A koronavírus járvány okozta visszaesés, és a több hónapnyi kényszerszünet után a zenei élet is kezd újraéledni. Ennek köszönhetően a nagykárolyi Carmina Renascentia régizene együttes tagjai számára is mozgalmas, fellépésekkel tarkítottan telik a nyár.
Az előző évek hagyományait folytatva idén júliusban is részt vettek a nívós Csíkszeredai Régizene fesztiválon, melynek immár visszatérő meghívottjai. Élményeikről Keresztesi Ildikót, az együttes vezetőjét kérdeztük.
– A zenekar nemrégiben részt vett a Csíkszeredai Régizene fesztiválon, kérlek mesélj erről, milyen volt?
– Nemrég érkeztünk haza a nemzetközi rangú Régizene Fesztiválról, amelynek magas színvonala, széleskörű közönséget vonzó koncertjei, mesterkurzusai joggal alakítják minden év júliusában Csikszeredát a régizene fővárosává. Hol máshol találkozhatnának, zenélhetnének együtt észtországi, franciaországi, magyarországi és romániai reneszánsz és barokk együttesek? Számszerint tizenhat. Örömmel konstatáljuk, hogy a nagykárolyi Carmina Renascentia minden évben eleget tehet a már kora tavasszal érkező meghívásnak, és gondot fordíthat arra, hogy a meghírdetett tematikának irányában bővítse repertoárját. Idén például zene és természet kapcsolata került fókuszba. Izgalmas, ugye?
A reneszánsz műveltség részét képezte a virágnyelv ismerete és használata. A 16.-17. századi zeneirodalom bővelkedik olyan hangszeres és énekelt muzsikában, amely akár a szöveg jelzős szerkezeteiben, akár a mű címjelzéseiben virágszimbolikát hordoz. Ilyen dallamokból válogattunk. Műsorunk első felében mindmáig kiadatlan, latin Mária-himnuszokat játszottunk egy 1548-ban keletkezett cseh/ latin nyelvű gyulafehérvári kódexből, amelyet 1982-ben Deák Endre kutatott a ritka kincsekben bővelkedő Batthyáneumban. A második részben pedig Shakespeare korabeli könnyed angol énekes és táncmuzsikát szólaltattunk meg John Dowland (1563-1626) és William Brade (1560-1630), korukban is méltán népszerű és ünnepelt zeneszerzőktől.
– Hogyan alakult eddig az évetek, illetve a nyaratok? Vannak-e fellépési lehetőségek?
– Vannak, persze változó gyakorisággal. Nyáron több helyen, augusztusban majd akár turné-szerűen is. Rögtön a fesztivál után szívünknek egyik legkedvesebb helyén, a gyönyörűen felújított többszáz éves esztelneki ferences kolostor zárdatemplomában muzsikáltunk. Számunkra is mindig feltöltődés ilyen lélekben gazdag helyszínre visszatérni és játszani.
Természetesen nemcsak egyházi, hanem világi reneszánsz zenét is örömmel megszólaltatunk. Mindig más a közönség – gyerekek, felnőttek – más az alkalom, és ennek megfelelően más a műsorunk is. Emlékszem, egyszer mikor Déván Böjte atya gyerekeinek játszottunk, egy darab után, még taps előtt megszólalt egy cingár kis hang: ”ezt még egyszer, jó?”
– Lassan elvileg kilábalunk a járványból. A zenekar működésére mennyire nyomta rá a bélyegét az elmúlt két év? Tudtatok-e rendszeresen gyakorolni, illetve fellépni?
– Volt egy időszak, amikor a járvány miatt nem lehetett együtt gyakorolni egy kisebb légtérben furulyákon, görbekürtökön, és bizony hosszúnak éreztük ezt a pár hónapot. Több koncertünk elmaradt. Mindnyájunknak nagyon hiányoztak már a szerda délutáni próbák. Merthogy a próbafolyamat, az a meghatározó. Akkor születnek meg, artikulálódnak, kapnak formát a kiválasztott darabok. Szerencsére tavaly április óta megint rendszeres a “műhely-munka”, és a koncertek is.
– Változott-e az elmúlt években az igény a régi zene iránt valamilyen irányba? Mennyire nyitottak az emberek erre a műfajra?
– Úgy érzem, akkor jó és élő egy koncert, ha a közönség érti és fogékony a mi közlési szándékunkra: “Tessenek meghallgatni, hogy ez milyen érdekes és szép!”, mert a hangzás talán nem megszokott a fülnek, de ha jól játsszunk – szabályszerűen, ám ugyanakkor élően és intuitívan – akkor a régizene varázslatos!
Bagossy Andrea
Megjelent a Nagykároly és vidéke térségi hetilapban
You must be logged in to post a comment.