Az elmúlt héten rendhagyó irodalomóra helyszíne volt az Elméleti Líceum. Az esemény meghívott vendégei a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztői voltak. Mivel is foglalkozik egy szerkesztő? – ez volt a beszélgetés központi témája.
A Látó egy több évtizedes hagyománnyal rendelkező, havonta megjelenő szépirodalmi folyóirat, melynek a szerkesztősége Marosvásárhelyen található. A folyóirat szerkesztői bevallásuk szerint elsősorban a kortárs erdélyi magyar irodalom folyóiratát szeretnék létrehozni, miközben, talán épp ezért, szeretnék bemutatni más vidékek, országok, más világok magyar és nem csak magyar irodalmát is, méghozzá széles literatúrai és kulturális spektrumban. Nyomtatásban való megjelenésétől számítva egy hónap múlva minden írás felkerül a folyóirat honlapjára (lato.ro), ahol bárki által szabadon olvasható.
A Látó főszerkesztője Vida Gábor – próza –, további szerkesztői: Codău Annamária – tanulmány, kritika rovat –, Szabó Róbert Csaba – honlap, színház, dokumentum –, André Ferenc – vers –, Fischer Botond – esszé, riport, interjú. A beszélgetésen részt vett még Kovács Péter Zoltán, a líceum egykori diákja is, aki irodalmárként lett munkatársa a Látónak.
Az Elméleti Líceumban, a diákok számára szervezett előadás első részében a meghívott szerkesztők arról beszéltek, hogy pontosan mi is egy szerkesztő dolga, arról, hogy hogyan kezdtek el irodalommal, írással, szerkesztéssel foglalkozni, illetve az általuk vezetett rovatokról. Megtudhattuk, hogy a szerkesztő elsődleges feladata, hogy egy külső szemmel ránézve az adott szövegre javításokra, módosításokra tegyen javaslatot, hogy az adott írás még jobb legyen. Ahogyan azt Vida Gábor is említette: „a szerkesztő mindent tud, amit a szerző nem.” Egy szerző a saját mondatait szereti a legjobban, a szerkesztő pedig másképp, máshonnan, más szemmel nézi a szöveget. Ő érzelmileg nem érintett, így objektív szemmel tud javaslatokat tenni a módosításokra. Több olyan könyv van, amelynek több szerkesztője is van, hiszen több szem többet lát, és így még jobb lehet a végeredmény. Kiderült az is, hogy a szerkesztővé válás egy nagyon hosszú folyamat, mely során maga a tanulás is folyamatos. A tapasztalat lassan születik meg, nagyon sokat kell olvasni hozzá. Ugyanakkor minden írónak tisztában kell lennie azzal, hogy egy művet általában többször is át kell írni, kihúzni belőle dolgokat, vagy éppen még hozzátenni valamit, mert esetleg még hiányzik belőle valami. Ebben segít nagyon sokat egy külső szem.
Mindezek mellett a szerkesztő egy másik fontos feladata maguknak a szövegeknek a bekérése, a kiválasztása is, hiszen ez határozza meg, hogy végső soron milyen lesz a lap maga. Ez egy nagyon nagy felelősség, hiszen ezen múlik, hogy például egy ilyen nagy múltú folyóirat milyen is lesz.
A program második részében a diákok kaptak lehetőséget arra, hogy kérdezzenek a szerkesztőktől. Még aznap este pedig a nyílt közönség számára is rendeztek egy író-olvasó találkozót, egy interaktív beszélgetést, mely során a résztvevők bepillantást nyerhettek a szerkesztők munkájába, és kérdéseket tehettek fel a szerkesztésről, az irodalomról, az olvasási szokásokról. Az esemény nagy sikert aratott az irodalomkedvelők körében.
Bagossy Andrea
You must be logged in to post a comment.