjogú polgárai, így őket is ugyanazok a jogok illetik meg, mint bármely más állampolgárt” – fogalmazott Lucian Bode, a Nemzeti Liberális Párt Szilágy megyei szervezetének elnöke.

Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke kifejtette: a magyar együttműködésnek mindenképp fontos túltekintenie a határokon. „Hisszük, ami jó Erdélynek és az RMDSZ-nek az jó a Kárpátaljai magyar közösségnek is. Bízunk benne, hogy az RMDSZ az elkövetkező néhány évtizedben ismét sikereket fog elérni”−mondta.

Az RMDSZ következetes kisebbségvédelmi politizálását méltatta Paul-Jürgen Porr, a Romániai Német Demokrata Fórum (FDGR) elnöke. Úgy értékelte, a két szervezet hidat képez az anyaországok és a Romániában élő német, illetve magyar kisebbség között.

„A közösségeknek joguk van az önrendelkezésre, mindenkinek szülőföldjén, az anyanyelvén kell megmaradnia. Az LMP ebben kíván segíteni az erdélyi magyaroknak” – hangzott el Ungár Péter, az LMP elnökségi tagjának beszédében. Hozzátette: meg kell szüntetni az Unióban azt a kettős mércét, amely megkülönbözteti az Európában élő kisebbségeket, hiszen ugyanazok a jogok kell megillessék a Finnországban élő kisebbségeket, mint a romániaiakat.

Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség elnöke beszédében elmondta: „számukra, legkisebb magyar közösségként, nagyon fontos az anyaországgal és a legnagyobb magyar közösséggel való jó partnerségi viszony. Köszönöm, hogy mindig partnerként tekintenek ránk, remélem egy hosszú kapcsolat áll még előttünk. Azt gondolom, hogy ez egy üzenet a kétkedőknek.”
Petrolena Mihaela Csokany a romániai kisebbségek parlamenti képviseletének üdvözletét tolmácsolta. Úgy vélte, az RMDSZ-szel közösek céljaik: kisebbségiként megőrizni az identitást, ápolni a kultúrát. A kisebbségi törvénytervezet ennek szükségszerű eleme. „Többet és közösen kell dolgoznunk azért, hogy ezt elfogadják” – nyomatékosított.

Samu István, a Magyar Közösség Pártjának országos elnökségi tagja beszédében azt hangsúlyozta, a felvidék üdvözletével jön és azokat a kapcsolódási pontokat keresi, amelyek a határokon túlmutatnak: „az RMDSZ azt üzeni, nem hátrálunk meg, mi azt mondjuk, valóban ne hátráljatok meg, mert együtt erő vagyunk. A magyar nemzetközösség családjába tartozunk és így a céljaink azonosak.”

Sin József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség országos elnökségi tagja beszédében az ukrajnai magyar közösség megmaradásért folytatott törekvéseiről beszélt, majd párhuzamot vonva kifejtette, bízik az erdélyi magyar közösség erejében, a civil szervezetek sikereiben, a történelmi egyházak kiállásában és az RMDSZ munkásságában, hogy egy szebb jövőt teremtsenek Erdélyben, a szülőföldön.

Vincze Loránt, a FUEN elnöke úgy fogalmazott, Európa nyugati és északi országaiban bebizonyosodott: a kisebbség a többséget gazdagítja, nem szegényíti. Itt az ideje, hogy ezt Románia is megértse. Mint mondta, Európa őshonos kisebbségei egy lapon vannak a Minority SafePack polgári kezdeményezést illetően, majd emlékeztetett: jövő héten május 17-21. között Kolozsváron zajlik a FUEN-kongresszus, ahol a Minority SafePackhez szükséges egymillió uniós aláírás összegyűjtésének szimbolikus elindítását tervezik.

Kelemen Hunor szövetségi elnök politikai tájékoztatója

Hölgyeim és uraim, tisztelt meghívottak, kongresszusi küldöttek, kedves barátaim!

Wesselényi Miklós az egyik nagy reformkori hőse az erdélyi magyarságnak, és talán az első erdélyi politikus, aki a magyarországi országgyűlésben is meghatározó szerepet játszott.

Erdélyben mintha elfeledtük volna az árvízi hajós legendáját, de Szilágyság, a hűséges vidék ma is őrzi és ápolja emlékét.

Igen, a Szilágyság hűséges vidék. Hűséges a múltjához és hűséges a képviseletéhez.

De visszatérve Wesselényihez. Nincs kétségem afelől, hogy még sok nagyszerű idézetet hallunk Erdély egyik hősétől, de engedjétek meg, hogy egyet én is elmondjak.

„Hogy időnk s éltünk a semmit nem tevés léhaságában ne fecséreltessék, ébren kell arra lelki erőnket tartani, s egy méltó cél felé törekedésre magunkat, gyakran kedvünk ellen is, hajtani.”

Mi más lehetne a méltó cél, ha nem a megmaradás, a szülőföld megtartása, jogaink kiharcolása és érvényesítése, a szabadság, az emberhez méltó élet, gyarapodás a szülőföldön, olyan politikai, társadalmi, jogi és gazdasági feltételek megteremtése, amelyek jogaink és javaink biztonságát garantálják, és amelyek vonzóak mindenki számára?

Tisztelt küldöttek!

Szövetségünk az elmúlt két évben is ezt a célt követte. Cselekedeteinket, döntéseinket ennek a méltó célnak rendeltünk alá. Vegyük sorba a legfontosabbakat:

Először is kiemelten foglalkoztunk a közösségépítéssel. Meghallgatni, megérteni és megoldást találni! Röviden így foglalhatnám össze azt a munkát, amely érintett minden egyes területet az oktatástól és kultúrától a szociális és egészségügyi kérdésekig, a vidékfejlesztéstől a gazdaságig, az ifjúságtól a családpolitikáig. Megszólította a szórványközösségeket, az interetnikus környezetben élőket és természetesen a tömb vidék magyarságát is.

Helyi és területi szervezeteink az önkormányzatokkal és a parlamenti képviselettel, a civil szervezetekkel és a történelmi magyar egyházakkal, szakmai és rétegszervezetekkel közösen kerestük a megoldást, és bátran állíthatom, hogy tudásunk és lehetőségeink szerint eredményesek voltunk.

Másodszor: ahogy ígértük, a magyar ügy és a közjó képviselete volt az alap az elmúlt években. Alázat, tiszta és egyenes beszéd minden olyan kérdésben, ami az alapvető jogokra és a közösségi értékekre, a jogállamiságra és a szabadságunk alapjaira irányult.

Egyetlen olyan intézkedést sem hagytunk szó nélkül, ami a közösségünkbe gázolt és sértette jogainkat. Azt is meg kellett tapasztaltunk, hogy azokban az esetekben, amikor a bűnüldözést, az erőszak-szervezeteket és a bíróságokat használják ellenünk, a korrupcióellenes harc pajzsa alatt törnek megszerzett jogainkra, szinte védtelenek vagyunk.

Ezért tűztük ki célul olyan törvénymódosítások elkészítését, amelyek kizárják azt, hogy a közösségi célok ellen, jogaink megcsorbítására használhassák ezeket az intézményeket.

Mert ma is határozottan állítom, hogy a marosvásárhelyi római katolikus iskola felszámolására tett kísérlet politikai indíttatású, politikai merénylet és semmi köze a korrupcióhoz, a korrupció elleni harchoz. Az csak átlátszó ürügy. A kolozsvári Apáczaiban a képzőművészeti osztály indításának az elbotlasztása is politikai jellegű volt. És ugyanilyen határozottan állítom, hogy a székely zászló és a magyar feliratok abszurd drámába illő üldözése és bírósági döntések tucatja messze túl van a jogállamiság határain. És akkor elismételhetném, miért ne tenném: azok a személyek, személyiségek, önkormányzati vezetők ellen, akik ellen eljárást indítottak, hasonlóan a jogállamiság megcsúfolása.

Hogy egészen pontosan fogalmazzak: ezek az ügyek a jogállamiság meggyalázását jelentik. Nincs szándékomban felsorolni az összes olyan esetet, amely az elégedetlenségünket növelte és növeli, és újratermeli azt az évszázados félelmünket, hogy a magyar közösség asszimilációját a kommunista diktatúra után sem adta fel a magát nemzetállamként meghatározó Románia.

Harmadszor: megosztottság helyett összefogásra törekedtünk, amit a Magyar Polgári Párttal tudtunk megvalósítani. 2o14-ben indítottuk azt az együttműködést, amely a tavalyi parlamenti választásokkal teljesedett ki, de nem ért véget.

Nem volt könnyű, és nem is volt egyszerű meghozni azokat a döntéseket, amelyek lehetővé tették, hogy a közösségünk érdekében együtt, közösen lépjünk fel és hagyjunk magunk mögött a múlt sérelmeiből minél többet.

De ez volt a közösségi elvárása, a közösségi érdek, és ma is állítom, hogy jó döntést hoztunk, amikor ennek megfelelően cselekedtünk.

Negyedjére említést kell tennünk az újratervezett külpolitikai munkánkról.

2o15-ben azt ígértük, hogy árnyékjelentést készítünk a kisebbségi jogok érvényesüléséről és a bennünket ért jogsértésekről.

Megtettük.

Két olyan árnyékjelentést készítettünk, egyiket a kisebbségi és regionális nyelvek chartájának az alkalmazásáról, másikat a kisebbségi keretegyezményről, amelyekben a panaszaink mellett nemcsak a konkrét ügyeket soroltuk fel, hanem megoldást, törvényes orvoslást is javasoltunk minden egyes esetben.

Két év alatt kétszer utaztunk Washingtonba, hogy az amerikai törvényhozókat és az adminisztrációban dolgozó döntéshozókat tájékoztassuk arról, amit mi problémaként, jogsértésként élünk meg.

Azt az álláspontot képviseltük, hogy a nemzeti kisebbségek ügye, a tulajdonjog kérdése, a kommunista diktatúra alatt elkobzott javak visszaszolgáltatása, az etnikai, nyelvi, vallási sokszínűség megőrzése nem csak a jogállamiság és a demokrácia ügye, hanem egyben biztonságpolitikai kérdés is. Azok a társadalmak és kormányok, amelyek rosszul bánnak a kisebbségekkel, nem biztosítják számukra a megfelelő jogokat, üldözik és kormányzati eszközökkel, vagy az erőszakszervek segítségével megfélemlítik őket, rossz és veszedelmes társadalmak.

Jól bánni a kisebbségekkel, biztosítani számukra az identitásuk megőrzésének az intézményes feltételeit és kereteit, nem csak erkölcsileg helyes, jog szerint kötelező, hanem gyakorlati szempontból is fontos: stabilitást és társadalmi békét eredményez.

Aki biztonságban tudja magát és családját, erőit az alkotásra fordítja és nem az állandó szorongás és frusztráció, az asszimilációtól való félelem köti le.

Két évvel ezelőtt beszámoltam arról, hogy útjára indítottuk azt a polgári kezdeményezést, amelynek célja az európai szintű kisebbségvédelmi jogalkotás megteremtése.

A Minority Safepack révén olyan európai kisebbségi szolidaritást sikerült megteremteni a FUEN-en keresztül, amelyre évtizedek óta nem volt példa.

A kolozsvári kongresszuson már tudtuk, hogy a Barosso vezette Bizottság mandátuma utolsó száz méterén visszautasította a mi kezdeményezésünket, de nem adjuk fel, mondottam.

A luxembourgi bíróságon támadtuk meg a Bizottság döntését és miután ez év elején a bíróság nekünk adott igazat, április első napjaiban a Bizottság az általunk javasolt 11 pontból 9-et regisztrált, és arról értesített, hogy kezdhetjük összegyűjteni az egymillió aláírást minimum hét tagországból. Bárki bármit is mondjon, ez siker. A győzelemtől még messze vagyunk, eszméletlenül hosszú út áll előttünk és rengeteg munka vár ránk, de áttörtük azt a falat, amelyet sokan áttörhetetlennek tartottak.

Az Európai Unió reformjába bele kell férnie ennek a számunkra fontos területnek is, ami a kisebbségvédelem. Kell lennie egy olyan európai szintű kötelező szabálynak, amely a közel hatvan millió őshonos kisebbség identitásának megőrzéséről rendelkezik. Ez nem csak a mi ügyünk, ez a többség ügye is. Ez nem csak egy-két tagállamnak az ügye, hanem minden egyes tagállamnak a felelőssége. Közös felelősség, ezt mondjuk mi.

Azt vállaljuk, hogy Erdélyből, Romániából 25o ezer aláírást összegyűjtünk. És közben további partnereket keresünk a többségi társadalmak részéről azért, hogy az aláírást jogalkotás kövesse. Azt ígértük a romániai magyar embereknek, hogy a brüsszeli képviseletre azért is szükség van, mert a mi ügyeinkre ott is megoldást szeretnénk találni. Ezt tettük és ezt fogjuk tenni a továbbiakban is.

Jövő héten Kolozsváron házigazdái leszünk a FUEN kongresszusának, ahol Európa őshonos nyelvi, etnikai és vallási kisebbségeivel előretekintünk, tervezünk és további párbeszédre hívjuk a többségi társadalmak képviselőit.

És itt engedjenek meg egy zárójelet, egy dühös zárójelet.

A diplomáciai munka javarészt a reflektorok fényétől távol zajlik. Ez ennek a munkának a természete. Ugyanilyen mértékben szintén a nyilvánosságtól jól elzárva zajlik a diplomáciai munkának az a része is, amely azt a nem titkolt célt követi, hogy a mi törekvéseinket elakassza, bennünket szerte a világban rossz fénybe tüntessen fel. Romániának a külpolitikában mintha nem lenne hangja, de nagyon gyors üzemmódba kapcsol, amikor rólunk van szó. Nagyon kiváncsi lennék, hogy ezeket a döntéseket hol és kik hozzák meg, az utasításra hol, melyik hatalmi központban kerül sor, amelyeket az elmúlt hetekben és napokban a diplomáciai csatornákon több irányba megfogalmaztak és eljuttattak: kifogásolták, hogy ki és miért vesz részt, ki és miért szólal fel a FUEN kongresszuson, ki és miért támogatja a mi kezdeményezésünket.

Nem kértek és nem kérnek tanácsot tőlem, de engedjék meg, hogy elmondjam, mit tennék én, ha külpolitikai vezető lennék. Először is nem hazudnám tele a fél világot és nem állítanék valótlanságot arról, hogy mi a helyzet a magyar kisebbséggel. Nem próbálnám elakasztani azokat a törekvéseket, amelyek európai bevett és elismert gyakorlatot ajánlanak Románia számára. Sőt, partnere lennék kezdeményezésben, mert ha valóban értéknek tekintem a nemzeti kisebbségeket, úgy ahogy azt a minap is nyilatkozta a külügyminiszter, akkor az ő oldalukon állnék, mert nehezen ér össze az ezzel ellentétes cselekedet. Ha én külügyi vezető lennék, akkor a magyar kisebbség vezetőit párbeszédre hívnám, és nem számon kérném hol ettől, hol attól, hogy miért nyújt támogatást, miért keres velünk partnerséget, miért fogad bennünket, miért áll szóba velünk, miért küld képviselőt a mi rendezvényeinkre. Ha én lennék a külügy irányítója, akkor a párbeszédet választanám és nem az áskálódást.

Zárójel bezárva.

Tisztelt küldöttek!

Ma már semmi újdonság nincs abban, hogy a Szövetség viszonya Magyarország kormányával és kormányzó pártszövetségével, a Fidesz-KDNP-vel nemcsak rendezett, hanem a nemzetpolitikai ügyekben a konstruktív partnerség jellemzi azt.

Köszönet ezért mindazoknak, akik felismerték és érvényesítették, hogy nekünk egymással nem kell harcolnunk. Egymásért viszont igen.

Hölgyeim és uraim, tisztelt küldöttek!

A politikai érdekképviselet sikerét a választási eredményekkel lehet a legjobban mérni. Az utolsó kongresszusunk óta két fontos választást tudunk magunk mögött. A 2o16-os önkormányzati, majd a parlamenti választások eredményei visszaigazolták az elmúlt évek munkáját: a magyar közösségtől jelöltjeink megkapták azt a bizalmat, amit kötelesek vagyunk a közjó és a közérdek, a magyar ügy szolgálatába állítani.

Az előző ciklushoz képest kettő helyett öt megyei önkormányzatot vezetünk. Sikerült olyan helyi és megyei koalíciókat kötni, amelyek nem az ideológiai közelséget vagy távolságot, hanem a nemzeti közösségünk érdekét helyezik a középpontba. Visszaszereztük Szatmárnémetit, de még mindig nem tudtunk győzni Marosvásárhelyen, bár rég nem álltunk ilyen közel hozzá.

A múlt év végi parlamenti választásokon egy kisebb létszámú törvényhozásban sikerült biztosítani az arányos képviseletet. Nagyobb frakcióval rendelkezünk, mint az előző két ciklusban: 21 képviselő és 9 szenátor végzi a parlamenti munkát.

Itt a köszönet hangján szólok mindazokhoz, akik kivették ebből a munkából a részüket, és azoknak is, akik ebben partnereink voltak. Köszönjük!

Kedves barátaim!

Politikai programunkat a transzilvanizmus évszázados értékeire építettük. Választási kampányunk az erdélyiséget hangsúlyozta, mert hiszünk a regionális identitások meghatározó erejében, és tudjuk, hogy az erősíti, és nem gyengíti Romániát. A szubszidiaritás elvének az érvényesítését kértük és kérjük, amit egyszerűbben úgy is mondhatnék, hogy döntési kompetenciát a helyi közösségeknek. Még egyszerűbben, még érthetőbben: ez az autonómia.

Sajátos erdélyi realizmus ez, az idealizmusnak és a pragmatizmusnak egy olyan keveréke, amely abban segít, hogy a változó körülmények között a helyes úton haladjunk, és eredményesek is legyünk.

Újra és újra meg kell fogalmaznunk azokat az értékeket, amelyekhez ragaszkodnunk kell, és nem rendelhetjük alá ideológiáknak, vagy ideológiának álcázott csoportérdekeknek.

A parlamentben együttműködési megállapodást kötöttünk a kormánykoalíciós többséggel, amelynek első eredménye az egészségügyi és szociális intézetekben az anyanyelvhasználatról szóló törvény elfogadása.

Ez épp a napokban kiállta az Alkotmánybíróság próbáját is. Nagy eredmény ez, nagy tapsot érdemel!

Tisztelt küldöttek! Hölgyeim és uraim!

Ma arról kell beszélnünk, hogy milyen kihívások előtt állunk, ezekre milyen választ tartunk helyesnek és mit tekintünk prioritásnak. Kezdem azzal, amit 2017ben az egyik legsúlyosabb problémának látok.

Ha képesek vagyunk eltávolodni a mindennapi román politikai állóháborútól, és egy pillantást vetünk az összképre, akkor a látvány sok tekintetben lehangoló.

A működő demokrácia egyik alapfeltétele a hatalmi ágak szétválasztása. Ez a jogállamiságnak is az egyik ismérve. Ma Romániában nem beszélhetünk a hatalmi ágak szétválasztásáról, mert a hatalmi ágak és azok kompetenciái egymásra csúsznak, és azzal hol itt, hol ott rendszeresen visszaélnek.

Ilyen körülmények között jogállamról beszélni nem lehet, nem is érdemes. A törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás mintha azért versenyezne, hogy ki győzi le a másikat, ki lesz az igazi hatalom birtokosa. Ezeknek a hatalmi ágaknak a képviselői gyakran úgy viselkednek, mintha egymás esküdt ellenségei lennének.

Ennek az egyik eredménye a totális káosz, a bizalmatlanság, az állandó félelem és végső soron a hatékonyan működő állam hiánya.

Romániában minden mintha történne, de igazából soha nem lehet tudni, hogy pontosan mi fog történni.

Nekünk, erdélyi magyaroknak az az érdekünk, hogy Románia egy jól működő jogállam legyen, megtörténjen a hatalmi ágak szétválasztása, a kisebbségi jogok ne csak papíron létezzenek, hanem a valóságban is érvényesüljenek, hogy az 1918-as ígéretek a centenárium közeledtével valósággá váljanak, és elismerjék közösségünket államalkotó tényezőként.

Ezért a parlamenti munkánkban és minden olyan intézményben és helyen, ahol döntések születnek, és a közvélemény alakítására lehetőség van, nekünk kompromisszumok nélkül azokat az elveket kell követnünk és érvényesítenünk, amelyek visszavezetnek, vagy elvezetnek a hatalmi ágak szétválasztásához, a jogállamisághoz és azoknak a törvényes garanciáknak a megteremtéséhez, amelyek a kisebbségi lét intézményes feltételeit is biztosítják.

Nagy kihívások ezek, és 27 évvel a kommunizmus megbukása után is óriási feladatnak tűnik megvalósításuk.

A második csomag a kisebbségi jogokra vonatkozik. A mögöttünk lévő két és fél évtizedben volt amikor úgy éreztük, hogy közelebb kerültünk céljaink eléréséhez, azoknak a törvényes kereteknek a megalkotásához, amelyek a közösségi jogok széles skáláját biztosítják számunkra. De volt olyan is, különösen az elmúlt években, hogy úgy éreztük, nagy léptekkel és gyorsan eltávolodunk ezektől a céloktól.

Bizonyosan követtünk el hibákat is, mégis azt gondolom, döntően nem rajtunk múlott, hogy nemcsak az 1918-as ígéreteket nem tartotta be a többségi társadalom, de az 199o után hozott törvények egy része sem teljesült.

Célunk tehát az, hogy a nyelvhasználat területén jelentős változtatásokat érjünk el. Ezért kidolgoztuk a 215-ös törvény módosítását. Egyrészt a félreérthető és szándékosan és rosszindulatúan félreértelmezhető passzusokat egyértelművé tettük. Másrészt bővítenénk a nyelvhasználati jogok területét és az alkalmazás körét. Javasoljuk a küszöb csökkentését és egy alternatív küszöb bevezetését.

Javaslataink azokból a nemzetközi egyezményekből vezethetőek le, amelyeket Románia ratifikált, de a valóságban soha nem érvényesített. A jogsértés esetén szankciókat is javasolunk a törvénybe, hisz eddig a szankciók hiánya is bátorította azokat, akik a kisebbségben élő nemzeti közösségeket asszimilálni szeretnék.

Ennek a tervezetnek a sorsa egyben a próbatétele is lesz annak, hogy a kormánykoalíciós többség mennyire gondolja komolyan a parlamenti együttműködést a Szövetséggel.

A közösségi szimbólumok használatának a kérdése a kormány asztalán van. Nem kérünk mást, csak annyit, hogy amit lehet Szucseáva és Neamti megyékben, vagy mondjuk Dobrudzsában, az legyen lehetséges és természetes Székelyföldön és Erdélyben. Hogy sem a székely zászlóért, sem Erdély zászlójáért ne járjon semmilyen büntetés.

Az anyanyelvű oktatás továbbra is prioritásunk marad.

Az oktatási rendszer előttünk álló változásai nem érinthetik, nem szűkíthetik a már megszerzett jogokat. Ugyanakkor a versenyképességet a lehető legkomolyabban kell vennünk. Ez a megmaradás egyik kulcsa.

Minőségi tudás, versenyképes fiatalok.

Hölgyeim és uraim, kedves kollégák!

A jövő évi centenárium, az egyesülés száz éves évfordulója bizonyára próbára teszi a román-magyar viszonyt. A nagy történelmi forduló mást jelent a mi számunkra, és mást jelent a román többség számára. A két közösség között a bizalom szintje nagyon alacsony.

Mi az 1918-as ígéreteket kérjük számon, és azt várjuk, hogy azokat tartsa be Románia. A románok vélt félelme arra vonatkozik, hogy mi elszakítjuk Erdélyt.

Engedjék meg, hogy elmeséljek egy kis történetet.

Néhány héttel ezelőtt a képviselőház kulturális bizottságában egy, a centenáriumra fokuszáló törvénytervezetről vitáztunk. Márton Árpádnak volt egy javaslata arra vonatkozóan, hogy írjuk be a tervezetbe: a gyulafehérvári nyilatkozatban a kisebbségeknek tett ígéreteket be kell tartani, a jogrend részévé kell tenni.

Én egyszerű és érthető érvekkel fenntartottam az Árpi által megszövegezett javaslatot. A vitában az egyik képviselőtársam, az USR tanult fiatal képviselője jámbor arccal azt kérdezte, hogy magyarázzam el, milyen ígéretekről van szó, mert ő nem tudja.

Elmagyaráztam.

Elképedve, csodálkozva hallgatta, amit mondtam, majd egyedüliként tartózkodott a szavazáson. A többiek rajtunk kívül a javaslat ellen szavaztak, és egy marosvásárhelyi képviselő kolléga azt próbálta elmagyarázni, hogy azok nem is voltak igazából ígéretek, mert az csak egy nyilatkozat volt, ezt ma számon kérni nem lehet, amúgy is Románia a kisebbségi politikáját illetően egy mintaállam.

Nekem meg az állam esett le ettől.

Két olyan magatartás, amitől az embernek vagy elborul az agya, vagy elmegy a kedve mindentől. De közben egyiket sem engedheti meg magának.

Ilyenkor még inkább érteni vélem azt a hihetetlen rombolást, amit nemzedékek egymást követő sorában okozott az a nacionalista és hamis történelemszemlélet és oktatás, amely ma is folytatódik.

Döbbenetes és elkeserítő, ahogy 2017-ben a Román Tudományos Akadémia agresszív magyarellenes és nacionalista retorikával mérgezi a közvéleményt és azt mondják, hogy készülnek a centenáriumra. 100 évvel az egyesülés után még most is azzal riogatják a most felnövő nemzedékeket, hogy a magyarok el akarják rabolni Erdélyt, Románia területi épségére törnek. Ebből a napi gondokkal küszködő ember csak annyit ért meg, hogy a magyarok az ország ellenségei, s mert ezt az akadémia nagytudású emberei állítják, biztosan komoly a dolog.

Felelőtlenség és kalandorság az, amit ezek az urak tesznek.

Nekünk ehhez képest nem elnézést kell kérnünk azért, hogy minden ilyen törekvés ellenére száz év után is itt vagyunk, létezünk, talpon maradtunk száz esztendő után, hanem azt kell felmutatnunk, hogy száz év alatt mit tettünk le az asztalra, milyen értékeket teremtettünk, mit alkottunk. És azt is, hogy mit vettek el tőlünk, hányszor kellett újrakezdenünk.

Azt, hogy nem hátrálunk!

Azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulunk tehát a román közvélemény-formálókhoz és döntéshozókhoz, a demokratikus politikai pártok vezetőihez és minden jóérzésű emberhez, hogy óvjuk meg egymást és a romániai társadalmat attól, hogy a centenárium fő üzenete a magyarok ellen irányuljon.

Ne magyarellenes retorikával fedjék el azt, hogy nincs egy olyan nagy össztársadalmi projekt, ami a közös jövőnkről szólna. A jövőt képeseknek kell lennünk alakítani, úgy formálni, hogy abban mindenkinek helye legyen, és ne az asszimiláció réme lebegjen előttünk, hanem a másság kölcsönös tisztelete és elismerése.

2015 elején javasoltunk egy többség-kisebbség paktumot. Sajnos erre a mai napig nem kaptunk szinte semmilyen választ. Ma ismét és továbbra is időszerű az, hogy legyen egy olyan megállapodás, amely előrevetíti, hogy mit teszünk és mitől zárkózunk el, hogyan lépünk előre és mit gondolunk arról az országról, ami immár mindannyiunk hazája.

Tisztelt küldöttek!

Az előttünk álló feladatokról a programunk és azok a stratégiai dokumentumok szólnak, amelyeket ma elfogadásra javaslunk. Szövetségünknek részt kell vállalnia minden olyan közpolitikai kérdésben, amely élhetőbbé teszi ezt az országot.

Ezért a Szövetség Programja hangsúlyos szociálpolitikai elemekkel bővül:

Kiemelt célunk lesz az idős- és házibeteg-gondozással foglalkozó civil és egyházi szervezetek állami támogatásának növelése.

A családközpontú társadalmi közeg kialakítása a nagycsaládosoknak járó kedvezmények bővülésével együtt.

Nagy figyelmet fordítunk a nők és férfiak közötti esélyegyenlőségre, az egyenlő bánásmód biztosítására a foglalkoztatás, a szociális biztonság és az oktatás és a képzés terén. Végérvényesen vissza akarjuk szorítani a családi erőszak, illetve a nők elleni erőszak lehetőségét.

Megújul az Alapszabályzat. Nemcsak egyszerűbb és áttekinthetőbb lesz, de két fontos tartalmi újdonság is belekerül: a női képviselet elve az RMDSZ-en belül hatékonyan érvényesüljön és a szórvány képviseletet az Alapszabályzatba bevezetjük.

A női képviselet ügye folyamatosan érő, erősödő ügye Szövetségünknek. Még nem vagyunk az út végén, de fontos lépést teszünk előre.

A szórvány képviselete már tavaly megvalósult. Azt gondoljuk, hogy az egyszeri helyes politikai döntést érdemes állandósítani, kodifikálni, így biztosítva azt, hogy a politikai széljárástól függetlenül a szórványban élő magyaroknak mindig legyen képviselete a parlamentben. Nélkülük nincs meg az 5 százalék, a tömbnek sem lenne képviselete.

Végezetül készítettünk egy stratégiai dokumentumot is, ami mindezt összefoglalja és kijelöli a feladatainkat az elkövetkező két esztendőre. Ezt Porcsalmi Bálint fogja részletesen ismertetni.

A dokumentum világosan kijelöli teendőinket és prioritásainkat, amelyek közül a legfontosabbak:

• a kisebbségi és nyelvi jogok bővítése és alkalmazásuk ellenőrzése
• az autonómia, mint a közösségi jogok biztosításának garanciája
• az oktatás minőségének javítása
• az erdélyi magyar társadalom szervezése
• és végül, de nem utolsó sorban: a magyar emberek jólétének és boldogulásának segítése

Nem kétséges, ambiciózus tervek ezek egytől egyig. De hova jutnánk, ha másként gondolkodnánk?

Kedves barátaim!

A napokban ezekről a kérdésekről beszélgettem egy barátommal, aki miután meghallgatott, azt mondta, hogy az, ami előttünk áll, nemzedékek munkája.

Lehet, hogy igaza van. Nekünk azt kell megtennünk, ami a mi nemzedékünk feladata, része a munkából.

Hiány nélkül, mulasztás nélkül kell elvégeznünk a mi munkánkat. Mert akkor biztosan, hogy jönnek azok, akik folytatni akarják és tudják a mi munkánkat, ahogy mi is az előttünk járt nemzedékek munkáját visszük tovább.

Érdekvédelmi politikánk főszereplője a romániai magyarság!

Nem hiszünk a csodákban, és nem gondoljuk, hogy egyik napról a másikra minden megváltoztatható. A szorgalommal és hozzáértéssel, tisztességesen és alázattal elvégzett munkában hiszünk, és erre vállalkoztunk.

Nem teszünk, nem tehetünk másként. Csak így van esélyünk arra, hogy közösségünk egyben maradjon, gyarapodjon, hogy a fiatalok is itthon keressék boldogulásukat.

Így aztán, kedves barátaim, nem marad, nem maradhat más, mint amit Wesselényi Miklós mondott: „Numquam retro” – azaz nem hátrálunk meg!

Megyünk előre, többnyire felemelt, néha leszegett fejjel, de mindig konokul.

Stratégiai dokumentumot, új Alapszabályzatot és Programot fogadott el az RMDSZ Zilahi Kongresszusa

A stratégiai dokumentum az RMDSZ prioritásait, teendőit tartalmazza, konkrét intézkedéseket javasol: a nyelvi jogok bővítését, a kisebbségi törvény parlamentbe való benyújtását, az intézményes párbeszéd megerősítését a pedagógusokkal, orvosokkal, gazdákkal, vállalkozókkal, a Mikó Imre szolgálat megerősítését. Az RMDSZ ugyanakkor vállalja, hogy 250 ezer aláírást gyűjt Erdélyben a Minority Safepack kezdeményezés támogatására, állandósítja a külföldi lobbit, pályázatot indít román tankönyvek megírására és a fiatal gazdák, vállalkozók támogatására, átfogó képzési programot indít önkormányzati képviselőinek.

A Kongresszus négy határozatot fogadott el: a Minority SafePack, a Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom kampány, agrárpolitika és a marosvásárhelyi iskola kapcsán.

„Az RMDSZ számára a legfontosabb a katolikus iskolába tanuló diákok érdekeinek védelme, azaz, hogy a jelenlegi tanévet zavartalanul be tudják fejezni, illetve a következő iskolai évben se maradjanak ki az oktatási rendszerből. Az iskola további működését biztosító döntések meghozatalának több hónapos halogatásának a célja az, hogy mind az érdekvédelem, mind a szülői közösség elfáradjon és feladja. Mindenkinek tudnia kell: a magyar közösség jogos igényét, a marosvásárhelyiek akaratát nem vehetik semmibe, nem adjuk fel. Nem hátrálunk meg!” – idézett a dokumentumból Novák Csaba Zoltán Maros megyei szenátor.

Az erdélyi gazdákat és vidéket célzó dokumentumot Tánczos Barna szenátor mutatta be, aki szerint egyes tagállamok mezőgazdasága és vidéki térségei különböző fejlettségi szinten vannak, és ennek megfelelően, különböző beavatkozásokat, eszközöket kell alkalmazni annak érdekében, hogy a vidéki közösségek ne legyenek hátrányos helyzetben a városi közösségekhez viszonyítva.

Elengedhetetlen a pályáztatási rendszer az egyszerűsítése uniós és országos szinten is. Az arányosság és a szolidaritás elvét úgy kell összehangolni, hogy a 2021 utáni periódusban a nagygazdák elsősorban pénzügyi eszközöket érjenek el, míg a kisgazdaságok esetében a jövdelempótlás és – kiegészítés legyen meghatározó, mert fontos a vidéki közösségek és települések identitásának megerősítése – áll a dokumentumban, amelyet Tánczos Barna, az RMDSZ Hargita megyei szenátora mutatott be.

A Szövetség Nőszervezete NEEEM! (Nők Elleni Erőszak Elleni Mozgalom) címmel kampányt indított, amelynek célja a megelőzés, az erőszakot elkövetők szigorúbb büntetése és a bántalmazott nő azonnali védelme. „Az állam által kínált megoldások nem elegendőek, nem nyújtanak sem azonnali, sem hosszú távú biztonságot, ezért az RMDSZ törvénymódosítást nyújt be a parlamentben, amely előírja a bántalmazó azonnali távoltartását, illetve szigorítja az erőszak büntetését” – szólalt fel a Nőszervezet kampányának részeként összeállított intézkedéscsomagot bemutató Csép Éva Andrea parlamenti képviselő, a törvénymódosítás egyik kidolgozója.

Az Európai Unióban 60 millió ember él kisebbségben, ebből az erdélyi magyarok alkotják a legnagyobb őshonos közösséget. Az EU területén ugyanazoknak az emberi jogoknak és ugyanazoknak a kisebbségi jogoknak kell érvényesülniük, ezt pedig csak egy közös EU-s szabályozás szavatolhatja. Különböző nyelvi, nemzeti, etnikai közösségek békés együttélése, az identitásukhoz szükséges jogi normák kialakítása közös európai felelősség. Az RMDSZ és alapító partnerei 2011 eleje óta hosszú utat tettek meg a kezdeményezés előkészítésében. A Minority SafePack-ben megfogalmazott javaslatok védik a nyelv- és szimbólumhasználati jogokat, támogatják a nemzeti kultúrát és hagyományokat, egyenlő bánásmódot biztosítanak a többségi társadalommal szemben. A Minority SafePack elfogadása érdekében egy év alatt egymillió aláírásnak kell összegyűlnie legalább hét EU-s tagállamból – áll a dokumentumban, amelyet Winkler Gyula európai parlamenti képviselő mutatott be.

A 13. Zilahi Kongresszus elfogadta az RMDSZ új Alapszabályzatát, amely megerősíti a nők képviseletét az RMDSZ testületeiben, rögzíti, hogy a szórvány-magyarság parlamenti képviselője biztos befutó helyen legyen, és azt, hogy kötelezően a Szövetség minden megyei/területi szervezeténél válasszanak ügyvezető elnököt.

A Szövetség programját célzó módosítások leginkább az esélyegyenlőségi, szociálpolitikai, ifjúsági, külügyi és a gazdasági problémák megoldására terjednek ki. Az ifjúságot a szülőföldön való letelepedésre ösztönzik, emellett a nők esélyeinek munkapiaci növelését, a férfiak és nők közötti bérszakadék csökkenését, és a nők elleni erőszak megelőzését is sürgetik. Külpolitikájukban szorgalmazzák, hogy a nemzeti jogszabályok mellett az európai intézmények is védjék az őshonos nemzeti kisebbségek által teremtett értékeket és ezt a sokszínűséget.

Értékeltek és terveztek az RMDSZ politikusai

A Gyulafehérvári Népgyűlés közelgő centenáriumával kapcsolatban Markó Béla, az RMDSZ egykori elnöke úgy nyilatkozott, úgy érzi nőttek az igények a magyar közösséggel szemben, elvárják, hogy a magyarok örüljenek az elmúlt száz esztendőnek. „Baj van a magyarok ünneplési lelkesedésével” – tett hozzá ironikusan. „Egyvalamit azért mégis ünnepelhetünk, hogy száz esztendő multán is itt vagyunk, nem lehetett minket sem kiüldözni, sem beolvasztani, túléltük a fasizmust, túléltük a kommunizmust és volt erőnk 1989 után mindent újrakezdeni. Az RMDSZ nem tért le arról az útról, amelyet még 1990-ben jelöltünk ki magunknak, holott közben cserélődtek nálunk is a politikusok, íme, én is a régiek közé tartozom már” – hangsúlyozta, majd egy versidézetet parafrazálva, azt kívánta fiatalabb kollégáinak, hogy: „Mit mi nem egészen dicstelenül kezdénk,/ Azt ti folytassátok teljes dicsőséggel!”

Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök a megválasztása óta eltelt 105 nap eseményeiről beszámolva elmondta, az Ügyvezető Elnökség mindennapjait a türelem és az alázat, néha pedig a túlvállalás és a tűzoltás jellemezte. Több kampányt – beiskolázási kampány, kommandói könyvgyűjtés és Nők Elleni Erőszak Elleni akció – indítottak, számos átszervezésen vannak túl, közös és pontosabb tervezést és egységes kommunikációt kezdeményeztek.

Az RMDSZ prioritását tartalmazó stratégiai dokumentum tartalmát ismertetve elmondta, a Szövetség bővíteni kívánja a nyelvi jogokat, oktatás terén: aktualizálják a megyei oktatási terveket, pályázatot írnak ki a román tankönyvek megírására és a fiatal gazdák, vállalkozók támogatására, ugyanakkor állandósítják a külföldi lobbit, megerősítik az intézményes párbeszédet a pedagógusokkal, orvosokkal, gazdákkal, vállalkozókkal, kreatív és IT-iparágban dolgozókkal.

Az ügyvezető elnök beszédében úgy fogalmazott, a kisebbségi helyzetből az következik, hogy nyitottnak kell lennünk a másra, a másik vagy a többi kisebbség felé, legyen az egy másik etnikum, vallási vagy kulturális közösség. Nehezen érvelhető, ha egy kisebbségi politikus intoleráns a mássággal, más kisebbségekkel. „A politikus feladata az, hogy szolgálja a közösséget, nem pedig az, hogy mindenben kiszolgálja annak balítéleteit. Az a közösség, amelyik a maradást választja, azaz bezárkózik és elvet mindent, ami új és idegen, nem fog megmaradni. A politikusnak ezért vezetnie is kell, irányt mutatni, véleményt formálni. Ahogyan ezerszázegynéhány évvel ezelőtt az akkori politikusok úgy gondolták, hogy a kényelmes sztyeppe helyett inkább kipróbálnák a Kárpát- medencét” – fogalmazott.

Biró Rozália, az SZKT elnöke szerint ma minden eddiginél nagyobb szükség van az érdekvédelemre, a székelyföldieknek és a szórványmagyarságnak egyaránt. „Ma, mikor iskoláink felszámolására és anyanyelvünk korlátozására törekednek, ma sem könnyebb a helyzet, mint 27 évvel ezelőtt. Nem hátrálunk meg, mert nem hátrálhatunk meg. Bebizonyítottuk a Szövetség érzi, és tudja a közösségi gondokat, elvárásokat, érzi, és tudja, hogyan kell Románia és Európa szinten szerepet vállalnia.”−mondta.

Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakciójának vezetője beszédében a bukaresti munka kapcsán elmondta, a parlamenti képviselet egyik hozadéka lehet a jövőben, hogy az RMDSZ kormányra lép, hiszen bevallja-e vagy sem, tény, hogy minden politikai szervezet célja, hogy kormányon legyen. Így tud hangsúlyosan beleszólni a közpolitikák alakulásába, egy-egy terület fejlesztési irányainak meghatározásába. „A kormányra lépésnek mindig is voltak feltételei, mint ahogy most is lenniük kell. A kormányzásnak eszköznek kell lennie az erdélyi magyarok hangsúlyosabb képviseletéért, ezért egy esetleges felkérésre csak akkor mondhatunk igent, ha megfelelő hozzáállást tapasztalunk a magyar közösségi ügyek felvállalását illetően. A mi szövetségesünk nem a román politikai bal vagy jobb oldal, hanem a romániai magyar közösség, és ezt minden döntéshozásnál szem előtt tartjuk. Mert a nem hátrálunk meg cselekvési mód, csakis a magyar közösséggel együtt sikerülhet”− mondta.

Korodi Attila kongresszusi küldöttek előtt tartott parlamenti beszámolójában az elmúlt időszak törvényalkotási tevékenységéről tájékoztatta a jelenlévőket, elmondta a Szövetség nagy részben megújult frakciója az elmúlt 154 napban bizonyosságot tett arról, hogy jól felkészült, tud tárgyalni és ki tud állni a magyar közösség érdekeiért. Beszédében kitért az anyanyelvhasználatot az egészségügyben és szociális intézményekben lehetővé tévő törvénytervezetre: „csak az érti meg, hogy mennyire fontos az anyanyelvünk használata a kórházakban, aki volt már abban a helyzetben, hogy románul kellett elmagyaráznia az orvosnak, hogy mi baja van a beteg gyermekének, miközben jóformán gondolkodni sem tud az aggodalomtól. Óriási előrelépés, hogy eddig eljutottunk. A törvény szerint most már mindenhol, ahol magyarok élnek, minden kórháznak kötelessége lesz magyarul is gyógyítani a betegeket. A mi feladatunk az lesz, hogy ellenőrizzük a törvény betartását”. Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője beszédében továbbá hangsúlyozta: „mi nem csak választást nyertünk, hanem kemény munkára vállalkoztunk mind a 30-an a parlament alsó- és felsőházából. Az új időszámítás fő irányvonala az kell legyen, hogy ne a tűzet oltsuk Bukarestben, hanem előre tervezzünk és dolgozzunk”.

„Románia uniós csatlakozásakor a helyi önkormányzatok autonómiájának tiszteletben tartását vállalta, ehhez képest a hatáskörök jelentős része továbbra is központosított. Ezen változtatni kell, és erről naponta emlékeztetnünk kell a kormányt, nekünk, önkormányzati vezetőknek, de parlamenti képviseletünknek is. Nagy szükség lesz RMDSZ-es törvényhozóink hatékony munkájára az elkövetkező időszakban, amikor a közigazgatási törvény módosítására kerül sor” – hangsúlyozta beszédében Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke.

Székely István, a Kulturális Autonómia Tanács elnöke beszámolójában hangsúlyozta, eddig a pedagógusokkal alakult ki intézményes párbeszéd, de itt nem szabad megállniuk. Orvosokkal, szociális szférában dolgozókkal, építészekkel, örökségvédőkkel kell intézményi kapcsolatot kialakítani minél hamarabb. Szerinte nagyon fontos az, hogy a szakpolitikákat a magyar szakemberek véleményére alapozzák. „Hallgassuk meg azt is, ami nem tetszik, amikor kritizálnak – mert nem az a dolgunk, hogy megsértődjünk, hanem az, hogy ebben is jobbak legyünk, mint a többség. Nem leszünk a legnagyobb párt Romániában – de nekünk lehetnek a legjobb, szakmailag megalapozott programjaink. És ennél kevesebbre nem is érdemes törekedni” – mondta.

A Nőszervezet célja teret, lehetőséget és keretet biztosítani azoknak a nőknek, akik tenni akarnak közösségükért. És az ilyen nőkre hihetetlen szükség van, hiszen kiváló szakemberek vannak közöttünk, akik felkészültségüknek köszönhetően szaktudásuknak jobb döntéseket hoznak. Az elmúlt két évben azért küzdöttünk, hogy minél több nőt minél jobban felkészítsünk a közösségi szerepvállalásra. A következő feladatunk, hogy ennek a keretét kiharcoljuk. Sikeres, rátermett nőket akarunk közösségünk élére. Nem kívánunk egyebet, mint egészséges egyensúlyt. Közéletben, magánéletben egyaránt. A nők közösségformáló szerepe felbecsülhetetlen, az elmúlt két év munkájának köszönhetően pedig egyre több olyan nő van, aki eleget tud tenni a feladatnak” – mondta Lőrincz Csilla, a Nőszervezet alelnöke.

Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke úgy fogalmazott, a fiatal vállalkozások munkahelyeket teremtenek, Erdélyt építik, gazdagítják. Szerinte csak az látja át igazán ezeknek a vállalkozásoknak a nehézségeit, problémáit, aki nap mint nap ebben mozog. „Az RMDSZ-nek ezért folyamatos párbeszédben kell állnia a fiatal vállalkozókkal, nyitnia kell feléjük. Akkor tudjuk a törvényhozás szintjén hatékonyan segíteni őket, ha  ha közösen tervezünk velük. Azzal a céllal hozzuk létre a fiatal vállalkozók tanácsát, hogy ez a testület kidolgozza a fiatal vállalkozások adóterheinek csökkentésére vonatkozó törvénymódosításokat. A cél egyszerű: érje meg Erdélyben vállalkozni!”

„A legutóbbi két parlamenti választáskor gyakorlattá vált az, hogy a szórványnak is van képviselője a székelyföldi megyék szolidaritása eredményeként. Ezt a gyakorlatot mától az Alapszabályzatban is rögzítjük. Ez egy nagyon fontos jelzés a szórvány magyarok, és egész közösségünk számára, hiszen a szervezet belső szolidaritását erősíti. Szépen példázza, a minden magyar számít elvét, hiszen a szórványban jóformán lehetetlen a parlamenti képviselet megszerzése” – mondta felszólalásában Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke.

Horváth Anna ügyvezető alelnök Nagy Zsoltnak írott leveléből idézett: ,,Elindultunk az úton. Túl vagyunk két országos választáson, sok helyen megújult a csapat. Ma a szervezet apraja-nagyja, az önkormányzatoktól a parlamentig veled együtt vallja, hogy újra kell építeni a bizalmat. Újra kell építeni a közösségi részét a szervezetünknek – vagy, ahogy te fogalmaztál – a Szövetséget az RMDSZ-ben: az emberek gondjainak és vágyainak meghallgatásával sok, elkötelezett, türelmes és alázatos munkával.

Szabó Ödön parlamenti képviselő elmondta, az elmúlt pár hónapban változás történt: a magyar tannyelvű iskolákban tanuló diákok román nyelvből sajátos tanterv alapján készített speciális, könnyített tételekből vizsgázhatnak a képességvizsgán és érettségin, amennyiben a képviselőház után, az RMDSZ kezdeményezését döntő házként a szenátus is megszavazza. „Az RMDSZ-nek vállalni kell a döntéseket, a szakmával közösen kell döntéseket hozni, gyorsan és felelősen, különben az egyes problémák az egész rendszer válságát okozzák” – mondta.

„Még ma is félünk a másságtól, félünk attól, hogy a gondosan berendezett kis konzervatív házunk tája kibillen a (sosem létező) egyensúlyból. Ki kell nyitnunk az ablakot, be kell engednünk a friss levegőt. A mai Kongresszuson elindultunk a jó úton: ezentúl több nő lesz aktív része a döntéshozatalnak, több szakember segíti majd a munkánkat. Társadalmi vitát szervezünk, a kritikus hangokat meghallgatjuk. Mindezzel, mi, együtt, építjük a közösségünket. Építjük a jövőnket” − hangsúlyozta beszédében Hegedüs Csilla ügyvezető alelnök, az RMDSZ Nőszervezetének alelnöke.

„A célunk továbbra is az, hogy létezzen egy európai keretszabályozás, amely védelmet és hivatkozási alapot jelent a nemzeti kisebbségek számára. Nekünk nem érdekünk, hogy a tagállamok saját belső ügyükként tekintsenek erre a kérdésre, az az érdekünk, hogy Brüsszel beleszóljon a kisebbségi kérdésbe, amely Európának ebben a felében, ebben az országban legalábbis nincsen megnyugtatóan rendezve. Minden ellenkező híresztelés ellenére igenis van magyar kérdés Romániában, a közösségünknek számos rendezetlen ügye van, a többség és kisebbség együttélése szabályozást igényel. Ezek létező és valós problémák, amelyekre a közösségünk válaszokat és megoldásokat vár, ezért sem Bukarestben sem Brüsszelben nem hátrálhatunk meg” – hangzott el Sógor Csaba európai parlamenti képviselő beszédében.

„A valóság az, hogy Bukarestből a legjobb esetben is számokat látnak, adatokat. A kátyukat mi látjuk az utcán, a beteg gyerek panaszát mi halljuk a kórházban, a rezsiköltségek miatt zsörtölődő nyugdíjas bácsinak mi nyújtunk segítséget. Ami Bukarestben a leaszfaltozott utak hossza – az nekünk konkrét, aszfaltozásra váró utcákat jelent. Ami onnan nézve kórházi ágyszám – az nekünk az aggódó szülők és rokonok tekintete” – hangsúlyozta Kereskényi Gábor, Szatmárnémeti polgármestere, aki a decentralizáció fontosságát hangsúlyozta beszédében.

„Két hírem van: egy jó és egy még jobb. Kezdem a jóval: a Partium tavaly tovább erősödött politikailag. Két választáson mérettettünk meg és a régiónk mindkettőn kiválóan szerepelt. Hagyományosan a székely láb az erős, remélem, tartósan az lesz a partiumi is. Pedig mindannyian tudjuk, hogy másfajta, de összességében nehezebb körülmények között vitézkedünk ezen a tájon. A még jobb hír: a magyar képviselet erősödése, az RMDSZ vezető szerepe nem csak politikai és közösségi szempontból fontos, hanem a régió gazdaságára, az itt élő emberek anyagi biztonságára, gyarapodására is hatással van”− fogalmazott Pataki Csaba, a Szatmár Megyei Tanács elnöke.

Péter Ferenc, Maros Megye Tanácsának elnöke felszólalásában hangsúlyozta, mindent meg kell tenni azért, hogy megvédjék a magyar oktatási intézményeinket, hogy se a katolikus iskolát, se más intézményt ne szüntessenek meg, hogy színvonalas anyanyelvi oktatást biztosítsanak a fiataloknak. „Erdély jövője és fejlődése szempontjából kulcskérdés, hogy sikerüljön itthon tartani a fiatalokat és felkészült szakembereink legyenek. Erre kell törekednünk, és ezért kell közös erővel cselekednünk” – mondta.

Marina Ida, az RMDSZ Nőszervezetének alelnöke, Szilágybagos polgármestere beszédében azt mondta: „számtalan akadály, korlát  kerül ma is utunkba, de egy családként, egy közösségként összefogva, a változás elfogadásával és szeretetével viszonyulunk a történésekhez. Anyaként és nő polgármesterként is tudom, hogy a családot össze kell tartani, az elfáradtat támogatni kell, a repülni vágyó fiatalnak teret kell biztosítani , a társunknak megbecsülést, a gyermekeinknek  állandó szeretet kell nyújtani . S így marad meg a család, így erősödik a közösség, így haladhatunk együtt az úton.”