Egy évvel ezelőtt közöltünk egy interjút a kaplonyi Poósz Alexszel. A fiatalember leginkább hobbifotósnak tartja magát, akinek kedvenc témája a természet: a vadvilágot, az állatokat örökíti meg képein, néha pedig még tájképeket is készít. Csütörtökön a National Geographic Magyarország Facebook-oldalán, ismét Alex egyik fotója lett a nap képe.
Az alábbiakban a tavaly megjelent, Poósz Alexszel készített interjúnkat szemlézzük. A kérdező, Szolomájer-Lang Gyopárka volt.
„Kaplonyban születtem, azóta is itt élek. Az érettségi után biológia szakot végeztem, majd a magánszektorban kezdtem el dolgozni. A fényképészet iránti érdeklődésem akkor kezdődött, mikor négy évvel ezelőtt megszületett a kisfiam. Akkor vásároltam egy fényképezőgépet, hogy tudjak róla és a családról készíteni jobb minőségű fotókat. Aztán hamar kiderült, hogy amellett, hogy a családról szeretem megörökíteni a pillanatokat, a természetfotózáshoz is vonzódom. A természet, az állatok, főleg a madarak mindig is közel álltak hozzám, azért is választottam annó a biológia szakot, hogy azzal tudjak foglalkozni, amit szeretek.
Miután rájöttem, hogy a fotózás mennyire jól ki tud kapcsolni, azután az interneten kezdtem el keresgélni a fényképészet technikájának megismerése érdekében és autodidakta módon elkezdtem képezni magam. Később találtam rá a nagykárolyi Vasile Vénig László Fotóklubra. 2022-ben csatlakoztam a fotóklubhoz, ahol már azóta is rengeteget tanultam. Bikfalvi Zsolt nagyon jó mentorunk, bármikor kérdezhetünk bármit. Ő tanított meg rengeteg mindenre a természetfotózással kapcsolatban, illetve a fotóstársakkal is mindig segítjük egymást.
Kiemelném, hogy én egy hobbifotós vagyok, rengeteget kell még fejlődnöm, amiben nagyon sokat segít a Fotóklub.
Legfőképp a természetben szeretek fotózni: a vadvilágot, az állatokat és ritkán tájképeket is készítek. Ami a legközelebb áll hozzám viszont, azok a madarak. Nagyon szeretem lekapni őket repülés vagy valamilyen mozgás közben. Szerencsére ehhez nem is kell messzire mennem – mert például, ha jegesmedvéket szeretnék fotózni, ahhoz azért elég messzire kellene utazni – elég csak a szomszédos település határáig autózni. A majtényi síkon elterülő tó tökéletes helyszín a madárfotósok számára. Én magam is megdöbbentem, mikor először jártam ott, hogy milyen élővilág van tőlünk pár kilométerre, amit nem is gondolnánk. Csodás természet, ritka és változatos madárállomány, és mindez pár perc autóútra. Mondanom sem kell, hogy a kedvenc helyem lett a majtényi tó, pláne mikor egyszerre 20.000 madár tanyázik a tavon.
Ha elindulok fotózni, akkor hajnali 3 körül felkelek és még bőven sötét van, amikor vállig érő gumicsizmában – vagy inkább gumiruhában – bemászok a tóba, felveszem a zöld álcaruhát, vagy a nád mögé rejtőzöm és várom, hogy ébredjenek a madárkák is. Úgy vettem észre, hogy hajnalban a legélénkebbek, akkor lehet róluk a legjobb fotókat készíteni, amikor az első napsugarak megjelennek a tó tükrén. Így több órát is ott töltök. Elég nehéz madarakat fotózni, hiszen nagyon éberek és félénkek, ha észrevesznek rögtön elrepülnek és oda is a pillanat, megint meg kell várni ameddig leszállnak, megnyugszanak.
Általában be is tudom azonosítani, hogy milyen madárfajokat sikerült lencsevégre kapni, de ez nem volt mindig így. Habár a végzettségemből adódóan volt némi alapismeretem a madarakat tekintve, de rengeteget kellett utánaolvassak, hogy mára már bármi elrepül a fejünk fölött akár itthon is, rögtön mondom a nevét és a jellemzőit. A feleségem sokszor nevet is rajtam, hogy hogyan lettem ilyen rövid idő alatt ennyire megszállott, de beszippantott ez a világ, nem tehetek róla.
Eddig a legkülönlegesebb élményem, mikor jégmadarat fotóztam itt a majtényi tavon, ami elég ritkaságnak számít. Azért is volt különleges, mert aznap szinte semmit nem fotóztam, már haza akartam menni és elkönyvelni, hogy ez egy sikertelen nap volt fotózás szempontjából, amikor a jégmadár megállt velem szemben, konkrétan a szemembe nézett és hagyta, hogy lefotózzam. Nagyon nagy élmény volt. De pöttyös vizicsibét is sikerült már lencsevégre kapnom, ami szintén egy nagyon ritka faj a környékünkön és nagyon gyors, ezért nehéz lekapni a mozgását” – osztotta meg élményeit Poósz Alex.
„Eddig egy kiállításom volt a fotóklub tagjaival közösen, illetve nemrég a National Geographic közölte az egyik fotómat. A jövőben szeretném folytatni a hobbifotózást, amennyire az időm engedi és minél több képemet publikálni, kiállítani. Ehhez persze tovább kell képezni magam és még rengeteget kell tanuljak. Szeretném megmutatni a környékbeli embereknek, hogy a vidékünkön is mennyi szépség van, nem kell ahhoz több órát utazni, hogy gyönyörködhessünk a természet csodáiban. Például Csanálos mellett van egy kis erdőcske, ami védett, ezért nem lehet kivágni belőle a fákat. A kidőlt fák pedig elképesztő látványt nyújtanak. Erről sokan nem is tudtunk, akárcsak a majtényi tó különlegességéről” – tette hozzá Alex.
You must be logged in to post a comment.