Látogassunk már el az egyik próbájukra – szólított meg minap az egyik vidékbeli zenekar nevében egy férfi. Ilyen invitálásnak ugyan ki tudna ellent mondani? Nem tettünk, elmentünk Piskoltra, a helyi kultúrotthonban gyakorol a Nostalgia együttes.
Két hanglemeznyi dalt készítettek el eddig – magyarázza a vezetőjük, Csáki Ferenc. Ő hívott meg, s nem mellesleg ő az ének- és dalszerzője is a zenekarnak, továbbá gitározik is. A javarészt magyar nyelvű együttesnek egy román anyanyelvű ember is tagja. Septimiu Moldovant láthatóan a zene érdekli, s nem az, hogy az éppen milyen nyelven szólal meg. Mint később ki is fejti, jó az nekik (mármint az együttes tagjainak), hogy rendszeresen összegyűlnek, készülnek, szervezkednek, tanakodnak, s nem a kocsmában ütik el azt a kevés szabadidőt). A dobosuk Üveges Mircea. Szécsi József a szólógitáros – ő sem lehetett jelen csütörtök esti látogatásunk alkalmával, hiszen éppen Németországban dolgozik. Az orgonistájuk Ájp Ferenc – ő hangszereli a dalokat. Tulajdonképpen beugrója a Nostalgiának, hiszen a csanálosi zenekarban is játszik.
Tehát két CD-jük jelent már meg. Az első leginkább a hetvenes, nyolcvanas évek pop-rock stílusát követi, a legújabbat viszont jobban hozzáigazították a követelményeknek, s így a számok zömét az úgynevezett mulatós irányzatba lehet besorolni. Ugyanakkor tudatosan törekednek arra, hogy két daluk ne hasonlítson egymásra, mindegyik majdhogynem teljesen elüt a korábbitól.
Már négy éve zenélnek így együtt – de külön-külön mindannyiuknak igencsak tartalmas zenészmúltja van. A Nostalgia zenekart láthattuk, hallhattuk nemrégiben a csomaközi falunapon, de több szatmárnémeti tévétársaság is játszotta már számaikat. Egy alkalommal ugyanis meghívták őket egy újvárosi rendezvényre, melyet több helyi tévéstáb is rögzített. Ugyanakkor volt már fellépésük a határ másik oldalán, Piricsén, és például Börvelyben, a település fennállásának 800. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen is zenéltek.
Mint mondják, egy menedzserre lenne szükségük. A közönség ugyanis szereti őket, ám nem erősségük az, hogy betuszkolják magukat a különféle rendezvényekre… A zenekar megalapításának ötlete valahogy úgy született, hogy Csáki Ferenc hallgatta a különböző zenecsatornákat, s mind gyakrabban állapította meg: „hát ilyet én is tudok írni, zenélni”. Abban bíznak, hogy előbb-utóbb akad egy jóérzésű menedzserük, s akkor irány a színpad. Eleinte továbbra is falunapokon szeretnének zenélni, idővel pedig akár egy komolyabb koncertre is sor kerülhetne…
A többnyelvűségüket igyekeznek előnnyé kovácsolni: Ady Endre- és Mihai Eminescu-költeményeket zenésítenek meg, illetőleg egy kortárs költő szerzeményét, s ezzel igyekeznek berobbanni a köztudatba. Jelenleg a hangszerelésre várnak.
Az együttes tagjai szívügyüknek tekintik a jövő generációjának nevelését is. Ennek jegyében ült a dobok mögé Cristian Uifalusi. Igaz, mostanság aránylag kevés sikerük van ezen a téren, hiszen a fiatalok nem elég kitartók. Több ügyes, és nagyon is tehetséges énekesük lenne, de Cristianon kívül alig akad zenészpalánta. Ám legalább ő kifejezetten tehetséges – teszik hozzá.
A közösség mellettük áll, a piskolti önkormányzat például bérmentve biztosítja nekik a próbahelyiséget, s az első CD-jük kiadását is fedezte.
A papírhajó a második lemezük címadó dala. Íme, itt hallgatható meg.
You must be logged in to post a comment.