Nem szabad hagynunk, hogy a deportálás szörnyűségei feledésbe merüljenek

Kötelességünk az emlékezés, hogy mindaz a szörnyűség, amit őseink átéltek, ne ismétlődhessen meg újra – hangzott el azon az ünnepi rendezvényen, melyre Csanáloson került sor szombat délelőtt. A helyi önkormányzat által szervezett alkalom szentmisével kezdődött, majd az emlékezők átvonultak a kultúrotthonhoz, hogy az ott található emléktábla előtt is leróják kegyeletüket.

Mindössze egy személy él még Csanáloson azon 260 közül, akiket 1945. januárjában oroszországi kényszermunkára szállítottak. A 260 csanálosi személy közül 255-en római katolikus felekezetűek voltak, hárman görögkatolikusok, ketten pedig reformátusok — 13 asszonyt, 72 leányt és 175 fiút, férfit vittek el a Szovjetunióba. A hogylétükről sokáig nem tudtak semmit az itthon maradottak.

A szombat délelőtti rendezvény szentmisével vette kezdetét, amelyet Tzier Ernő plébános celebrált.

A szentmisét követően, az emlékezők a kultúrotthonhoz vonultak, ahol a néhány évvel ezelőtt kihelyezett, deportáltak nevét tartalmazó emléktábla előtt ünnepi főhajtásra került sor.

A koszorúzást megelőzően beszédek hangzottak el. Házigazdaként, Schupler Tibor Csanálos polgármestere köszöntötte a jelenlévőket. Ebben az évben is részt vett az eseményen, Pataki Csaba megyei tanácselnök, a prefektusi hivatal küldötteként Florin Gazdac, de szép számban érkeztek a Nagykároly környéki sváb települések, községek polgármesterei és a Német Demokrata Fórum megyei szervezetének képviselői is az ünnepi rendezvényre.

Emlékezni gyűltünk ma itt össze, mert a deportálás szörnyűségének történetét nem hagyhatjuk feledésbe merülni. A megtörténteket kötelességünk továbbadni a jövő nemzedékeinek, hiszen ez garantálhatja azt, hogy a történelemnek ez a szégyenteljes szakasza nem ismétlődhet meg.

Valamivel több mint 300 évvel ezelőtt érkeztek a svábok erre a vidékre, s bár a semmiből teremtettek elő mindent generációkon keresztül, az igazi megpróbáltatás mégsem ez volt számukra, hanem az 1945-ben bekövetkezett deportálás szörnyűsége.

Erőszakkal több száz, több ezer embert kényszermunkára hurcoltak el az akkori Szovjetunió területére. Emlékezetes, szomorú dátum a csanálosi svábok történetében 1945. január 9-e, hiszen ezen a napon zárták őket vagonokba a nagykárolyi állomáson, együtt más nemzetiségű emberekkel, hogy az elvárt létszámot sikerüljön teljesíteni. Elindult a halálvonat, hogy a szovjet munkatáborokba szállítsa a rajta tartózkodókat.

Számtalan szörnyűséget éltek át a deportáltak: a csanálosiak közül 79-en ott haltak meg a munkatáborban, sokan több hónapon keresztül tartó menekülés révén jutottak haza, míg voltak, akik évekig szenvedtek a fogságban. Nagy tragédiák, nagy szenvedések, s azt hiszem, akik hazatértek, azok is egy életen át viselték az átélt viszontagságok, traumák emlékét, testükben, lelkükben egyaránt. Sajnos ma már csak egy személy él Csanáloson, a deportálás túlélői közül: Czier Mariska néni, aki hajlott kora okán, a szabadtéri eseményen nem tudott részt venni.

Ennek a mai eseményünknek van egy fontos célja: mindez, amire most emlékezünk, már történelem. Viszont nekünk kötelességünk ezt a történelmi eseményt továbbítani leszármazottainknak, hogy ilyen és ehhez fogható tragédiák ne történhessenek meg többé”- mondta a meghatottságtól elcsukló hangon, Schupler Tibor, Csanálos polgármestere.

A községi elöljárót, Pataki Csaba a megyei tanács elnöke követte. Pataki rövid beszédében az előtte felszólaló szavait nyomatékosította: emlékezni, emlékeztetni kötelességünk.

Egy évvel ezelőtt ugyanitt arról beszéltem, hogy próbáljunk meg egy olyan jövőt elképzelni, ahol nem lesz egyik ember a másik ellensége és soha senki nem fog azért szenvedni, mert egy bizonyos nemzetiséghez tartozik és tiszteli az őseit.

Egy évvel ezelőtt még másképpen terveztük az életünket. Úgy gondoltuk, hogy a megemlékezés utáni terveinket megvalósítjuk. Aztán megtanultuk, hogy az elmúlt év mégsem lett olyan, amilyennek terveztük, mert nem egyik ember zárta be ugyan a másikat, hanem saját magunkat kényszerültünk bezárni és egy kicsit megbolondult a világ újra. Természetesen nem lehet összehasonlítani a jelenlegi körülményeket az 1945-ös eseményekkel. Sajnos azonban úgy érzem, megint egy féle háborúban vagyunk, s a jövő nem mutatkozik könnyűnek.

Én azt kívánom minden emlékezőnek, hogy egy év múlva erőben, egészségben nézhessünk egymás szemébe. Éljünk úgy, hogy odafentről büszkén nézzenek utódaikra az eltávozottak. Büszkék legyen leszármazottaikra, akiknek örökül hagyták ezt a szép földet”- mondta Pataki Csaba.

A felszólalók sorában a prefektusi hivatal képviselője, Florin Gazdac következett, majd Ludescher Herbert, a csanálosi NDF elnöke szólt a jelenlévőkhöz. A felszólalók sorát, Josef Hölczli, a Német Demokrata Fórum észak-erdélyi régionális elnöke zárta, majd következett az ünnepélyes főhajtás és koszorúzás.

Az eseményen közreműködött még a Mátyás József egykori kántor nevét viselő kórus.

A rendezvény szeretetvendégséggel zárult.