Beköszöntött a tavasz. Ennek megfelelően a nagykárolyi élelmiszerpiacra igen sokan látogattak ma ki. Még délben is több volt a vásárló, mint az árus. Nagy szó ez! – tudatja a piackezelőség vezetője, mint mondja: januárban volt olyan hétköznap, amikor pont fordítva volt.
Amúgy sok jó híre nincs. Továbbra is napi adminisztrációval terhelik az előírások szellemében a termelőket. Fel kell jegyezni a kiskönyvbe, mikor és mennyivel jöttek, illetőleg a nap végén mennyi maradt. Igyekeznek ebben segédkezni. A termelők zöme talán nem is emiatt nem jön ki többé a piacra. Egyszerűbb és gyorsabb elvinni valamelyik nagykereskedéshez az árut, hiszen a piacon sem kapnának érte többet, ráadásul a sok papírmunka, hogy az egész napos árulásról ne is beszéljünk. A gond magva ott lehet, hogy igencsak megnézzük – mi, a vásárlók – az árcédulát. Ami igaz, az igaz: pár banival valóban olcsóbb a máshova való… De ki tudja, hol is van az a valahol? Hogy került ide? És még számos kérdés felmerül. De többnyire a bevásárlóközpontok standjai között járva nem szokott – így az igazság.
Ötlet szintjén felmerült, hogy külön ócskapiac napot kellene tartani. Például szombaton, delet követően. Erről persze még egyeztetnek.
Szóval a mai a csúcsnap az idén. Sokan voltak, és még délben is vannak. Talán huszonöt–harminc napijegyes árus, leginkább facsemetéket hoztak. Vélhetően a jövő héten kezdődik a virágok időszaka. Akkor még többen lesznek. Visszatért tehát az élet a piacra.


You must be logged in to post a comment.