Október 23. – A szabadság és az összetartozás emléknapja

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc évfordulója nemcsak Magyarország, hanem az erdélyi magyarság történelmi emlékezetében is különleges helyet foglal el. Október 23-a a bátorság, a szabadságvágy és a nemzeti összetartozás jelképe, amely Nagykároly magyar közössége számára is fontos üzenetet hordoz.

1956. október 23-án Budapesten egyetemi hallgatók békés tüntetésével kezdődött az a történelmi eseménysorozat, amely rövid idő alatt országos forradalommá bontakozott ki. A résztvevők politikai szabadságot, demokratikus átalakulást és a szovjet csapatok kivonását követelték. A kezdetben békés megmozdulás a hatalom fegyveres fellépése nyomán fegyveres harccá alakult, majd november 4-én a szovjet hadsereg nagyszabású támadást indított a forradalom leverésére. A szabadságharcot véres megtorlás követte, és magyarok százezrei kényszerültek elhagyni hazájukat.

Erdélyt sem kerülte el a forradalom hatása

Az 1956-os események hatása messze túlnyúlt Magyarország határain. Romániában, így Erdélyben is sokan figyelemmel és együttérzéssel követték a magyarországi történéseket. Az erdélyi magyar értelmiségiek, diákok és közösségek körében a forradalom reményt ébresztett, ugyanakkor a román kommunista hatalom a szolidaritás megnyilvánulásait is fenyegetésként kezelte.

A forradalommal való rokonszenv kifejezése, a hírek továbbadása vagy a magyarországi eseményekkel kapcsolatos beszélgetések is megtorlást vonhattak maguk után. Diákokat, értelmiségieket és más civileket tartóztattak le, számos embert pedig koncepciós perekben ítéltek börtönbüntetésre. Az erdélyi magyarok közül is sokan szenvedtek a kommunista diktatúra megtorlásaitól.

Ezért október 23-a az erdélyi magyarság számára nem csupán egy szomszédos ország történelmének évfordulója. Az emlékezés azoknak is szól, akik a szabadság eszméjével vállalt közösséget, és ezért személyes áldozatokat kellett hozniuk.

A történelmi emlékezet jelentősége Nagykárolyban

Nagykároly történelmi és kulturális hagyományai szorosan összekapcsolódnak a magyar nemzeti emlékezettel. A város magyar közössége számára az 1956-os forradalom öröksége a szabadság, a méltóság és az összetartozás értékeit idézi fel.

A helyi emlékezéseknek is fontos szerepük volt abban, hogy a fiatalabb nemzedékek megismerjék a múlt eseményeit, és megértsék, milyen árat fizettek azok, akik a diktatúrával szemben kiálltak az emberi jogokért és a nemzeti függetlenségért. A történelem ismerete segít abban is, hogy a jelen társadalmának értékeit – a szabadságot, a békét és az egymás iránti tiszteletet – ne tekintsük magától értetődőnek.

Az 1956-os forradalom emléke Nagykárolyban is alkalmat teremthet arra, hogy a közösség felidézze a múlt tanulságait, és továbbadja azokat a következő nemzedékeknek.

Október 23-a üzenete ma is érvényes: a szabadság és az emberi méltóság olyan egyetemes értékek, amelyekért érdemes kiállni. Az 1956-os hősök emléke arra figyelmeztet, hogy a közösség ereje az összefogásban, a bátorságban és az egymás iránti felelősségvállalásban rejlik.

„Ahol a hősöket nem felejtik, ott mindig lesznek újak!”

A nagykárolyi és környékbeli ’56-osok névsora:

*(A lista összeállítását, ezáltal az ’56-os nagykárolyiak emlékének megőrzését köszönjük Dr. Hágó Attila Nándor történésznek, aki az Anzikszot mindig, kérés és kérdés nélkül segítette) :

Ábrám Sámuel – érendrédi csoport

Született: Mezőfele, 1908. Agrármérnök, szakiskolai tanár. Letartóztatták 1959. november 3-án. A kolozsvári Katonai Bíróság az érendrédi csoport Nagybányán megrendezett pere során a BTK 209. paragrafusának 1. pontja alapján, feljelentési kötelezettség elmulasztása vádjával 5 évre ítélte.

Avasán (Avăşan) Gyula – érendrédi csoport

Született: Börvely, 1928. Orvos. Tiltott iratok tartása és a magyarországi események idején folytatott ellenséges tartalmú beszélgetések feljelentésének elmulasztása vádjával 5 évre ítélték.

Bikfalvy György – SZVISZ

Született: Tasnád, 1943. Műbútorasztalos. A BTK 209. paragrafusa alapján 15 év börtönre ítélték.

Bujdosó Géza – érendrédi csoport

Született: Kápolnásfalu, 1902. Állatorvos. Mint az államellenes szervezkedés elsőrendű vádlottját 15 évre ítélték el.

Erdélyi Sándor – telefonista csoport

Született: Nagykároly, 1915. Feljelentés kötelezettségének elmulasztása vádjával 5 év börtön.

Fazecaş Viorel Eugen

Született: Tasnádszántó, 1935. A magyar forradalom idején agitált a forradalom és az azzal rokonszenvező temesvári egyetemisták mellett a katonák között. Ezért 5 évre ítélték.

Fischer Lajos István – érendrédi csoport

Született: Nagykároly, 1922. Iskolaigazgató. Feljelentés elmulasztásáért 4 év börtön.

Jeremi József

Született: Nagykároly, 1926. Elektrotechnikus. Nyilvános agitáció és ellenforradalmi szervezkedés vádjával 8 év fogházbüntetésre ítélték.

Kiss Miklós – érendrédi csoport

Született: Érendréd, 1923. Gazdálkodó. Feljelentés kötelezettségének elmulasztása miatt 2 évre, ill. egy év átnevelő munkára ítélték.

Komáromy József – Dobai-csoport

Született: Nagykároly, 1924. Letartóztatásakor (1957. március 22-én) középiskolai tanár Kolozsváron. A Dobai-perben, az erdélyi kérdés megoldására irányuló „ENSZ memorandum-tervezet” kidolgozásában való részvétel miatt, hazaárulás és tiltott iratok terjesztése vádjával 25 év nehézbörtönre ítélték.

Kósa Mátyás

Született: Tasnád, 1916. Tisztviselő. A BTK 209. paragrafusa 2. pontjának a) betűje alapján 16 évre ítélték.

Kovács Lajos – érendrédi csoport

Született: Érendréd, 1932. Állattenyésztési technikus. A rendszer elleni felforgató tevékenység vádjával 10 évre ítélték.

Lipcsei László

Született: Tasnád, 1922. Gazdálkodó. A BTK 209. paragrafusa alapján 5 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték.

Madácsi István

Született: Gencs, 1936. A társadalmi rend elleni felforgató tevékenység vádjával 4 év fogházbüntetésre ítélték.

Márton Attila – református teológusok csoportja

Született: Nagykároly, 1938. Letartoztatásakor (1959. március 14-én) a kolozsvári PTI negyedéves hallgatója volt. Két ’56-os verséért és tiltott kiadványok terjesztéséért 7 év börtönbüntetésre ítélték. 1976-ban engedélyezték teológiai tanulmányai befejezését. Ezt követően 1977. december 1-től segédlelkész Temesváron, majd Nagykárolyban, 1979. március 1-től helyettes, illetve parókus lelkész Nagymajtényban, Nagykárolyban, Kismajtényban, Ombódon, Érszakácsiban, Szamosdobon.

Mózes Árpád – evangélikus teológusok csoportja

Született: Krizba (Brassó megye), 1931. július 25. 1958. december 16-án Brassóban, az evangélikus teológusok csoportjának elsőrendű vádlottjaként 18 év börtönbüntetésre ítélték. Volt a kolozsvári és szamosújvári börtönökben, a Duna-deltában és a brăilai Nagyszigeten. Ez utóbbi helyről szabadult 1964. augusztus 3-án. Hazatérése után Nagykárolyban (1964-1982), Aradon (1982-1992), majd Kolozsváron (1992-2004) lelkész, esperes, 1992-2004 között pedig a romániai magyar evangélikus egyház püspöke volt.

Pakocs Károly

Született: Nagykároly, 1892. november 17. Teológiai tanár Gyulafehérváron, több verskötet szerzője. Először 1949-1950-ben volt börtönben. 1956 októberétől Jászvásáron teológiai tanár. Ott tartoztattak le versei miatt 1957. március 17-én, és 7 évre ítélték. 1963 áprilisában szabadult. 1966 októberében egy turistabusszal Magyarországra utazott, s minthogy azzal nem tért haza, a magyar hatóságok visszatoloncoltak. Bukarestben halt meg 1966. október 23-án.

Reszegei István

Született: Nagykároly, 1924. június 18. Asztalos. Nyilvános lázítás vádjával ítélték el 2 év 6 hónap javító fogházbüntetésre.

Ruff Mihály – SZVISZ

Született: Tasnád, 1943. Műbútorasztalos. A BTK 209. paragrafusa alapján, a társadalmi rend elleni izgatás vádjával 6 év börtönbüntetésre ítélték.

Sallay Lajos – Sass Kálmán-csoport

Született: Nagykároly, 1901. augusztus 2. Gyógyszerész volt Érmihályfalván. Mint katonai egészségügyi akadémiát végzettet, azzal vádolták, hogy a Sass Kálmán-féle szervezet „katonai szakértője” volt. 25 évi kényszermunkára ítélték.

Sárközy Endre – SZVISZ

Született: Tasnádszántó, 1943. A kolozsvári Politechnikai Főiskola hallgatójaként tartóztatták le, a fennálló társadalmi rend elleni szervezkedésben való részesség vádjával 10 év börtönbüntetésre ítélték.

Szaleczki Miklós – érendrédi csoport

Született: Kisnamény, 1885. március 8. Tanító, kántor, az érendrédi iskola igazgatója. 7 év szigorított fegyházra ítélték a fennálló társadalmi rend elleni szervezkedés és tiltott kiadványok birtoklásának vádjával. A vád szerint az 1956-os események idején a magyarországi forradalom eszméivel azonosulva ellenforradalmi szervezetet alapított.

Szilágyi Kálmán – érendrédi csoport, vizsgálati fogság

Született: Érendréd, 1922. március 27. Volt földbirtokos. Először 1950. március 28-án tartóztatták le, akkor adminisztratív ítélet alapján 1 évet és 6 hónapot volt Szamosújváron, Bukarestben, a Duna-csatornánál és a békási erőmű-építkezésnél. 1951. dec. 1-jén szabadult. 1959. február 13-án másodszor is letartóztatták, ekkor Nagyváradon, a Securitate-n volt vizsgálati fogságban, de bizonyíték hiányában szabadlábra helyezték.

Tárnoky Károly

Született: Budapest, 1916. szeptember 10. Letartóztatták 1956. december 29-én Nagykárolyban.

Nyilvános lázítás vádjával 3 év javító fogházbüntetésre ítélték.

Truczkai Sándor – érendrédi csoport

Született: Nagykároly, 1910. febr. 27. Kovács. A fennálló társadalmi rend elleni uszítás vádjával 3 év börtönbüntetésre ítélték.

Visky József – Sass Kálmán-csoport

Született: Nagykároly, 1911. Letartóztatásakor (1958. aug. 4.) orvos. A Sass Kálmán-perben életfogytiglanra ítélték.