Példaképként érkezett „haza” Simon Petra

Különleges vendéget fogadhatott a Kálmándi Kézi Suli közössége: Simon Petra, a magyar női kézilabda-válogatott és a Ferencvárosi Torna Club játékosa látogatott el a klubhoz, ahol immár több mint egy évtizede nevelik a fiatal kézilabdázókat.

A Kálmándi Kultúrotthonban megtartott baráti beszélgetés nemcsak a sportról szólt, hanem kitartásról, családi gyökerekről, tanulásról és arról is, hogyan válhat valakiből példakép.

Már az esemény kezdete előtt érezhető volt az izgatott várakozás: gyerekek, szülők, edzők és érdeklődők gyülekeztek, hogy személyesen találkozhassanak az egyik legismertebb fiatal magyar kézilabdázóval. A KKS számára különösen fontos alkalom volt ez, hiszen a helyi utánpótlás-nevelés több mint tíz éve szolgálja a környékbeli gyermekek sportolási lehetőségeit.

Simon Petra közvetlenül, mosolyogva érkezett a találkozóra, és már az első percekben sikerült oldott hangulatot teremtenie, köszönhetően Kiss Zoltán Sándornak is, aki a beszélgetésben a moderátor szerepet töltötte be. Zoltán, bár Budapesten él, maga is szatmári gyökerekkel rendelkezik és épp azért indította el több mint egy évtizede a Partiumi Kézilabda Programot, hogy valamit visszaadjon szülőföldjének.

Simon Petra nem csupán a pályán elért eredményeiről beszélt, hanem arról az útról is, amely a sikerekhez vezetett.

„Hatéves voltam, amikor elkezdtem kézilabdázni. Egy iskolai sportversenyen figyelt fel rám az egyik edző. Azt mondta, hogy jól vezetem a labdát, és érdemes lenne kipróbálnom ezt a sportágat. Akkor még nem gondoltam, hogy egyszer a válogatottban vagy a Ferencvárosban fogok játszani” – idézte fel a Fradi irányítója.

A jelenlévő gyerekek – a legkisebb korosztálytól a legnagyobbakig – figyelmesen hallgatták a történetet. Sokuk számára talán éppen ez volt a legfontosabb üzenet: a nagy karrierek gyakran egészen hétköznapi pillanatokból indulnak.

Egy kis klubtól a Ferencvárosig

A válogatott játékos elmondta, hogy Budapesten, egy kisebb egyesületben kezdte pályafutását, ahol elsajátította a sportág alapjait. A tehetsége hamar megmutatkozott, de hangsúlyozta, hogy az eredmények mögött rengeteg munka áll: főleg időbeosztás és előre tervezés.

„Több ezer edzésen vettem részt az évek során. Sokszor az emberek csak a mérkőzéseket látják, pedig a háttérben rengeteg gyakorlás, utazás és felkészülés van. A fejlődéshez türelem kell, és akarat, és kellő magabiztosság és még sorolhatnám hosszan, rengeteg minden, de legfőképp a száz százalékos elhivatottság” – mondta a 21 éves tehetség.

A beszélgetés során Kiss Zoltán Sándor moderátor egy különösen emlékezetes történetet is megosztott a közönséggel. Felidézte azt az időszakot, amikor a Ferencvárosnak egy rendkívül fiatal játékost kellett neveznie a Győr elleni döntőre: a 16 éves Simon Petrát.

„A Győr mindenre felkészült, csak arra nem, hogy egy 16 éves lány is pályára kerülhet egy ilyen fontos mérkőzésen. De Petra jött, látott és győzött. Az ilyen helyzetek megmutatják, hogy a sportban néha váratlanul érkezik a lehetőség, és akkor készen kell állni rá.

Tanulás és sport kéz a kézben

A találkozó egyik legfontosabb témája a tanulás volt. A jelenlévő szülők és fiatal sportolók számára különösen érdekesnek bizonyult, hogy Simon Petra a profi sport mellett egyetemi tanulmányokat is folytat. Jelenleg az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának hallgatója. Sokan kíváncsiak voltak arra, hogyan lehet összeegyeztetni a magas szintű sportot a tanulással. Főleg, hogy mint minden utánpótlás-klubnál, a KKS-es sportolóknál és szülőknél is folyton probléma a tanulás és a sport közötti egyensúly létrehozása.

„Tizenhárom évig kitűnő tanuló voltam. Soha nem éreztem úgy, hogy választanom kellene a sport és a tanulás között. A legfontosabb az időbeosztás és az előre tervezés. Ha tudod, mi a célod, akkor meg lehet találni az egyensúlyt” – mondta.

Szavai különösen nagy hatást gyakoroltak a fiatalokra. Sokszor hallani azt a vélekedést, hogy a versenysport és a tanulmányi eredmények kizárják egymást, Simon Petra példája azonban ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A sportoló egy személyes történetet is megosztott. Elmesélte, hogy gimnazistaként nem lehetett ott a szalagavatóján, mert éppen Dániában szerepelt egy Bajnokok Ligája-mérkőzésen.

„Sokan ezt lemondásnak gondolnák, de én nem így éltem meg. Egy BL-meccsen játszhattam Dániában. Inkább lehetőségként tekintettem rá, mint veszteségként. Próbálok mindenhez így hozzáállni.”

A teremben ülők közül többen elismerően bólogattak. Jól érzékelhető volt, hogy a sportoló hozzáállása legalább akkora inspirációt jelentett, mint az eredményei.

Hazatérés a családi gyökerekhez

A látogatásnak különleges érzelmi töltetet adott, hogy Simon Petra családja több szállal kötődik a Nagykároly és vidékéhez. A mostani találkozóra is az édesanyja kísérte el.

„A nagyszüleim innen, a környékről származnak, ezért gyerekkoromban többször jártunk haza. Leggyakrabban Mindenszentek ünnepén érkeztünk, meglátogatni az őseink sírját, de természetesen nem maradhattak ki a hagyományos disznóvágások sem.”

A közönség mosolyogva hallgatta a családi történeteket. A sportoló arról is beszélt, milyen különbségeket tapasztalt Budapest és a vidéki közösségek között. „Itt mindenki ismer mindenkit. Ez nekem gyerekként nagyon furcsa volt, mert Budapesten ehhez nem voltam hozzászokva. Ugyanakkor nagyon tetszett ez a nyugodtabb, lassabb életmód.”

A családi kötődés a sport világában is jelen van. Édesanyja ugyanis Nagykárolyban atletizált fiatal korában. „A sport szeretete valószínűleg otthonról is jött. Anyukám is sportolt, így természetes része volt az életünknek a mozgás és a versenyzés, a bátyám pedig hokizik.”

A rendezvény talán legkedvesebb pillanatai akkor következtek, amikor a gyerekek kérdezhettek a válogatott játékostól. A fiatal kézilabdázók bátran jelentkeztek, és sorra érkeztek a kérdések.

Az egyik kislány arra volt kíváncsi, hogyan szerette meg a kézilabdát. „Nem tudom, egyszerűen csak jól éreztem magam a pályán. Szerettem a csapatot, a játékot, és azt, hogy mindig van egy új cél, amit el lehet érni” – válaszolta Simon Petra.

Egy másik gyermek azt kérdezte, honnan merít motivációt a mindennapokban. A válasz rövid volt, mégis talán ez foglalta össze legjobban egész pályafutását. „Sosem kellett motiválni. Én magamat tettem boldoggá azzal, hogy játszhatok. A motiváció mindig belülről jött.”

A komolyabb kérdések mellett természetesen a gyermeki kíváncsiság sem maradt el. Valaki a szerencseszámára volt kíváncsi, más pedig a kedvenc színét szerette volna megtudni. A válogatott játékos minden kérdésre türelmesen és jókedvűen válaszolt, ami tovább erősítette a közvetlen hangulatot.

Több mint egy sportesemény

A találkozó végén hosszú sor alakult ki az autogramokért és a közös fényképekért. A gyerekek izgatottan mutogatták egymásnak az aláírt mezeket, az együtt készített szelfiket.

A kálmándi látogatás sokkal több volt egyszerű sportprogramnál. A jelenlévők egy olyan sportolóval találkozhattak, aki nemcsak a pályán ér el sikereket, hanem a tanulásban és az emberi értékek terén is példát mutat. Simon Petra története arról szól, hogy ha a tehetség kitartással, fegyelemmel és megfelelő hozzáállással párosul, akkor a legnagyobb álmok is valóra válhatnak.

A KKS klub fiataljai számára pedig alighanem ez volt a nap legfontosabb üzenete: egy hatéves kislányból, akire egy iskolában figyeltek fel, ma válogatott kézilabdázó lett. És ki tudja – talán a nagykárolyi, kálmándi, mezőfényi, kaplonyi, csanálosi, börvelyi gyerekek között is ül valaki, aki egyszer hasonló utat jár majd be.

Szolomájer-Lang Gyopárka