„Rengeteg helyre utaznék”

A világ legszebb úthálózata a Juh-szigeteken található. Egyszerre vonzó és taszító Feröer. Egy nagykárolyi fiatalember, Csomai Dávid járt ott. Természetesen kérdeztük, és képeket is küldött az Anziksznak.

– Már itthon vagy?

– Igen, negyedikén értem haza. Nem mondom, szívesen maradtam volna még egy hetet.

– Mit kerestél a Juh-szigeteken, azaz Feröeren?

– Már régóta vonzott a hely, idén végre sikerült összehozni a testvéreimmel és az unokaöcsémmel. Egy hetet töltöttünk el a csendes paradicsomban. Koppenhágából indultunk az Atlantic Airways-szel, Feröer nemzeti légitársaságával, és a Vágari repülőtéren szálltunk le. Érdekesség, hogy nem a fővárosban van a reptér, ugyanis csak Vágar-szigeten volt kellően vízszintes a talaj egy normális kifutópálya megépítéséhez.

– Készítettél pár fotót – kár tagadni, láttam őket. Szépek. Elég szépek, illetve, na, csodásak. Hogy érzed, most elégedett vagy magaddal?

– Alapvetően nem a fotózásra volt kiélezve ez a nyaralás, így legfőképp dokumentarista fotók készültek, de azért sikerült megejteni pár fotózást is különleges fényben, így mondhatom, hogy sikeres volt minden szempontból.

– Milyen a mindennapokban az a szigetország, illetve autonómia?

– 18 kisebb-nagyobb szigetből áll, a legtöbbet alagút köti össze, a maradékra hajó segítségével lehet eljutni. A Golf-áramlatnak köszönhetően télen 3, nyáron 13 Celsius fok körül alakul a hőmérséklet. Bizonyos helyek eléggé elzártak, például Gásadalur faluba csak 2006 óta vezet alagút, addig az a pár lakos csónakkal közelítette meg a falut. Ebből kifolyólag a település lakosai elég sokáig nem ismerték a zöldségeket, gyümölcsöket. A szigeten nagyjából csak a burgonya terem meg, a mezőgazdasága csupán juhtenyésztésből áll. Az időjárás többnyire zord, ám az emberek nagyon barátságosak és segítőkészek. Mindenki beszélt angolul, akivel szóba álltunk.

Az első két nap alatt körülbelül négy embert láttunk az utcákon, eléggé elvonultan élnek. Persze a fővárosban, Tórshavnban nagyobb mozgás van. A sziget madárvilága elképesztő, Mykines-szigeten több ezer lundát láttunk. Magának tudhatja a világ egyik legszebb úthálózatát, egyszerre lenyűgöző és félelmetes. Ez a vonzó-taszító érzés a helyekről is elmondható, sok helyen a kert alatt van a szakadék, csomó ösvény többszáz méteres szakadékok mellett halad el. Éjjel hiába vártuk, hogy besötétedjen, sötétség helyett kék óra-szerű fények voltak. Az építészet nagyon különleges, sok helyen mintha többszáz évet mentünk volna vissza az időben a fűtetős házaknak és szűk utcáknak köszönhetően. A nappaliból figyeltük az apály-dagály jelenséget is. Fák maguktól nem nőnek, helyette mohák, fűfélék és zuzmók borítják a sziklákat.

A szigetet áthatja a skandináv-germán mitológia. Különböző viking legendákban bővelkedik. A helységnevek is ősiek (Tórshavn, Gásadalur, Eiði, Tjørnuvík stb), akárcsak a nyelv, amit beszélnek.

– Szomorúak a ferröeriek, amiért a magyar labdarúgó-válogatott legyőzte őket? Izlandra büszkék?

– Valószínűleg mély depresszióba estek, azért nem jönnek ki a házból 🙂 Izlandra biztos büszkék, hisz szoros kapcsolatot ápolnak, másrészt egy ilyen kis ország igazán szép eredményt ért el.

– „A fotózásnak köszönhetően olyan dolgokban látok meg értékeket, amikről eddig nem is volt tudomásom” – fogalmaztál tavaly. Változott valami a Juh-szigetek hatására?

– Úgy érzem, ez a kijelentés végig fogja kísérni az életem, minden megtekintett hely csak tovább erősíti ezt az érzést.

– Hogy vagy? Mit tervezel? Suli, egyetem, meló?

– Köszönöm szépen, nagyszerűen. Jelenleg felvételire készülök, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem geológia szakára.

– Hova tovább? Grönland vagy Kanada lehet még szebb, még egyedibb?

–Nem tudnám egyértelműen kijelenteni, hisz minden hely más. Mindkettő nagyon vonzó és különleges, ezek mellett még rengeteg helyre utaznék, például Észak-Norvégiába, Skóciába, Patagóniába, a Himalájába, de Ázsia különböző országait is szívesen bejárnám.

Megyeri Tamás Róbert