Pályázati forrásból kerül felújításra a tasnádi templom és környezete. A felújítás előtt azonban nagyszabású régészeti ásatásokat végeznek a szakemberek, mint kiderült nem hiába, hiszen értékes leleteket találtak az ősi templomban.
Az egykori Közép-Szolnok vármegye legnagyobb középkori egyházi épülete a Szilágysági-dombvidék és az Alföld találkozásánál húzódó dombhát peremén áll, tornya messziről belátható az Érmellék felől. A 12,5 × 27 méretű, téglalap alaprajzú hajóból és a nyolcszög öt oldalával záródó, 14,3 m hosszú, három boltszakasznyi szentélyből álló épülethez nyugaton zömök, háromszintesnek mutatkozó, 1822-ben épült késő barokk torony, délen pedig egy historizáló portikusz csatlakozik. A középkorban a szentély északi oldalánál egy nagyméretű, 7,6 × 8 m-es sekrestye állt, ennek alapjait nemrég tárták fel, és előkerült a szentélyből nyíló bejárata is. A hajó és a szentély falait is magasra nyúló, kétosztatú támpillérek támasztják, melyek igen széles falmezőkre osztják a homlokzatokat. A teljesen vakolt felületű épület alapozása vegyes, téglát és törtkövet egyaránt használtak hozzá, a fel menő falak téglafalazásúak, s csak az ablakok, illetve kapuk alkotóelemeit faragták homokkőből.
A templom belsejében végzett régészeti feltárás lassan a végéhez közeledik. A részletekről dr. Hágó Attila Nándor, az ásatás egyik résztvevőjét kérdeztük.
„A felújítás menete nagyban hasonlít a többi, a környéken felújított temploméhoz, mint a szilágpéri, a berei vagy a csomaközi. Mivel a templom egy nagyon régi épület és műemlék, elsőként a régészek kezdik meg a munkát a templom belsejének feltárásával. Régészeti szempontból nem volt teljesen ismeretlen a templom, mivel már voltak itt korábban is régészeti kutatások. Ezek során a templom külső részét tárták fel. A tasnádi templom esetén is hasonló a helyzet, mint a környék más középkori eredetű temploma esetén, vagyis ez is eredetileg katolikus templom volt, melyet később protestáns templommá alakítottak át, és meg is maradt ebben a minőségében. Az 1500-as évek második felében már rendeztek itt zsinatot.
A templom az erdélyi püspök temploma volt, az ő birtokán helyezkedett el, és bár ő nem tartózkodott itt, időközönként ellátogatott ide. Ugyanakkor volt egy püspöki helynök, egy vikárius, egy országbíró, akik a templomot fenntartották, és itt is laktak a templom közelében. Ez egy Szent Mihály tiszteletére épült nagy templom volt, melynek 15 oltára volt. Ez azért van, mert a középkorban a templomoknak volt egy főpapja, és mellette volt még néhány pap, akik különböző oltároknál misézhettek.
A templomban előzőleg végzett kutatások során előkerültek a szentségtartó fülkék, amelyeket protestáns templomoknál befalaznak, vagy rosszabb esetben szétvernek – itt szerencsére befalazták, így nem tették tönkre a szép gótikus mintázatot – , illetve előkerült az ülőfülke és a sekrestye is. A templom belsejének kutatásakor előre meghatározott pontokon ásunk le, hogy megismerjük a templom történetét. Elsőként két kutatószelvényt nyitottunk a hajóban és a diadalív mellett. Itt szerencsénk volt, mivel oltáralapozásokat találtunk. Ezek különböző méretű kövekből, illetve kavicsokból, valamint habarcsos rétegekből állnak, így jól láthatóak a különböző építési fázisok. Gyakori, hogy felhasználnak köveket, melyek az előző templom egyes részeinek lebontásából származnak. Mivel ezek faragott kövek jól látszik, hogy immár másodlagos felhasználásra kerültek. A másik oldalon szintén előkerültek különböző építési fázisok és alapozási nyomok.
Ezek után nyitottunk még két szelvényt az előzőekkel szemben, illetve a sekrestye ajtónak megnéztük a belső részét is. A szentély két oldalán előkerültek régi falmaradványok, melyek egy korábbi templom szentélyét jelzik. Az egyik érdekesség, amit így most megtaláltunk egy korábbi templom szentélye, vagyis gyakorlatilag templom van a templomban. Így további szelvényeket nyitottunk, hogy megtaláljuk a szentély folytatását, és arra a következtetésre jutottunk, hogy a belső, kisebb templom körülbelül 100-150 évvel korábbi, vagyis a tatárjárás időszakából való.
Ezek után a hajóban is nyitottunk szelvényeket a további kutatás miatt, illetve azért, hogy nézzük meg meddig megy le a templom alapozása, amely mind régészeti, mind építészeti szempontból nagyon fontos. Itt is előkerültek különböző építkezési fázisok az előbb említett templomból. Pontos képet a kisebb templomról a mérések elvégzésekor, az adatok digitalizálása és összesítése után fogunk majd kapni.
Az ásatás során sírokat is találtunk, melyek a kor gyakorlatának megfelelően egymásra épültek, így az újak időközben összekeveredtek a régiekkel, ezért a talált csontok is kicsit össze-vissza vannak. Ezek között próbálunk rendet tenni, és összeállítani nagyjából a vázakat. Találtunk néhány tárgyat is, így 16. és 17. századi pénzérméket, ezeket még meg kell tisztítani, övcsat töredéket, egy gömb alakú díszt, amely származhat ruháról, de akár a templomban használt füstölőről is, és egy bronzcsengő fülét. A kutatás során fémdetektort használunk, így kerülnek elő ezek a kisebb fém tárgyak. Találtunk nagyon sok koporsószeget, sőt 18. századból származó ablaküveget is.
Az ásatás a végéhez közeledik, úgyhogy most már nemsokára következik a gyűjtött adatok összesítése és továbbítása az illetékeseknek. A kutatást a már előző, szilágypéri kutatáskor összeállt csapat végezte, Szőcs Péter az ásatásvezető, rajta kívül Nagy Norbert, jómagam, illetve Belbe Sebastian szatmári kollégánk felügyelte a munkálatokat. Reményeink szerint, ha befejeződik a felújítás, akkor a templom egy kis részében sor kerül a régészeti feltárás bemutatására is, fotókkal, leírásokkal, illetve a talált tárgyak bemutatásával.”
Bagossy Andrea
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban
You must be logged in to post a comment.