– Szia, Zita, kérlek, dicsérd meg az Anzikszot – kértük meg Kiss Zitát, aki ugye már jó ideje távolról követi a nagykárolyi eseményeket.
– Szóval, az Anzikszot… Olvasom, figyelemmel kísérem, szeretem, olykor kicsit személyeskedőnek találom, de bizonyára okkal személyeskedő!
– Azt írja (nyilván viccesen) Gery, hogy szól valakinek arról, hogy az emberiség megérett a pusztulásra. Történt ugyanis, hogy újfent a városnapokat hiányolják… Mi a véleményed? Oroszlányban mi a helyzet?
– Kövezzenek meg, de én szerettem a városnapokat. Lehet, hogy pórias a gondolkodásom, de nekem sem a tömeggel, sem a kolbászevéssel, sőt, még a sörivással sem volt semmi bajom. Azzal sem volt bajom, hogy az egész mögött nem volt tartalom. A baj – szerintem – leginkább az volt, hogy nem csak a városnapokat nem töltötték meg tényleges és értékes tartalommal.
– Képzeld, a helyzet idehaza semmit sem változott. A helyi liberálisok továbbra is xenofóbok. Figyelemmel követed még ezt az egészet?
– Épp a tegnap este történt volt, hogy olvasgattam a facebookon, és valaki belinkelte a bulétyingyékáréj egyik cikkét. Én csak a címet olvastam el, de már az is bicskanyitogató volt. Olcsó, feszültségkeltő, ellenségeskedést szító és cirkuszt generáló – egyszóval OSTOBA, mégpedig tehetetlenségében ostoba. (Itt kicsit visszakanyarodnék az Anzikszhoz: remélem, hogy az Anziksz ennél sokkal jobb sorsra érdemes!) Szóval, azt hiszem, hogy sem a nagykárolyi liberálisok, sem az internetes lapjuk nem érdemel említést sem mindaddig, míg nem a köz javát fogják szolgálni.
– Oroszlányban tényleg kolbászból van a kerítés?
– Oroszlányon n(s)incs kolbászból a kerítés – sajnos. De, ha találsz olyan helyet ahol abból van, akkor remélem, meghívsz majd oda engemet is!
– Számodra, magánemberként mégiscsak kolbászból van? Pár fotódat látom olykor, boldognak tűnsz.
– Boldogság… Hehehe, iparkodom boldognak lenni, hiszen már csak egy fél élet áll rendelkezésemre. Egyébként jól vagyok, dolgozom, szeretem, amit csinálok, és ez jó. Mérhetetlenül hiányzik az otthoni miliő. A családom, az emberek, az utcák, a színek, az illatok, egyszóval minden, ami Nagykároly… Még Te is! :))
You must be logged in to post a comment.