Óvodai beszoktatás-iskolakezdés – aktuális témákról kérdeztük a szakembert

A szeptember az új tanév megkezdésének az ideje, amely általában komoly változást hoz a családok életébe, hiszen a nyári programot egy teljesen más életritmus váltja fel. Különösen igaz ez azon családok esetében, ahol a kicsik most kezdik meg az óvodát, illetve az iskolát. A Nagykároly és vidéke hetilap „Lelkünk titkai” elnevezést viselő rovatában ezúttal az óvodai beszoktatás, illetve az iskolakezdés témakörét vizsgálták meg, Békési Nóra pszichológus segítségével.

– Rövidesen megkezdődik az új tanév, ami nem kis fejtörést okoz a kis óvodás, illetve az előkészítős szülők számára. Kezdjük talán a legkisebbekkel, hogyan lehet felkészíteni az óvodára 2-3 éves csemeténket?

– Az óvodaérettségnek, épp úgy mint az iskolaérettségnek vannak bizonyos kritériumai, amelyeket ajánlott szem előtt tartani kisgyermekünk fejlődése terén. Első sorban fontosnak tartom kiemelni, hogy nem véletlenül határozták meg a 3 éves kort, mint óvodába lépés korát, merthogy általánosságban 3 éves korára éri el a gyermek azt a fizikai, kognitív és érzelmi fejlettségi szintet, ami elengedhetetlen a sikeres óvodakezdéshez. 3 éves korára a legtöbb gyermek nappal már pelenka nélküli, ügyesen jelzik ha mosdóba szeretnének menni, illetve rendelkeznek azzal a képességgel, hogy rövid ideig a vizelési ingert vissza tudják tartani, így az óvónéniknek, dadusoknak van lehetőségük mosdóba kísérni őket. Tehát az óvodaérettség egyik feltétele a szobatisztaság szóval jellemzett állapot. Azzal semmi gond nincs ha éjszaka és a nappali alváshoz is pelenkát használunk, a szobatisztaság ebben az esetben az ébrenléti időre vonatkozik.

Ugyancsak fontos kritérium, hogy óvodakezdéskor a gyermekünk tudjon kommunikálni, tudja kifejezni az igényeit, jelezni azt ha problémába ütközik. Természetesen nem elvárás, hogy tökéletesen beszéljen, hisz ebben az életkorban a beszédfejlődés még folyamatban van, viszont legalább szavakkal kommunikáljon az óvónőkkel. Ez nem csak azért fontos, hogy az óvónő úgymond könnyebben tudjon dolgozni a gyerekekkel, hanem azért is, mert abban az esetben ha a gyermek nem tudja kifejezni az érzéseit, igényeit, akkor az a legtöbbször erős frusztrációt okoz benne, és ennek következtében gyakran verekedés, ok nélküli sírás és különböző düh reakciók jelenhetnek meg.

Óvodába lépéskor elvárható továbbá, hogy gyermekünk bizonyos mértékben önállóan egyen és igyon. Az óvónők legtöbb esetben minimum 15-20 gyermekre kell, hogy figyeljenek egy időben. Jó esetben étkezésekkor van segítség, de még 2-3 embertől sem várhatjuk el, hogy minden gyermeket külön-külön megetessenek és megitassanak. Egyébként az önálló evés, ivást én legkésőbb 1 éves korban ajánlottnak tartom elkezdeni, még akkor is ha nagyon sok takarítást von maga után.

Az óvoda megkezdésekor figyelni szoktunk arra, hogy a gyerekeknek legyen késztetésük az önálló öltözködésre. Próbálják egyedül felvenni, levenni a cipőjüket, a dzsekijüket, kardigánjukat. Nem kell feltétlenül sikerülniük a próbálkozásoknak, de a késztetés megléte már önmagában nagyon fontos.

Az említett tényezőkön túl a legfontosabb, és a beszoktatás szempontjából legmeghatározóbb feltételek a szociális készségek kialakulása és az érzelmi érettség. A szociális készségek fejlődése abban mutatkozik meg, hogy 3 éves korban a gyerekek rövid ideig már képesek más gyerekekkel játszani, esetleg a szűk családon kívül más személyekkel is szívesen töltenek időt (rövid ideig), közösségben nem riadnak meg ha van mellettük egy biztonságot jelentő személy. Érzelmileg pedig akkor válik éretté egy gyermek az óvoda megkezdésére, amikor rövid időre el tudja engedni az édesanyját, vagy pontosabban fogalmazva az első számú gondozóját, aki lehet az apuka, nagyszülő, attól függően milyen családi környezetben nevelkedik a gyermek. Ez az elengedés kezdetben lehet csak pár perc is. Egy érzelmileg érett óvodás bízik abban, hogy az édesanyja érte jön, ezért el tudja engedni.

Amikor óvodakezdésre készülünk előtte fontos törekednünk arra, hogy az említett készségeket és képességeket kialakítsuk gyermekünknél, továbbá a sikeres beszoktatáshoz fontos, hogy az óvodakezdés előtt és után fél évvel semmilyen nagy változás ne következzen be a gyermekünk életében. Gondolok itt költözésre, kistestvér születésére, válásra, cumi elvételére, alvás helyének megváltoztatására. Tudom, hogy ez irreálisnak tűnik, mert az életünket nem tudjuk kizárólag a gyermekünk óvodai beszoktatása köré szervezni, de a cél, hogy lehetőségeinkhez mérten ne változtassunk a gyermek életében lehetőleg semmin. Amennyiben bármilyen nagy változás éri a gyermeket, például nagyszülő halála, kistestvér születése, ne erőltessük a beszoktatást, engedjük meg, hogy gyermekünk otthon maradjon, akár hetekig is. Tudom, hogy ez furcsán hangzik, de északi országokban például kistestvér születése után a nagyobb testvér, amennyiben óvodás, fél évet kihagyhat az óvodából orvosi javaslatra.

Az óvodakezdés előtt nem csak gyermekünket, hanem talán ugyanannyira fontos az is, hogy magunkat, szülőket felkészítsük. Tudjuk elengedni gyermekünket, a szorongásunkat enyhítsük, mert sok esetben mi vagyunk azok, akik nem tudunk elválni, főleg ha van bennünk valamilyen feldolgozatlan veszteségélmény. Ha mi képtelenek vagyunk az elválásra és elengedésre, akkor a gyermekünk dolgát is nagyon megnehezítjük.

– A beszoktatás időtartama, menete óvodánként változik. Milyen lenne az ideális beszoktatási folyamat, mire törekedjenek a szülők?

– A beszokási időszak gyerekenként változik, de legkevesebb 3 hónap, legtöbb 6 hónap szokott lenni, de mivel első évben a gyerekek gyakran megbetegszenek, ezért ez a folyamat nagyon el is húzódhat. Egy 3 éves gyermek esetén egy hét kihagyás után, szinte elölről kell kezdeni a beszoktatást.

Ideális beszoktatás esetén két hetet kellene adni a gyermeknek arra, hogy egy számára biztonságot jelentő személy jelenlétében legyen jelen. Ez a folyamat arra szolgál, hogy az otthoni biztonság érzetet az óvodában is képes legyen kialakítani. Tudjon bízni az óvónőben, a társakban. Jól működő folyamat szokott lenni az, ha az első 3-5 napban végig ott van a gyermekkel a biztonságot jelentő felnőtt, majd a következő 5 napban pár percre elmegy és visszajön. Fontos, hogy a szülő ne csak úgy hirtelen eltűnjön, hanem mesélje el a gyermeknek, hogy 5 percre el fog menni, kimegy az autóhoz, kivesz abból valamit és visszajön, vagy elugrik a közelben lévő boltba és visszajön. Mivel az óvodás gyerekeknek nincs időérzékük, így mindig valamilyen tevékenységhez kössük az érkezésünket. Például amire megépíted a tornyot addigra visszajövök, vagy mire megeszed az uzsonnád, visszajövök. Ezek a rövid távollétek, pontosabban az, hogy a gyermek meggyőződik arról, hogy a szülő mindig visszamegy érte akkor amikor azt előre megígérte, erősíti a gyermek bizalmát, megerősíti abban, hogy nem kell félnie, mert a szülő visszajön érte. Ha ebben az első két hétben ez a gyakorlat működik, akkor erre alapozhatunk a folytatásban is. A gyermeket emlékeztethetjük is arra, hogy pontosan úgy mint eddig, ezután is érte megyünk, a megbeszélt tevékenységet követően, például alvás után, evés után.

Az első 3 hónapban jó a fokozatosság elvét követni, és az óvodában töltött időt fokozatosan növelni.

– Mit tegyen a szülő, ha a felsorolt készségek és képességek megléte ellenére is tiltakozik a gyermek az óvoda ellen, és keservesen sír minden reggel?

– Az első 3 hónapban teljesen elfogadott az, ha minden reggel sír a gyermek. Ha ez a sírás 3 hónap után is fennmarad érdemes megnézni, hogy van-e bármi, ami nem működik. Például vizsgáljam meg, én, mint szülő mennyire szorongok minden reggel. Ha szorongok akkor legyen más, aki óvodába viszi a gyermeket, apuka, nagyszülő. Sok esetben ez a csere is segíthet. Érdeklődjek a gyermek óvodai viselkedéséről. Ha vannak viselkedésbeli változások, például verekedés, piszkálódás, túlzott visszahúzódás, furcsa, negatív szokások, akkor következtethetek arra, hogy a gyermekben feszültség van. Ezt a feszültséget okozhatja az otthoni légkör megváltozása, bizonyos változások a gyermek életében, de fakadhat az óvodai közegből is, például ha nem sikerül a gyermeknek bizalmi kapcsolatot kialakítani az óvónővel, esetleg nehezen illeszkedik be a társak közé.

Általában ha a viselkedésváltozást nem vesszük észre, azt követik a szomatikus tünetek, amikor hasfájásra panaszkodnak a gyerekek, emésztési zavaraik vannak, regresszió figyelhető meg a szobatisztaság terén és visszatér a bepisilés.

A pedagógus és szülő közötti jó kommunikáció a legtöbb esetben képes megoldani ezeket a problémákat, egymásnak folyamatosan jelezve és egymást segítve a kezdetleges problémák kiküszöbölhetők. Ha a tünetek fennmaradnak fontos szakember segítségét kérni.

– Térjünk át kicsit a nagyobbakra. Az előkészítősökkel talán már könnyebb dolgunk van, ők általában már várják az iskolát. Számukra hogyan könnyíthetjük meg az iskolakezdést?

– Valóban az a jellemző, hogy az előkészítő osztályba lépő gyerekek már izgatottan várják, hogy iskolába járhassanak, viszont a szorongásra hajlamos gyerekek ezt az időszakot is kicsit nehezebben élik meg, mint minden nagy változást az életükben.

Iskolakezdés előtt ajánlott sok szerepjátékot játszani, beszélgetni a következő időszakról és az ismeretlent, ami bizonytalanságot szül, minél ismerősebbé tenni. Ezt tehetjük úgy, hogy elmegyünk iskolalátogatásra már az óvoda utolsó évében, nyáron több alkalommal is elsétálunk az iskola előtt, kipróbáljuk milyen lesz majd minden reggel oda érkezni, megismerkedhetünk a tanító nénivel, néhány osztálytárssal. Mesélünk a saját iskolai tapasztalatainkról, néhány vicces történetről, amelyek által az egész megfoghatóbbá válik.

Szorongó gyerekeknél kiemelten figyelünk a rendszeres mozgásra, az esetleges kételyek és félelmek megbeszélésére, lerajzolására, eljátszására.

– Ha mégis azt tapasztaljuk, hogy gyermekünk szorongva, esetleg sírva indul csak iskolába mit tehetünk?

– Az első néhány hétben az ismeretlentől való félelem és a bizonytalanság érzet okozhat sírós reggeleket. Szülőként el kell fogadnunk, hogy gyermekünk életében ez egy nagy változás, el kell fogadnunk, hogy őt ez félelemmel tölti el, és arra kell törekednünk, hogy egyrészt enyhítsük a szorongását, másrészt pedig dolgozzunk a félelmeivel, de mindenképp hagyjuk, hogy megélje és kifejezze az érzéseit. Ha a kezdeti sírás pár hét után sem szűnik meg és szomatikus tünetek jelentkeznek, akkor egyrészt a tanítónő felé is fontos jelezni a problémát, másrészt segítséget kell kérnünk. A változás minden életkorban okozhat nehézségeket, ezért próbáljunk türelemmel és megértéssel fordulni gyermekeinkhez.

Bagossy Andrea