Miklósi Roland verseskötetét ismerhették meg az érdeklődők a Multifunkcionális Központban.
Különleges eseményre gyűltek össze az érdeklődők október 6-án, kedd délután a Multifunkcionális Központban, ahol Miklósi Roland George „PLURIBUS” című verseskötetének bemutatójára került sor. A szerző, aki földrajz és angol nyelv szakos tanár a nagykárolyi Kalazanci Líceumban kötetében őszintén tárja az olvasó elé a szerelemről, elválásról, a szeretteihez fűződő emlékekről, a szülőfaluja szépségéről és az életről szerzett tapasztalatait. A kötet különlegessége, hogy a magyar nyelvű versek mellett egyaránt találunk román, illetve angol nyelven született verseket is.
A népes közönséget Bogdan Georgescu, a Kulturális Igazgatóság vezetője köszöntötte, aki kiemelte, hogy a könyv ékes példája a szerző ambíciójának, és magába foglalja Roland életének egy hosszabb szakaszát, hiszen az első vers 1998-ban született, román nyelven, az utolsó pedig 2025-ben, mégpedig angolul. A kötetben megjelenő versek jól mutatják azt az egyedfejlődést is, amin a szerző végigment az elmúlt évek során, hiszen a versek egyre érettebbé, komplexebbekké válnak.
A folytatásban Oșan Claudia tanárnő kapott szót, aki kiemelte, hogy minden olvasó a saját múltjával és a saját víziójával kezd el olvasni egy verset, illetve egy verseskötetet. Így mindenki más és más módon értelmezi ugyanazt a verset. A költők rendszerint azt írják le, amit szavakkal nem tudnak elmondani. Ebből az igényből született meg ez a kötet is, Roli szerette volna átadni a gondolatait, érzéseit, tapasztalatait. Sebezhető énjét tárta az olvasó elé, és ez nagy bátorságra vall, hiszen minden olvasó a saját személyes látásmódja szerint értelmezi azt. A kötetben a klasszikusnak mondható témákat dolgozza fel, a magányt, az idő múlását, a csalódást, a reményt. Érzéseit direkt módon adja át, ezzel is szeretné közelebb hozni az olvasót a versekhez. Így megvalósulhat a költő és az olvasó találkozása.
A továbbiakban Kocsis Aliz tanárnő vette át a szót, aki kifejtette, hogy „mikor egy verseskötetet fog az ember a kezébe, az mindig egy különleges pillanat, hiszen a költő nemcsak a saját gondolatait osztja meg velünk, hanem mindig egy darabot átad önmagából. És mi olvasók ebből a darabból azt tesszük magunkévá, ami bennünket is gazdagít, vagy amiben tükröződnek a saját érzéseink. Roli verseit olvasva az volt a benyomásom, hogy bepillantást enged abba, hogy miként éli meg az örömöt, a fájdalmat, a reménytelenséget, vagy világ csodáit. És ilyenkor minden költőre vonatkozik, aki megnyitja előttünk a szívét, hogy sebezhetővé válik, és mégis ebben a bátorságban születik meg az az őszinte kapocs, ami összeköti a szerzőt és az olvasót.
Nagyon szép az, ahogyan rá tudunk tekinteni a három nyelven íródott versekre, és ez a lényegében kettős identitás – és majd ehhez adódik az angol nyelv – megéléséről szól, ami itt a mi vidékünkön szerintem egy nagyon nagy ajándék vagy gazdaság is lehet. A kettős identitás nem megosztottságot jelent, hanem különleges gazdagságot, a két kultúra, a két nyelv, a két hagyomány, a két világ találkozását. Ezek tükröződnek vissza a versekben is.”
Zárásként maga a szerző kapott szót, aki meghatottan mondott köszönetet a jelenlévőknek, illetve mindazoknak, akik valamilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy a kötet megszülethessen. Két verset olvasott fel a különleges alkalmon, hozzáfűzve saját értelmező gondolatait is.
A verseskötetben rajzokat is találunk, melyeket a szerző diákjai készítettek méghozzá úgy, hogy nem kapták meg csak a versek címét, illetve a versekből néhány szót. Az volt a cél, hogy a képzeletük szabadon szárnyaljon, és ez sikerült is, hiszen nagyon találó és színvonalas alkotások születettek. A különleges bemutatóhoz alkalomhoz illő dallamokat szólaltatott meg Szűcs József és tanítványa Csenteri Maya, ezzel még emlékezetesebbé téve az eseményt.
Bagossy Andrea
You must be logged in to post a comment.