Felújítást megelőző ásatásra került sor a Szilágypéri református templomban. Május végén vette kezdetét az az ásatás, melyet a Szilágypéri református templom belsejében végeztek. A dr. Szőcs Péter Levente által vezetett ásatáson részt vett dr. Hágó Attila Nándor, és Nagy Norbert régész is. Az ásatás részleteiről dr. Hágó Attila Nándor, a nagykárolyi Városi Múzeum vezetője mesélt.
„A Szilágypéri református templom felújítása miatt szükségessé vált régészeti kutatás körülbelül egy hónapig tartott. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület szerzett támogatást a templom teljes felújítására, és mivel műemlékről van szó, ilyen esetben kötelező a régészeti feltárás is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy felszedték a teljes padlózatot, leverték mindenhonnan a vakolatot kívül, belül egyaránt.
Ez egy középkori templom, amelyet már vizsgáltak régészeti szempontból a 2000-es évek elején. Most azonban egy nagyobb szabású régészeti ásatásra került sor a templom belsejében, amelyet május 23 és június 20-a között valósítottunk meg. Ilyenkor azt próbáljuk meg megtalálni, hogy a templomot mikor építették, milyen középkori eredetű vagy korai időszakra tehető falmaradványok vannak, mikor bővítették a templomot, mikor épültek bizonyos részei, mikor építették át stb.
Fontos kiemelni, hogy a középkori templomok nagy része természetesen katolikus templomnak épült, és mikor ezek református templomokká válnak, akkor megszüntetik azokat az elemeket, amelyek a templom katolikus voltára utalnak. Ennek megfelelően megszüntetik az oltárt, illetve befalazzák a sekrestye ajtót, a sekrestyét pedig elbontják, hiszen ezeknek már nincs szerepe a protestáns liturgiában. Ugyanakkor leverik, vagy jobb esetben lefestik a freskókat, illetve megszüntetik a templom körül található temetőt is. Mindezek mellett befalazzák az ülőfülkéket, illetve az ereklyetartót, ezek a falkutatások során elő szoktak kerülni.
Templomok esetén többé-kevésbé megvannak azok a pontok, ahol a régészeti kutatószelvényeket nyitjuk, ezek általában olyan helyeken vannak, ahol tudjuk, hogy változások történtek az idők folyamán. Ennek megfelelően megnyitjuk a sekrestyeajtót, a szószék környékét, a szószékkel szembeni részt, a bejáratnál, mert gyakran itt vannak a bővítések, egyet a nyugati részen, ahol a karzat van, illetve szoktunk nyitni egy hosszú szelvényt, amely átvágja teljesen a templomot, vagy legalábbis nagy részét, például a szentély résztől a bejáratig.
A szilágypéri templom esetén mi hat szelvényt nyitottunk. Az egyiket, ahogy az előbb említettem a sekrestyeajtó közelében, melynek eredményeként a sekrestyeajtó kerete teljes egészében előkerült, ez egy nagyon szép faragott ajtókeret. Itt lementünk egész az alapozásig, ami 3,8 métert jelent jelen esetben. Előkerült egy kripta boltozata is, de ezt nem bontottuk fel. Egy másik szelvényt ástunk a bejárat közelében, ahol találkozik a szentély a hajóval, itt volt egy repedés is, látszott, hogy voltak kisebb-nagyobb átalakítások. Itt előkerült a szószék alapozás, egy beomlott diadalív, illetve különböző falmaradványok, amelyek szintén a korábbi időszakhoz köthetőek, illetve a padlószintek.
Az ásatás nyomán megfigyelhető volt, hogy többször is átépítették a templomot, ezt igazolták a különböző feljegyzések is. Minden esetben ha vannak feljegyzések az egyháztörténeti könyvekben ezeket jó előre megnézni, mert ezek mindenképpen adnak egy támpontot a templom felújításával vagy a különböző munkálatokkal kapcsolatban. Volt olyan időszak is, amikor a keletkezett törmeléket nem hordták ki, hanem elterítették a templom egy részén, emiatt nagyon vastag volt az újkori rétege a templomnak.
Az 1800-as évek végén volt egy tűzvész a településen, amikor kigyulladt a lelkészlak is, majd átterjedt a tűz a templomra is, ennek a nyomait is megtaláltuk az ásatás során.
A templom középső része nagyon fel volt forgatva, szinte egyáltalán nem maradtak fenn sírok abban az állapotban, ahogy be lettek ásva. A kripták létesítésével a meglévő sírokat felásták, és a csontokat valahová máshová helyezték. Az ásatás során előkerült még egy kripta, ezt meg is néztük, de itt már el voltak porladva a koporsók, így nem tudjuk, hogy kié lehetett. A templom alatt összesen legalább 3-4 de az is lehet, hogy több kripta található.
Hogy a talált nyomok pontosan mikorra keltezhetők az akkor fog kiderülni, ha az összes összegyűjtött információt sikerült feldolgozni, és egy térképre összesíteni, ez most még folyamatban van.” – fejtette ki Hágó Nándor.
A középkori eredetű templom szentélye a hajónál keskenyebb, a hatszög három oldalával záródik. A templomot az évszázadok folyamán többször átépítették, így a középkori részletei elvesztek. 1811-ben nyugati irányba bővítették, ablakait átalakították, az első tornyát is ekkor emelték, amely az 1834-es a földrengés során ledőlt. A jelenlegi torony néhány évtizeddel később épült meg, későbarokk elemeket alkalmazó, historizáló stílusban. 1882-ben a boltozatait is le kellett bontani, ekkor síkmennyezetes fedést kapott. Berendezése a 19. század folyamán készült. Az épület alatt kripta is van, a birtokos Ibrányi család temetkezett ide a 17. században. A helyi hagyomány a „veres barátokat” tartja a templom építtetőjének, kolostoruk feltételezett helyén alagutak bejáratait sejtik. Két harangja közül az egyik 1646-ból, a másik 1965-ből származik.
Bagossy Andrea
Megjelent a Nagykároly és Vidéke térségi hetilapban
You must be logged in to post a comment.