Rengeteg munka, komoly edzések

A nagykárolyi sportélet egyik kiemelkedő tehetségével beszélgettünk. És Dari Helga szavaiból felsejlik, hogy „nem csak” az asztalitenisz terén fog kiemelkedőt nyújtani.

– Milyen évet hagytál magad mögött? Sportszempontból sikereset, netán többre, jobbra számítottál? Kérlek, foglald össze.

– Vége lett egy újabb kemény, és elég jó évnek. Rengeteg versenyen vettem részt, alig maradt szabad hétvégém. Nemzetközi versenyeken vettem részt, ezekből kiemelném a horvát nemzetközit, amin Drabant Anitával sikerült megnyerni a csapat versenyszámot. Ha éppen nem külföldön voltunk, akkor Magyarországon volt versenyem, országos, vagy csapatmeccs. De a legjobban annak örültem, hogy kijutottam az Európa-bajnokságra. Ez volt az egyik célom. Az év utolsó versenye volt az egyik legfontosabb, a Serdülő Top 12. Az első napot rosszul kezdtem, de a végére összeszedtem magamat, így sikerült az első helyre bejutnom. Mindez nem sikerült volna Fülöp István, Oláh Zsuzsa (a Statisztika PSC edzői) és Podoba Mircea itthoni edzőm nélkül.

– És magánemberként, tanulóként milyen volt az éved?

– Próbáltam a tanulásra is figyelni, hogy ott is minél jobb jegyeim legyenek. Egy hetet vagyok Budapesten és egy hetet itthon, akkor vagyok iskolában. Nagyon nehéz minden leckét bepótolni, hogy ne maradjak le semmiről. De szinte kitűnően végeztem a 7. osztályt (9,97-es átlaggal).

Ha van egy kis szabadidőm, azt próbálom a családommal és a barátaimmal eltölteni.

– Melyek az idei évre vonatkozó terveid?

– 2017-ben is megpróbálom mindenből a maximumot kihozni. Remélem, hogy sikeres évem lesz, és ezért mindent meg fogok tenni. Rengeteg munka, komoly edzések… Szeretnék ebben az évben is kijutni az Európa-bajnokságra, és jó eredményt elérni. Ez az év az iskola szempontjából is nehezebb lesz, 8. osztályos vagyok és év végen jönnek a vizsgák, aztán a 9. osztályt már Budapesten szeretném elkezdeni.

– Mi leszel, ha nagy leszel? Tehát, kérlek, a távolabbi terveidről szólj.

– Számtalan év áll még előttem, de eszem ágában sincs eltávolodni az asztalitenisztől. Nem tudom már nélküle elképzelni az életem. 18 éves korom után, szeretnék bekerülni a felnőtt válogatottba, Eb-n, Vb-én részt venni, és a legfőbb álmom az olimpia… És ha majd eljön az az idő, hogy én már nem játszom, akkor az újabb generációkat szeretném tanítani, hogy nekik is legyen meg a sikerélmenyük, és így én is benne maradnék a sportéletben.

2