„Pörgős életem lenne, és azzal foglalkoznék, amit szeretek!”

Mák Krisztián 22 éves kálmándi fiatalember, aki jelenleg Kolozsváron dolgozik, fotózz, és jövőben ezt is szeretné tanulni. Kedvence a szürreális fotók megalkotása, amelyből fotósorozatot készít „Illusion” címmel. Szolomájer Bencének mesélt a terveiről, a mindennapjairól, a munkahelyéről, a fotózási technikáiról.

– Hogy vagy, mivel foglalkozol?

– Köszönöm kérdésed, jól vagyok. Őszintén nincs sok időm unatkozni mostanság. Épp felvételizem a kolozsvári Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem filmművészet, fotóművészet, média szakára. Jelenleg az eredményeket várom, de mindemellett dolgozom is, a UPC Magyarország kolozsvári ügyfélszolgálatán.

– Mesélj kicsit a munkahelyedről. Mikor kezdtél el ott dolgozni?

– A UPC-nél két éve, 2016 nyarán kezdtem. Azóta rengeteget tanultam, és nagyon sokoldalú a munkabeosztásom. Mostanság többnyire új kollégák mellett dolgozom, az első pár hetükben segítek nekik belerázódni munkájukba, illetve a környezetbe. Maga a munka abból áll, hogy magyarországi ügyfelek hibajelentéseit vesszük fel, és próbáljuk azokat első körben telefonhívásban megoldani. A mindennapi rutinok és gyorsabb folyamatok elsajátításában segítem az új, belépő kollégákat. Emellett én is fogadok hívásokat, a munkaprogram nagyon változó: délelőtt, délután, illetve éjszakára is bejárok dolgozni.

– Fotózással mikor kezdtél el foglalkozni? Mi volt az, ami lekötött benne, ami megtetszett?

– Körülbelül két éve vettem az első fényképezőgépemet, azóta szinte minden nap kattintgatok vele, vadászom a pillanatokat. A képszerkesztés régóta foglalkoztat. Rengeteg időt töltöttem kisiskolásként, majd a középsuli alatt is a számítógép előtt ülve, fotókat manipulálva, amelyeket az interneten találtam. Ezeket a netes képeket mára felváltották a saját képeim.

– A fotózásra hobbiként, esetleg jövőbeni szakmaként tekintesz?

– Eddig csak hobbiszinten érdekelt. Nem tudtam magam elképzelni, hogy ezzel foglalkozzak, de időközben nagyon megtetszett. Egyre inkább érdekelt saját gépem felépítése, illetve extra funkciói. Egyre több időt töltöttem gyakorlással, illetve a barátaim is egyre többször kértek fel, hogy készítsek fényképeket róluk. Mindinkább érzem, hogy ezt szeretném csinálni, hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Ezért is jelentkeztem erre az egyetemre.

– Miben áll a felvételi a film, fotó, médiaszakon?

– Kétkörös a felvételi. Az első megmérettetés egy fotósorozat elkészítése volt, amit egy interjú követett. A második forduló egy írásbeli vizsga volt: egy levetített jelenet után, egy több kérdésből álló feladatlap kitöltése volt a teendő. E két forduló jegyeinek átlaga határozza meg a végső bejutási jegyet.

– Van-e esetleg kedvenc perspektívád, amelyből szeretsz fotózni? Illetve a képszerkesztésnél, melyik stílust preferálod leginkább?

– Nagyon szeretem a portrékat, különösen azokat, amelyek a szabadban készülnek. Viszont gyakran megtetszenek a felhők, a tájak, a szép helyek, az épületek. Ugye, Kolozsváron ezekből az épületekből bőven talál az ember… Képszerkesztésnél a visszafogottabb stílust próbálom követni, hogy az adott módosítás minél jobban beleolvadjon a kép eredeti hangulatába. Lehetnek merőben megváltoztató jellegű módosítások, viszont próbálom azokat is úgy megoldani, mintha az a kép úgy készült volna. Nemrégiben kezdtem el egy fotósorozatot, amelynek az Illusion címet adtam. A sorozat képei mind valamilyen szürreális szituációt mutatnak be, mint például a levitáció, vagy a hiányzó testrészek. Ezt a vonalat szeretném a jövőben követni.

– Ilyen széleskörű munkahely mellett, ahol ráadásul három váltásban tevékenykedsz, van időd a fotózásra?

– Ha sikeresen felvételizek, és sikerül bejutnom az egyetemre, mindenképp szeretnék változtatni munkaprogramomon. Egyetemi igazolással lehetőségem lesz „part time” beosztásra, ami napi négy óra munkát jelent, hétköznap. Ilyen beosztással össze tudom hangolni a programomat. Így pedig, amíg csak dolgozom, munka előtt és után is szoktam kattintgatni. Mindig nálam van a fényképezőgépem, így ha valami érdekeset látok, esetleg unalmas a séta, csinálok pár képet. Úgyhogy időt mindig szakítok valahogy.

– Jövőkép?

– Semmiképp sem szeretném elhanyagolni grafikai munkáim során szerzett tapasztalataimat, a fotózás immár az életem része. Az lenne az álmom, hogy mindennel tudjak foglalkozni. Jelenleg is fut egy hirdetésem, miszerint vállalok fotózásokat. A jövőben pedig szeretnék albumokat összeállítani, névjegykártyákat, meghívókat tervezni. Ezekkel, úgy gondolom, pörgős életem lenne, és tényleg azzal foglalkoznék, amit szeretek, illetve, ami érdekel.

Szolomájer Bence