A Debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakgimnázium 11. osztályos tanulója, a börvelyi származású Végh Gábor, a közelmúltban a csehországi Brno városában lépett fel, ahol tubajátékával elkápráztatta a szakmai zsűrit, akik első díjban részesítették az ifjú zenészt.
Az ifjú zenészek számára létrehozott, több szekcióból álló versenyt 1973-ban alapították neves pedagógusok, előadóművészek és hangszergyártók – köztük az Amati Kraslice – kezdeményezésére. A megmérettetésnek Kraslice adott otthont, és egyben előválogatóként is szolgált a rangos Prágai Tavasz nemzetközi zenei versenyre. A rendszerváltás és az ország politikai helyzetének átalakulása következtében a verseny 1990 után megszűnt. Cseh és szlovák tanárok azonban fontosnak tartották a hagyomány folytatását, ezért 1995-ben a Hornforum nevű szervezet újraélesztette a kezdeményezést, elsőként kürtverseny formájában. 1997-től a Brnói Rézfúvós Hangszerek Előadói Versenyének Szövetsége vette át a szervezést, és újra több szekcióval bővítette a programot: a kürt mellett trombita, harsona és tuba kategóriákban is megmérettethetik magukat a résztvevők. A versenyzők elsősorban a V4-országokból érkeznek.
Végh Gábort a versenyről és a későbbi terveiről is kérdeztük.
– Melyik versenyt nyerted meg, és mit jelent számodra ez az elismerés?
– A Csehországban azon belül Brno városában megrendezett XV. International Interpretative Competition for Wind Instruments nemzetközi versenyen sikerült elérnem kitűnő eredményt, a tuba második korcsoportjában lettem az első helyezett. Ez az elismerés – mint minden más, amit eddig sikerült elérnem – számomra azt jelenti, hogy nem volt hiábavaló a sok munka, amit a zenébe fektettem, még ha rengeteg áldozattal is járt. Sokszor nehéz rávenni magunkat, hogy egy rangos nemzetközi versenyre nevezzünk be, hiszen a kishitűség nagy úr. Valamint, ott tényleg reális visszaigazolást kapunk arról, hogy milyen szinten vagyunk. Rengetegen kaptak már kicsi koruktól kezdve minőségi zenei képzést, én pedig egy vidéki kis településről jöttem, miért pont nekem sikerülne? De sikerült.
– Hogyan készültél fel erre a megmérettetésre?
– Kemény felkészülés volt, sok szabadidőmet áldoztam be, hogy gyakoroljak. De ezzel tisztában voltam már a jelentkezéskor. Ide csak úgy érdemes elindulni, ha komolyan gondoljuk és rá tudjuk szánni a megfelelő időt, másképp csak pocsékolás lett volna. A felkészülési időszakban számos hangversenyem volt Debrecenben az iskola keretein belül. Ez mind jól jött most, hiszen rendszeresen ki voltam téve megmérettetéseknek, gyakorolhattam a versenyhelyzetet és a hibák is nagyon szépen előjöttek egy-egy ilyen alkalmon, amin aztán tudtam még javítani a csehországi verseny előtt.
– Mi volt a legnagyobb kihívás a verseny során?
– A legnagyobb kihívás az volt, hogy a kemény felkészülés mellett tudjak koncentrálni az iskolára és az otthoni feladatokra is egyszerre. Az iskolában muszáj jól teljesíteni akkor is, ha épp versenyre készülők, nincs kibúvó. Valahogy jól is van ez így, de azért ez nagyon megterhelő tud lenni. Rengeteg szabadidőm ment el a felkészülésre, de megérte és teljes mértékben megfizetődött. Nyilván akkor is megérte volna, hogyha nem sikerül első díjat szereznem.
– Kik voltak a legnagyobb hatással rád zeneileg?
– Legnagyobb hatással a zenei fejlődésremre kétség kívül a főtárgy tanárom volt. Ő az, aki irányt mutat számomra. Emellett rengeteget hallgattam azokból a darabokból is, amit én játszottam a versenyen, de más darabok is nagyon inspirálóak tudnak lenni, ha egyeznek a zenei korszakok.
A magyar tubaművészek is nagyon nagy hatással vannak rám. Két olyan darabot is hallhattam élőben Szentpáli Rolandtól és Lukács Gergelytől, amit most játszottam a versenyen. Sokat segített a gyakorlásban is, hogy a fennebb említett két művész játékat felvettem videóra és folyamatosan hallgattam, próbáltam rájönni, hogy miként tudják ilyen remekül játszani. Elemeztem és tanultam belőlük ütemről ütemre, hangról hangra. Ezek nagyon sokat tudtak segíteni a zenei elképzelésemben.
– Milyen a napi gyakorlási rutinod?
– A napi gyakorlási rutinom nem változott, ugyan olyan mint ahogy elmeséltem 2024-ben amikor megnyertem Budapesten az országos tubaverseny I. korcsoportját. Még mindig korán kelek és este későig gyakorolok. Azt hiszem ez így is marad még – remélem – jó sokáig.
A korán reggeli befújás, és gyakorlás változatlanul maradt 6:30-tól 8:00-ig. Aztán kezdődhet az iskolai nap, az adott órarend szerint. Amint végeztem az órákkal délután és este folytatom a gyakorlást. Igyekszem minnél több óra gyakorlást beszorítani a napjaimba. Általában estére van a legtöbb időm gyakorolni 18:30tól 20:30-ig. Kihasználom ameddig az iskola nyitva van és minden időmet ennek szentelem.
– Szerinted mennyire van reflektorfényben a tuba a klasszikus zenében?
– Szerencsére manapság már bármilyen zenét át lehet írni bármilyen hangszerre, így nem csak a szó szerinti értelemben vett klasszikus zenét tudjuk játszani. Persze, nagyrészt ezekre alapozunk és ezekkel gyakorolunk, de a barokktól a mai Z-generációs slágerekig bármit játszottunk már. Ez olyan szempontból is jó, hogy széles rétegekhez eljut a fúvós zene, és ha fogalmazhatok így, akkor egyre „menőbb” lesz. Főleg a tuba, nekem, nyilván.
Ha pedig reflektorfény, akkor azt hiszem eléggé abban vagyunk, mi tubások, hiszen akkora a hangszerünk, hogy nagyon nehéz lenne minket nem észre venni. Pláne, hogy szeretjük is kihasználni a hangszer fizikai adottságait és feldiszíteni minden félével a tubánkat: az enyémnek van például karácsonyi égősor-dekorációja, de a hawaii virágokat is nagyon kedveli.
– Van kedvenc darabod, amit különösen szeretsz játszani?
– Igen, abből a versenyanyagból, amit vittem a versenyre különösen szeretem az orosz Alekszej Lebegyev: Concert Allegro művét játszani.
– Milyen terveid vannak a közeljövőben?
– A közeljövőbeli terveimről is változatlanul ugyan azt tudom mondani mint amit 2024-ben mondtam: a fúvószene megismertetése és megszeretettetése a fiatalokkal, kurzusokra és versenyekre járni, minél több zenekarban játszani és legfőképpen örömet okozni rengeteg embernek a fúvószenei koncertekkel.
Szeretném megemlíteni, hogy márciusban beadtam Debrecenben egy pályázatot a Gulyás György Alapítványnak középfokú zeneművészeti kategóriában. A célom ezzel az volt, hogy támogatást nyerjek a kiutazáshoz Brnóba. A pályázatot elfogadták és vissza nem térítendő támogatásban részesítettek. Köszönöm szépen a Kuratóriumnak és elnökének Tóth Józsefnek a támogatást!
Nagyon nagy köszönettel tartozom főtárgytanáromnak, Kerekes Imre tanár úrnak, aki rengeteg munkát és türelmet belefektetett a felkészítésembe! Köszönöm szépen Richter Edit tanárnőnek a korrepetítori munkáját, valamint, hogy idejét rászánva eljött velünk!
Nem utolsósorban szeretném megköszönni a családomnak, iskolámnak, tanáraimnak, ismerőseimnek, barátaimnak és mindenkinek, aki biztatott engem a verseny felkészülése alatt.
„Hatalmas büszkeséggel osztom meg mindenkivel a hírt, hogy Végh Gábor növendékem a csehországi Brnoban megrendezett XV. Nemzetközi Rézfúvós Versenyen, Tuba kategóriában, a második korcsoportban I. helyezést ért el! Nagyon nagy utat tettél meg, és a rengeteg munka és gyakorlás meghozta a gyümölcsét.Nagyon büszke vagyok Rád! Hálásan köszönjük Richter Edit csodálatos zongorajátékát!” – írta Gábor felkészítője, Kerekes Imre tanár úr.
Gábor az élő példája annak, hogy érdemes kiemelt figyelmet szentelni a gyerekek kulturális-és sportoktatásának, hiszen ha százból csak egy növendéknek lesz később sikeres karrierje ebből, már megéri.
Gratulálunk!
Szolomájer-Lang Gyopárka
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban
You must be logged in to post a comment.