Őszinte szeretettel

Ecsettel, zenével és tánccal életünk színpadán elnevezésű, fiatalokról, betegséggel élő fiatalokról szóló projekt záróelőadását tartották meg ma a Szent László Közösségi Ház dísztermében. A szatmárnémeti Rotary Club finanszírozta a Nagykárolyi Down Alapítvány pályázatát, mely során 10 fiatalnak lehetősége nyílt különféle művészetek révén kibontakozni.

A záróelőadás keretében egy szüreti mulatságot mutattak be – mindezt rendkívül őszinte szeretettel tették.

A fotós beszámoló mellett az alkalmon elhangzott beszéddel szolgálunk:

Tisztelt vendégeink!

Kedves Fiatalok!

 

Idén tavasszal nagy örömünkre szolgált, hogy egyike lehettünk a szatmárnémeti Rotary Club által meghirdetett pályázatok nyerteseinek. Köszönjük a Rotary Club által nyújtott lehetőséget, hogy ismét megmutathattuk, hogy fiataljaink miben is erősek, hogyan tudják kibontakoztatni a bennük rejlő tehetséget.

Pályázatunk címe:

Ecsettel, tánccal és zenével életünk színpadán, alcíme Erősségünk mérföldkövei. A 4 hónapos lefutású pályázat alkalmat adott a festészet, a zene, a tánc fejlesztésére.

Oroszlánrészt vállaltak ebben Lendvay Zoltán festőművész, Papp Krisztina és Jónucz Alfonz zenetanárok, Heveli Erika tanítónő, Lajos bácsi, Păvăliuc Raluca. Természetesen alapítványunk összes munkatársa, önkénteseink, valamint a szülők is alaposan kivették részüket a szervezésből, a foglalkozások lebonyolításából.

A pályázatban résztvevő 10 fiatal kitartó, szívós munkával, sok-sok biztatással érte el azt, amit ma Önök itt látni fognak: festészet, tánc és hangszeres zene.

Aki pedig mindezt megörökítette gyönyörű fotóival, nem más, mint Bikfalvi Zsolt, a nagykárolyi Fotoklub fotóművésze.

A tevékenységek 4 színhelyen zajlottak: festegettünk a bobáldi tóparton, a fényi erdőben, a Károlyi-kastély kertjében, de tornatermünk is gyakran műhelysarokká alakult (mint ahogy látni fogják a fotókon). Zenéltünk, táncoltunk, festettünk a 4 napos táborban is, amelyhez a Károlyi Kastély lovardájának manzárdszobáit béreltük ki.

Ezek a hetek persze nemcsak munkával teltek, bográcsfőzés, fagylaltozás, móka, kacagás, szórakozás színesítettek napjainkat.

Így aztán leszűrhetjük a tanulságokat:

– rendkívül hasznosnak bizonyult számukra a pályázat

– kimozdította őket a mindennapok rutinjából

– segíti őket a jövőben is a társadalomba való beilleszkedésben

– önállóságra próbálta nevelni őket, megtanulnak egymással együtt élni, dolgozni, szórakozni

– és nem utolsó sorban, imádnak szerepelni, éneket tanulni, táncolni, enni, inni, szórakozni.

A pályázat egy másik aspektusa az önkéntesség témaköre volt, bevonva ebbe 3 nagykárolyi iskola (a Kalazanczi, a 3-as, a 2-es) 200 diákját. Bertus Gabriella, az alapítvány menedzsere és a pályázat írója úgy gondolta, nagyon időszerű ez a téma: meg kell ismertetni az V-VIII. osztályos tanulókkal alapítványunk célját, munkáját, a fiatalok napi feladatait, s „körbejárni” mit is takar az önkéntesség fogalma, s mindezek által „kedvet” és lehetőséget teremteni számukra, hogy a jövőben beiktassák életükbe, mindennapjaikba a másokkal való törődés fogalmát, az empátia, a másság fogalmának elsajátítását.

Úgy érezzük, hatalmas lépést tettünk meg ezen az úton is. Köszönet érte az iskolák igazgatónőinek, valamint a lelkes osztályfőnököknek.

Nagyon köszönjük, hogy elfogadták meghívásunkat és megtisztelnek jelenlétükkel, és egyben tanúi lehetnek lelkes kis csoportunk eredményeinek.

A zene és a tánc évek óta fontos tevékenység számunkra: énekeltek és táncoltak Karácsonykor, jótékonysági előadásokon, jótékonysági bálokon, anyák napi ünnepségen, sőt  „A fonóban” címmel egész kis jelenetet is előadtak sok népdallal és mozgással kísérve.

Most, ősz lévén, „szüreti mulatság” címszó alatt készültünk a mai napra hangszeres zenével, dalokkal és tánccal.

Kérem, fogadják őket nagy szeretettel!

Elmondta:

Hargitay Erzsébet,

a Nagykárolyi Down Alapítvány elnöke